2013. december 25., szerda

Soha nem mondd, hogy soha! De tényleg.

Októberben, idénre legalábbis elbúcsúztam az úszónaplómtól.

Ám bő egy hete egy baráti beszélgetés során valamit a fülembe ültettek és nem hagyott nyugodni, érlelődött, érlelődött. A dolgot úgy hívják, hogy Christmas Splash vagy Christmas Dip. Az, ami a neve: karácsonyi megmártózás. Egészen pontosan tengerbe ugrálás december 25-én a Forty Foot-nál. Őrülten hangzik? Az is. Épp ezért vonzott. Gondoltam, pár őrült beugrál sok néző kukkolásától kísérve. Nos, a nézők számát jól tippeltem. Azt viszont nem sejtettem, hogy az ugráshoz hosszú sorokban állnak majd. 20-30 ember várakozik a sorára. Állandóan. Ezt úgy tessen mindenki elképzelni, hogy aki beugrik, azt szinte azonnal kiúszik és öltözik is. Mégis tíztől délig folyamatosan volt sor. Százak mártóztak meg aznap. Legtöbben fürdőruhában, de volt aki mikulás sapkában, ál-szakállal vagy éppen nagy zöld leprechaun sapkában.

Eme sorok írója is becsobbant. Érdekes élmény. A levegő 3-4 fokos, a víz 10-11. A szervezet pár másodpercig nem érti mi történt, aztán viszont fázni kezd és az ötlet, hogy kicsit lebegnék a víz felszínén elpárolog és úszunk ki. De nem ez a leghidegebb része a történetnek, hanem a fagyos beton, amelyen sorban állás és utána öltözködés közben állni kell. Ott megy el a legtöbb hő.

Forty Foot karácsonyi lemmingezés. Azok a félmeztelenek
várnak a sorukra, hogy a szikláról a vízbe vessék magukat.


És még mindig van pár nap az évből? Újabb úszás? Nem hinném, de sohát nem mondok többé. :)

2013. december 10., kedd

"Kösz, jól vagyok..."

"Köszönöm, jól vagyok" - feleltem és én magam lepődtem meg a legjobban.

A helyszín Budapest, Magyarország, egy kiülős-beülős (mondjuk, romkocsma), az idő téliesen hideg, de fűt minket valami. Ülhetnénk persze bent is, melegben, de az udvar üres, hívogat és átölel. A pincér időnként kijön hát és elviszi, ami kiürült és megkérdezi, hogy hozhat-e még valamit. Én meg azt válaszolom, nem, jól vagyok.

Ez bizony nagyon csúnya anglicizmus volt. Talán jelent valamit. Mindenesetre, egyelőre, nem örülök neki.

/ Azoknak, akik nem értenék. Ír (angol dettó szerintem) ügyfél-kiszolgáló viszonylatban, például boltban, kocsmában, piacon az eladó rendszerint a "How are you?" vagy "Are you okay?" formulával köszön, ami itt nem az jelenti, hogy "Hogy van" avagy "Helló" és nem is azt, hogy "Jól van?" hanem értsd és mondd, "Segíthetek?" vagy mondjuk "Sikerült választani?". A formális válasz "Yes, can I get..." (Igen, kaphatnék egy...) vagy "No, I'm okay" (= Nem kérek semmit, köszönöm). Ez utóbbit sikerült szó szerint lefordítva magyarul kimondanom. Eh. /