"Köszönöm, jól vagyok" - feleltem és én magam lepődtem meg a legjobban.
A helyszín Budapest, Magyarország, egy kiülős-beülős (mondjuk, romkocsma), az idő téliesen hideg, de fűt minket valami. Ülhetnénk persze bent is, melegben, de az udvar üres, hívogat és átölel. A pincér időnként kijön hát és elviszi, ami kiürült és megkérdezi, hogy hozhat-e még valamit. Én meg azt válaszolom, nem, jól vagyok.
Ez bizony nagyon csúnya anglicizmus volt. Talán jelent valamit. Mindenesetre, egyelőre, nem örülök neki.
/ Azoknak, akik nem értenék. Ír (angol dettó szerintem) ügyfél-kiszolgáló viszonylatban, például boltban, kocsmában, piacon az eladó rendszerint a "How are you?" vagy "Are you okay?" formulával köszön, ami itt nem az jelenti, hogy "Hogy van" avagy "Helló" és nem is azt, hogy "Jól van?" hanem értsd és mondd, "Segíthetek?" vagy mondjuk "Sikerült választani?". A formális válasz "Yes, can I get..." (Igen, kaphatnék egy...) vagy "No, I'm okay" (= Nem kérek semmit, köszönöm). Ez utóbbit sikerült szó szerint lefordítva magyarul kimondanom. Eh. /
Idő kérdése. Nem esik jól az ember lelkének, de megesik vele. A minap dublini magyar virágkötővel angolul beszélgettem, mert a mondanivalóm tömörebb és lényegretörőbb volt angolul. Aztán átváltottunk magyarra. Aztán vissza. Aztán kevert lett. Fura volt. Esküdöztem régen, ilyesmi sosem történhet meg velem! S lám.
VálaszTörlés