Még mindig

Épp mostanság sírtam tele emaileket, telefonbeszélgetéseket (a blog talán kimaradt), hogy mennyire hiányzik a tavaly januári lét. Az, hogy minden új volt. A szokatlan magas ágytól kezdve, az utcára lépve tapasztalt különbségeken át egészen a nagy távolságú és léptékű dolgokig minden. Kár, hogy megszoktam. Törvényszerű, de akkor is sajnálom. Jó volt először szorongani a postán,esetlenül válogatni az érméket, szoktatni magam a közlekedéshez, nem találni citromlevet, tejfölt és élesztőt. A problémák zöme most is meg van, csak már nem ad ízt az életnek.

De tegnap valami történt. A postaládámban várt egy nagy, kékes boríték. Kézzel címezve, nekem, ír bélyeggel. Ez nem Magyarországról jött. Ez nem a világot járó ismerősöktől jött. Ez nem valamely hivataltól jött és ne is olyasmi, amit én rendeltem. Valaki itt gondolt rám és küldött nekem valamit. Az érzés, ami átrobogott rajtam, olyan volt, amilyennek a 'leszokott' dohányosok írják le a hónapok, évek múltán letüdőzött nikotinfüstöt. Ismerős és bizsergető és jó. Megint volt, történt valami itt, ami eddig nem. Kicsi 52 centes bélyeg és a nevem meg a címem kézzel. Ennyi kellett és jól éreztem magam. Akármi is van a borítékban.

Később rájöttem. Esküvői meghívó. Kedves. Ezt sem gondoltam volna. Hogy idegenként meghívnak. És ez is csak tetézte visszatérő kellemesség érzést. Évek óta nem hívtak esküvőre, pedig imádok járni.(Valószínűleg, mert újabb alkalom, amikor kedvenc tettemethajthatom végre - ajándékot adhatok.A tömeg miatt biztos nem.) De idén ez már a harmadik és bár az elsőre nem jutottam el, a másik kettőre elmegyek. Fogadalom.

A boríték még mindig bontatlan. Kajánkodott velem."Hagytam. Élvezze csak." Én meg élvezem az érzést amit okozott.

A Reggel

A legjobb reggel eddig. Az idő úgy hat óra körül. Talán kicsivel előbb. Az éppen felkelt nap a talpamat simogatja, de ha nem erőlködöm, hogy ezt lássam, hanem csak simán felfelszem a vízre, akkor a tiszta kék égen még a félhold látványa nyugtatja a tekintetem. Elnézem még egy darabig, aztán lefújom a pihenőt és úszom tovább. Ma először beúsztam a bólyáig. A parttól. Nehéz röviden megértetni. Ha apály van, akkor ugyan bejjebb vannak a bólyák, de mégis rövdebb a táv. Jó 50-100 métert lehet gyalogolni partja válogatja. Szóval teljes dagálykor a legnagyobb a táv. Még sosem úsztam le. A hatalmas hullámok közti vergődésem sosem volt elég rá. De ma minden más. Csendes, felhőtlen, tökéletes. A majdnem sima víztükör egyedül az ízében üt el a Balatontól, az érzés azonban ugyanaz mint a régi hajnali úszásoké. Persze mindehez öt körül kelni kell (ma ráadásul 4:20 lett belőle, nem tudom miért) aminek délután megvan a böjtje. De korán kelés nélkül a munkába nem ér oda az ember.

De kit érdekel a korán kelés. Olyan ritka együttállás a felhőtlen, széltelen, dagályos nyárvégi reggel... Ezért nem lehet mást tenni, csak feküdni a vízen és élvezni..

Olimpiál a Föld

Most jó magyarnak lenni. De bezomány. Említettem volt, hogy akár egy jól eltalált keresztmetszet, a cégemnél a benszülöttek mellett felvonul sok-sok náció: román, brazil, indiai, ukrán, lengyel, francia nomeg magyar. És amikor a munkatársam lelkesen frissítgeti a wikipedia magyar olimpiai éremtáblázatát, bizony jó odanézni. Még jobb lenne látni is a sporteseményeket, de technikai okok miatt az m1/m2 nem nézhető. Az RTE playeren pedig nyilván nem a magyar versenyszámokat szűrik ki. El lehet csípni ezt-azt, de ha valóban biztosra akarok menni, hogy lássam a győztes kenusokat vagy a magyar kézisek mai epikus küzdelmét Izlanddal, nos akkor más megoldást kell keresni.

De a lényeg a lényeg, mindenféle éremtáblázaton - jelenlegin, lélekszámmal elosztotton, all-time - nagyon jól mutatunk. Mint mindig. Gyermekkorom - kb. a Darnyi-Egerszegi-Csipes-stb éra - óta megszoktam, hogy kosárnyi csillogó éremmel jönnek haza sportolóink a világ minden szegletéből.

No, ezért furcsa látni és átélni, mit szurkolnak össze az írek Katie Taylornak. A törékenynek tűnő Bray-i születésű boxolónő ugyanis eme kis ország egyetlen reménye az éremre. Figyelem. Nem aranyéremre, hanem egyáltalán éremre. A mai meccse alatt tehát megállt az élet. Az irodában minden emeleten egy-egy képrenyőre tapadtak. Kifutottam a közeli étzedékbe, ott is állt a kávéfőzőgép és egyikben a rádiót, másikban a tévét szuggerálták.

Katie győzött és bent van a döntőbe, azaz biztosan legalább ezüstérmes. És az írek tombolnak. Dícsérik, szeretik. Nem érdekli őket a döntő. Persze, végig szurkolják majd és titokban kívánják neki az aranyat, de nem ez a lényeg. Írország érmett szerzett idén. Múltidőben. Elvégeztetett. Ez ünnepli ma mindenki. Nincs itt találgatás, hogy hány aranyat várnak. Nincs kesergés, hogy négy éve több volt. Érem van. Öröm van.

Ismétlem, furcsa és érdekes ezt átélni, de legbelül marad az öröm, Magyarországnak sose kell ilyesmit átélnie. Hulljék mindig éremeső nagyszerű sportolóinkra.

--

Utólag kiderült, elég sok valótlanságot összehordtam  a fentiekben. Először is az íreknek, kiderült, volt még esélye éremre és összesen ötöt sikerült összeszedniük. Aztán Katie döntő meccse alatt végleg megállt az élet. Nem csak pár percre, hanem például Brayben százak (ezrek?) követték a tengerparton a kivetítőn a meccset. De mindent felülmúlt a mai ünnep, amikor is az olimpikonok hazaértek, majd Katie-ék Braybe mentek. A sétányon tűt nem lehetett leejteni, és a hangulat leírhatatlan volt. Még a tévén át is megható. (Nem tudtam nem összevetni a piciny, harminc fős klub-beszélgetéssel, melyet Vácon szerveztek Gyulay Zsolt szöuli aranyérmei után. Mindez csupán a fentieket igazolja. Nagyon könnyű örülni sok-sok éremnek, de ez, ahol egy van, valahogy mindent visz.)

Nyárbúcsú Brayben

Szerdán felvilágosítottak, hogy augusztus elseje az ír ősz első napja. Kinéztem azt ablakon. Oké, többet esett, mint a múlt héten, de a tendencia akkor is ugyanaz. Esik és süt minden nap, a tenger sem lett hidegebb még (többet kéne lejárni úszni).

Volt ám repülőnap Bray-ben még a nyárnak számító 28-án. Erről került fel néhány keresetlen fotó az albumba:

Url: https://picasaweb.google.com/102784025938826552374/BrayAirShow?authuser=0&feat=directlink
Ezt a linket a Google maga generálta és nem működik. Szép.

Próbáljuk meg így:
https://plus.google.com/photos/102784025938826552374/albums/5774363796343536625/5774363797506138210