Klíma

Essék szó az időjárásról, amely, az itteni viszonyok közt is végletesnek mutatkozik. A tél itt is elhúzódott. Nemhogy szokatlan módon havazott, de kétszer is. A februárban már javában nyíló nárciszokat hótakaró fedte be.

S most eljöve a nyár. Először kilenc napig (két hétvége) nem láttunk felhőt. Már ez csodaszámba ment abban az országban, ahol naponta többször zápor szokta áztatni / locsolni a földet. Nézőpont kérdése. Én állítom, hogy a fű azért zöld és az utak azért nem porosak, mert sokszor esik. Ha ez az ára, legyen. Node vissza az időjárásra, a májusi mini-csoda után jött az igazi. Lassan három hete kánikula van. Felhő, eső, csepp se, napsütés annál inkább. A tengerpartok tömve. Igaz, csak óvatosan. Egy ismerősöm orrom alá dugta az alkarján ékeskedő vörös foltot. "Ezt a pontot kihagytam a naptejjel és ilyen lett. Így égünk le mi, írek." Öregek esküsznek, hogy csak nagyon régen, fiatal korukban volt utoljára ilyen nyaruk.

Én nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem. A paradicsomjaim, melyek olyan szépen indultak, mindenesetre kiégtek. Valahogy nem akar sikerülni ez az év...