Legyeskedés

Van egy politikailag inkorrekt vicc, amely ráadásul mutogatós, tehát leírva végképp nem működik. Monitorra vele hát. A ferde szájú család lefekvéshez készülődik, elfújnák a gyertyát, de nem tudják. A szájuk elé emelik, de amikor fújnak, a levegő oldalvást jön ki az ajkaik közt. Fúj a gyerek, jobbra mellé, fúj az anya, balra mellé. Fúj az apa, mindkét irányban a láng mellé. Dühösen átviszi hát a szomszédba a gyertyát. A felvert koma álmosan áll az ajtóban. "Mit tehetek önért?" "Megtenné, hogy elfújja a gyertyát?" A szomszéd megnyálazza a mutató és hüvelykujját és elcsípi a lángot. "Sssssz."

A kollégám tegnap ismét azzal szórakoztatott minket, tévé nélkülieket, hogy elmesélte, miről maradtunk le. Látott például egy dokumentumfilmet arról, hogy ha légy van az asztalon és a tenyereinket az asztal lapja felett összeütve próbáljuk agyoncsapni, akkor a kezeink közt összenyomódik a levegő, amely felhajtóerővel hat és kilöki a rovart az ujjaink kosarából. Ezért a helyes módszer, ha az asztal lapjától indítjuk a kézéleinket, de részút felfelé húzzuk egyben és már a levegőben tapsolunk.

Vágás.

Dupla műszak. Egykedvűen vacsorázunk az irodában, fáradt gondolataink az előttünk álló még három-négy óra körül andalog, miözben tányérjaink felett egy hatalmas, fekete bögöly döngicsél hatalmas köröket reppentve. "Már két napja itt van, nem tudjuk kizavarni, lecsapni" - mondja a főnöknő. Követem a szememmel a dögöt, megvárom, amíg lábat dörzsölendő leszáll kicsit, fölé teszem egyetlen tenyerem és lefelé csapó mozdulattal agyonütöm.

Aki tud párhuzamot vonni, az jó volt algebrából, a többieknek ajánlom a zene tanulást. :)