#01 - 2014.04.29. Seapoint, csak fél bójáig és vissza. A víz hideg. Nem annyira, mint karácsonykor, talán nem is lesz sokkal melegebb az elkövetkező hónapokban, de már elszoktam tőle. Ennyi, ismerkedésként, elég is volt.
#02 - 2014.05.16. Seapoint, már majdnem a bójáig. Sajnos a tudat, hogy vissza kell mennem dolgozni és nem engedhetem meg magamnak, hogy akármeddig a vízben maradjak, rányomja a bélyegét.
#03 - 2014.06.13. Seapoint, immár bójáig. No igen, ha az ember nem siet dolgozni, akkor igen jót tud úszni. Péntek 13? Csak annyiban, hogy tegnap verőfény volt, ma már felhő. De a víz isteni.
#04 - 2014.06.18. Seapoint, bója és vissza. No, ez az, amikor már túl meleg a part közelében. De bent kifejezetten élmény volt, hiszen, jegyezzük csak meg, ismét tombol a felhőtlen, 22 fokos ír nyár.
#05 - 2014.06.19. Seapoint, reggel, egyedül, erős szél. Valamit valamiért.
#06-10 - 2014.06.20,21,22,24. Seapoint. Leírva talán kezd unalmassá válni. Amúgy nem az. :)
#11-12 - 2014.06.26,27 Seapoint. A dagály áttolódott dél körülre ezért e két alkalom ebédidőben, a bendő tömése helyett.
#13 - 2014.07.03 Seapoint. A 13-as lehet, hogy szerencsés szám, de nem a mai napon. Megpróbáltam lemérni az úszás útvonalát. Inkább ne is beszéljünk róla. Az ég annál kegyesebb volt. Északra és délre is felhőtakaró, egyedül mifelettünk egy sávban tiszta ég. A reggeli napfény széles sugárban terült el épp, amerre úsztam.
#14 - 2014.07.05 Seapoint. Majd megyek máshová is. Egyelőre a fájós térdem miatt próbálom minimalizálni a biciklizést.
#15-17 - 2014.07.19,20,21. - Seapoint. A reggeli dagályt ki kell használni. Érdekes volt figyelni, hogy bár mind a három nap 6:00 körül csobbantam a vízbe, mennyire más volt az úszótársak száma. Ahogyan egyre kevesebb lett a felhő az égen, úgy nőtt a lubickolkók száma...
#18. - 2014.07.22 - ...ezért ma reggel valami nyugalmasabb helyet kerestem, s White Rock-ra esett a választás. Közepesen távol egy munkanap reggelébe még belefér, a száz lépcsőfok távol tartja a mindehová kocsival járó divatsportolókat. Nem is volt ott rajtam kívül senki, amikor érkeztem, később is csak egy férfi, node ő ruha nélkül úsztott. Felidézve a tavalyi White Rock úszást, azt kell gondolom, ez a hely a meztelenül úszók találkahelye és talán nem kéne ide járnom.
#19. - 2014.07.25. - Seapoint. Gatyarohasztó meleg. Mármint ír mértékkel. Elég legyen, hogy félmeztelenül (felül!) tekertem vissza a tengertől. Szóval forró nap. Ebédidőben kétszázan a Seapoint beach-en. Fel kellett volna, tűnjön, hogy milyen kevesen a vízben. Fel kellett volna tűnjön, hogy sokan fotóznak a lépcsőknél, de nem egymást, a vizet. Beúsztam mintegy kétszáz métert és akkor bump, valamibe beleöklöztem. Azt hittem az áramlatot érzékelem ilyen furán, vagy hal. Bump. Na, sok lesz a halból. Bump. Mi a franc ez. És ekkor esett le. (The penny dropped, hogy angolul is oktassam az arra rá nem szorulókat.) Medúzák!!! Öklömnyiek, de rengetegen. Pánik fogott el. Komolyan. Az ismeretlenségtől főleg. A legendáktól, hogy megbénít a csípésük stb. Szóval menekültem ki. És úgy gondoltam, a vizes kalandokból ennyi elég is.
#20. - 2014.08.06. - Seapoint. ...persze a fenti gondolat elhalványult szépen, s egy szelesebb, hűvösebb reggelen lemerészkedtem a vízhez. Nem volt medúza egy sem. Igaz, napfelkelte sem, csak valahol a felhők mögött. Nem is volt lent senki, amikor beúsztam és csak egy srác, amikor kijöttem. És bár odébb öltözködött, de nem ment be a vízbe. Gyanúsan közeledett felém. Száz szónak is egy a vége, most már tudom, hogyan kell lehúzni a cipzárt a gumi úszóruhán (Búvárúszó-edző nem röhög). Én nem láttam még ilyen ruhát közelről, most viszont megkértek, hogy húzzam össze, mert én voltam az egyetlen a közelben. Igen, felülről lefelé húzva kell összezárni. És a zár nyelvén van egy hosszú zsinór, hogy segítse a munkájukat, de a mai delikvens nem boldogult vele.
#21. - 2014.08.07. - Forty Foot magasságában a tengeren. Egy munkatársam hajózik és hozzáfér egy kisebb jachthoz. Azzal elmentünk hajókázni. Egy tucat utasból négyen vettük a bátorságot, hogy beugráljunk a vízbe a fedélzetről. Keserű elmék, mert néhány parádés vízbe csobbanós felvétel után elveszítettem a munkatársam GoPro-ját. A tenger fenekén pihen.
#22. - 2014.08.09. - Forty Foot.Természetesen visszavonzott a hely. De csak, hogy végleg belássam, a hely, ahol a minap ugráltunk legalább egy kilométerre van a parttól. Mégha az ár kigörgeti a GoPro-t a part felé, akkor is bárhol lehet. Eh.
#23. - 2014.08.10. - Seapoint. A futópad az a találmány, hogy az ember fut, fut, izzad, oszt mégis egy helyben van. Az erős szél keltette hullámok és sodrás az a találmány, hogy az ember negyed órán keresztül kaálódzik az orra előtt 10 méterre levő bója irányába és mégsem éri el. Aztán feladja.
#24. - 2014.08.16. - Seapoint. Valójában sátrat nézni indultam. Azaz a hátizsákomban nem volt váltás ruha és törülköző, ellenben olyan dolgok, melyeket nem viszek magammal a partra, félő, hogy ellopják (pl. pénztárca) De hirtelen előbújt a nap és nagyon meleg volt és már majd' egy hete nem úsztam. Úgyhogy csobbantam egyet. Addigra már nem volt nap, ellenben ugyanaz az egyhelyben úszás élmény a viharos szél miatt, mint fent. Újságot olvasva szárítgattam magam a parton. Egy vastag kabátot, sapkát viselő pár férfi tagja bátran bedugta a kezét a vízbe, majd megjegyezte "nem is olyan vészes". Hiába, ezek a magyarok nem félnek a víztől.
#25. - 2014.08.17. - Howth. Kirándulni mentünk. Elvileg áthajóztunk volna Ireland's Eye-ra, de akkora volt a szél és a hullámok, hogy nem indultak komphajók. Életbe lépett a B-terv: séta a cliff walkon. Az elején még áztunk, aztán az öbölhöz érve már sütött a nap és az öböl vize csendes. Nem lehetett kighagyni. Kép is készült rólam, ahogy egyedül élvezem a tengert. Aztán meglátott fentről a sok turista és hirtelen legalább ötven olasz diák lézengett az amúgy néptelen partszakaszon. (Kevesen ismerik és nagyon meredek lejönni.) Komolyan mondom, pénzt kéne kérnem bizonyos helyek népszerűsítéséért. :) Mivel megint nem úszni készültem és itt zuhany sem volt, mire visszagyalogoltunk, aztán visszatekertem 24 kilométert az arcomra szélére szépen kiült a fehér só. Ezt persze csak otthon láttam meg a tükörben.
#26. - 2014.08.20. - Seapoint. Fura, hogy idén huszonhat alkalomnak kellett eltelnie, hogy végre lássam a napfelkeltét a vízből.
#27. - 2014.08.31. - Seapoint. A nagy szünet oka a pocsék időjárás és, hogy állandóan mentünk valahová a többiekkel és mindig távol a víztől. Ma is múzeumlátogatás volt terítéken, de utána a víz felé kerültem. Piros lobogó, medúzaveszély. Ezért ma csak a part mentén, óvatosan, mint a többi úszó.
#28. - ???
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: úszás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: úszás. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. április 29., kedd
2013. december 25., szerda
Soha nem mondd, hogy soha! De tényleg.
Októberben, idénre legalábbis elbúcsúztam az úszónaplómtól.
Ám bő egy hete egy baráti beszélgetés során valamit a fülembe ültettek és nem hagyott nyugodni, érlelődött, érlelődött. A dolgot úgy hívják, hogy Christmas Splash vagy Christmas Dip. Az, ami a neve: karácsonyi megmártózás. Egészen pontosan tengerbe ugrálás december 25-én a Forty Foot-nál. Őrülten hangzik? Az is. Épp ezért vonzott. Gondoltam, pár őrült beugrál sok néző kukkolásától kísérve. Nos, a nézők számát jól tippeltem. Azt viszont nem sejtettem, hogy az ugráshoz hosszú sorokban állnak majd. 20-30 ember várakozik a sorára. Állandóan. Ezt úgy tessen mindenki elképzelni, hogy aki beugrik, azt szinte azonnal kiúszik és öltözik is. Mégis tíztől délig folyamatosan volt sor. Százak mártóztak meg aznap. Legtöbben fürdőruhában, de volt aki mikulás sapkában, ál-szakállal vagy éppen nagy zöld leprechaun sapkában.
Eme sorok írója is becsobbant. Érdekes élmény. A levegő 3-4 fokos, a víz 10-11. A szervezet pár másodpercig nem érti mi történt, aztán viszont fázni kezd és az ötlet, hogy kicsit lebegnék a víz felszínén elpárolog és úszunk ki. De nem ez a leghidegebb része a történetnek, hanem a fagyos beton, amelyen sorban állás és utána öltözködés közben állni kell. Ott megy el a legtöbb hő.
És még mindig van pár nap az évből? Újabb úszás? Nem hinném, de sohát nem mondok többé. :)
Ám bő egy hete egy baráti beszélgetés során valamit a fülembe ültettek és nem hagyott nyugodni, érlelődött, érlelődött. A dolgot úgy hívják, hogy Christmas Splash vagy Christmas Dip. Az, ami a neve: karácsonyi megmártózás. Egészen pontosan tengerbe ugrálás december 25-én a Forty Foot-nál. Őrülten hangzik? Az is. Épp ezért vonzott. Gondoltam, pár őrült beugrál sok néző kukkolásától kísérve. Nos, a nézők számát jól tippeltem. Azt viszont nem sejtettem, hogy az ugráshoz hosszú sorokban állnak majd. 20-30 ember várakozik a sorára. Állandóan. Ezt úgy tessen mindenki elképzelni, hogy aki beugrik, azt szinte azonnal kiúszik és öltözik is. Mégis tíztől délig folyamatosan volt sor. Százak mártóztak meg aznap. Legtöbben fürdőruhában, de volt aki mikulás sapkában, ál-szakállal vagy éppen nagy zöld leprechaun sapkában.
Eme sorok írója is becsobbant. Érdekes élmény. A levegő 3-4 fokos, a víz 10-11. A szervezet pár másodpercig nem érti mi történt, aztán viszont fázni kezd és az ötlet, hogy kicsit lebegnék a víz felszínén elpárolog és úszunk ki. De nem ez a leghidegebb része a történetnek, hanem a fagyos beton, amelyen sorban állás és utána öltözködés közben állni kell. Ott megy el a legtöbb hő.
 |
| Forty Foot karácsonyi lemmingezés. Azok a félmeztelenek várnak a sorukra, hogy a szikláról a vízbe vessék magukat. |
És még mindig van pár nap az évből? Újabb úszás? Nem hinném, de sohát nem mondok többé. :)
2013. október 13., vasárnap
Úszónapló (folytatás)
16.
2013.08.03. Seapoint
Hideg víz és hullámok. Igazán küzdős volt a mai nap.
17
2013.08.04. Bray
Tanár úr, én készültem. Törülköző, fürdőcucc. Dagály is volt, rossz idő sem volt. Ha már az utam arra vezetett, gondoltam megmártózom Bray-nél is. Namost a sétányon, parton volt vagy száz ember, de vízben senki. Én meg gyáván, egyedül, ennyi ember előtt nem mentem be. Azon már túl vagyok, hogy mit gondolnak rólam, teszek rá. De otthagyni a táskát fényképezőgéppel, igazolvánnyal, telefonnal, kulccsal a parton, amikor tucatnyian mászkálnak csak úgy arra, ez túl ment a bátorságom határain. Ha többen úsztak volna, és sok cucc van kint gazdátlanul vagy épp valaki által szemmel tartva a fövenyen, az más. De így nem mertem. Hiába, az egyedüllét egyik hátránya ez.
17.
2013.08.05. Seapoint
A tegnapi pótlásaként. 11 órakor volt dagály. Még szerencse, hogy szünnap, bank holiday van. Erős szél és ezért hullámok. Megint küzdős volt. De nem baj. Ez jobban dolgoztat.
18.
2013.08.08. Seapoint
Munka közben. ebéd helyett. Teljesen mások a délutánok egy ilyen menet után. Direkt lemértem. 70 perc alatt letekerek Black Rock mellé (6km), ledobom a ruháim, beúszom a bójáig és vissza, lezuhanyozom, átöltözöm, visszatekerek (sokkal tovább tart).
19.
2013.08.10. Seapoint
S amikor nincs olyan szerencsém, mint eggyel feljebb és megnyerek minden piros lámpát, több várakozót a zuhanynál, akkor 90 perc lesz belőle.
20.
2013.08.11. Forty Foot
A Sandycove-ban lévő beach a legnépszerűbb hely azok közül, amit eddig láttam. A nap félgőzzel végezte munkáját, sokszor pihent a felhők mögött, mégis alig lehetett mozdulni a parton, annyian voltak. Értem én. Bull, Seapoint, White Rock unalmas hosszú partszakaszai helyett kalandos, sziklákkal tarkított rész ez öböllel, majd az öblön belül is egy kisebb öböllel. Ez utóbbiban szinte áll a víz, aki csak ejtőzni szeretne, itt lebeg. Másutt tíz méteren belül kis kiemelkedések, csipkék vannak a sziklákban. Több helyütt lehet a vízbe ugrálni.
Én beúsztam egy kicsit, gondoltam a bólyáig meg vissza elég lesz, noha itt a bólyák közelebb vannak a parthoz. Amikor már öt perce tempóztam a nagy, sárga, ormótlan dolog felé, akkor döbbentem rá, hogy egy áradással szemben úszom és kintről nézve gyakorlatilag egy helyben állok. Ekkor éreztem megint, hogy a tenger nem tréfadolog. (Tavaly New York strandján láttam valakit, aki a tiltás ellenére bement a vízbe, szó szerint három méterre a parttól teljes erejével úszott kifelé és centinként jutott csak ki. Teljesen kimerüve ért partot hosszú idő után. Akkor éreztem ezt először.)
21-22.
2013.08.15-16. Seapoint
Két csendes reggel. A csütörtöki jobb volt.
23.
2013.08.17. Seapoint
A délutánt Brayben töltöttük, de addigra már apadt. S mivel nem volt biztos a program, délelőtt a biztosabb, közelebbi helyet választottam.
24.
2013.08.24. Seapoint
S néha ilyen is van. Odakint kellemes, langymeleg, szellő alig, ellenben a víz erősen hullámzik, sodor. Egy férfi kérdezte, hogy a hely, ahová éppen tette a ruháit, dagály mentes-e. Mondtam igen, oda már nem megy fel a víz az elkövetkező fél órában. Egy perc múlva hozta még feljebb a gönceit, mert a dagály nem, de a kicsapó hullámok beterítették azt a szakaszt is.
25.
2013.08.25. Seapoint
A huszonötödik stílusosan huszonötödikén. A mai nap mondhatni tökéletes volt, bárcsak mind ilyen lenne. Lazy morning, tíztől kettőig zavartalan munka (teljesítményben megfelelt egy átlag hétköznap nyolc órai, káoszban elvégzett munkájával). Mindehez felhők és eső adták a hátteret. Dél után egyre kevesebb felhő, a biciklizés és az úszás ragyogó napsütésben, a víz is kellemes. Késő délután és este pedig házimunka, lazítás. Az egyetlen dolog ami beárnyékolja, hogy mindkét lábfejem viszket. Elkezdtem utánaolvasni, hogy mi lehet, de a sok gomba és baktérium említése, rajza nem igazán fokozták a hangulatomat.
26.
2013.08.29. Seapoint
Semmi különös. Jó volt.
27.
2013.08.30. Seapoint
Most lehozotam a fényképezőgépet is. No, ezt nem kellett volna. Az ideg evett végig, hogy akármilyen békés ország, valaki bele ne találjon túrni a táskámba merő szórakozásból. Alig vártam, hogy beérjek a célig és után kint legyek a parton. Ilyet többet nem szabad csinálni. Napfelkelte lesz máskor is...
28.
2013.08.31. Seapoint
Erre szinte alig emlékszem. Amolyan kötelező jelleggel letudtam. Az idő romlik, nem lesz már napsütéses úszás idén. Úgy néz ki.
29.
2013.09.01. White Rock
Ha zárni kell valahol, akkor legyen ott, ahol elkezdtem - gondoltam ma reggel. Meg amúgy is, az egyebfüggő felhőréteg inkább volt biciklizésre csábító mintsem úszásra. Kellemes meglepetésként a víz egészen jó volt. Pedig ha az ember felteker a Killiney-ra, úgy megizzad, hogy még a fürdővíz is hidegnek érződne.
White Rock a szívem csücske. Apró szemű partja, az ormótlan kőépítmény (lelátó? öltöző?), a növényekkel befutott terméskő fal és a néha elhúzó DART: számomra nagyon hangulatos. No, ma egy picit árnyaltabb lett a kép. Tíz körül értem oda (a dagály idejére), egy férfi ment be épp a vízbe, a kapucnis felsőbe burkolózott leány nézte a lépcsőkről és egy másik férfi jött gyalog a parton. A fázósan vacogó lány magyarázta, hogy egyeseknek segít a másnaposság ellen az úszás - fejével a vízben lubickoló apja?/párja? felé intett -, de ő nem gyakorolja. Én is a vízbe ereszkedtem, ők ketten hamar eltűntek, s hamarosan megérkezett a váltás. Középkorú férfi, pár pillanat és már ő is a hullámokat szelte. Befejeztem, ruhát húztam, épp a cipőmmel szemvedtem, amikor látom, hogy közeledik felém. Egy szál pólóban. Értsd, ahogy mondom. Alul semmi. Rám köszön, de nem igazán kommunikál. A ruháit keresi. Nem emlékezett, hogy ahol levette az úszónadrágját és felvette a pólóját, ott van a többi gönce is.
Szemmel láthatóan neki nem segített a másnaposságán a tengervíz.
30.
2013.09.05. Seapoint
Ebéd helyett, de mázlisan. Az egyre felhősebb, szelesebb napokon sikerült kifognom egy napsütéses húsz percet, mialatt lubickoltam. A hullámok viszont egyre magasabbak.
31-32.
2013.09.07-08. Seapoint
Egyre hidegebb van. A víz még tartja a hőfokát, de már nem esik annyira jól kijönni. A Seapoint egyik korlátján megjelent a rózsacsokor. Még mindig nem tudom, hogy a nyarat búcsúztatja-e vagy szomorú eseményre emlékezik. Remélem, csupán az előbbi.
33.
2013.09.22. Seapoint
Mondják, ha az embernek magas a láza, akkor egy hideg ülőfürdő leviszi a hőmérsékletét. Most kipróbáltam tengerrel. Végül is jó volt, csak utána ne kellett volna a 70m emelkedőt letekerni. A nap süt, a levegő kora-nyári, a víz mégis hüsi volt. Elképzeltem ugyanezt nap nélkül, a reggeli órákban, ahogy szoktam. Lehet, hogy ez volt az utolsó idén.
34.
2013.09.28. Seapoint
Csakazértis.
Minden megváltozott és a víz hőfoka a legkevésbé. A nap már fél nyolc körül kel, azaz nem szükséges hajnalok hajnalán biciklire pattannom, hogy a napkeltét a vízből lássam. De amúgy sem látom, mert már délebbre emelkedik ki a tengerből, a Seapoint-ról nem látszik, mert takarják Dún Laughaire mólói. A tenger felől párát sodor a szél (most már tudom milyen az, amit a regényekben oly sokszor olvastam) és a zuhany, törölközés után a biciklimre pattanva újra nedves leszek, mert a pára szépen befedett közben mindent, kormányt, ülést, pedált, vázat. Ebben a csöpögésben indulok vissza és nehéz szívvel tanakodom, hogy holnap is úsznö jöjjek-e (okom van rá) vagy elmenjek egy erdőbe, párás fotókat csinálni.
35.
2013.10.06 Seapoint
A mai úszás különleges volt, mert az odaúton történt valami, amiről viszont nem szerenék beszélni. A víz hőfoka töretlen, ahogyan a mindenre elszánt úszók kedve is. Értsd: nem voltam egyedül a dilimmel. Jól esett a víz, mégha hideg is volt.
36.
2013.10.13. Seapoint
Soha se mondd, hogy soha... de azért valószínűleg ez a mai volt az utolsó. Majdnem meg sem történt, mert ilyen hullámzó víztömeg fogadott:
Aztán győzött az akarat. Kaptam ugyanis kölcsön egy vízhatlan(nak mondott) zsákot, hogy a telefonom abba téve le tudjam mérni a távolságot. Igaz, azt az instrukciót is kaptam mellé, hogy előbb próbáljam ki kádban, de kicsire sosem adok. Ha a kádban vizes lesz, akkor ott is tönkre mehet. Akkor már legalább úszás közben menjen tönkre. Mármost a kölcsönkapott zsákocskát illik mihamarabb visszaadni, ráadásul nagy ára volt ennek a nagylelkűségnek, tudom, úgyhogy megbecsülve az adományozót mindenáron fel szerettem volna használni még idén.
Telenfon, útvonalkövető bekapcs, zsákba bele, zsák még a biztonság kedvéért átgumizva és spagival a nyakamba akasztva. Aztán pár lépés a vízben és... ezek a hullámok nem viccesek. Ilyen háborgásban még eddig nem úsztam. Máskor talán élveztem volna, de most zsák ide, zsák oda, féltettem a telefont. Úgyhogy egy kezemmel kiemelve a készüléket a vízből fél kézzel próbáltam úszni. Ez nevetséges volt, úgyhogy a fogaim közt szorítva tettem meg a távot a bójáig és vissza.
Utólag könnyú okosnak lenni. Egyrészt kár volt az aggodalom, a telefon akkor lett vizes, amikor a partra kecmeregve nedves kézzel kivettem a zsákból. Másrészt rájöttem, a fejlámpám gumiját felhasználva a fejemre kellett volna erősíteni. No mindegy. A lényeg, hogy a mérce szerint 50 perc alatt 900 métert úsztam. Ez jó viszonyítási alap végre. Ennél kevesebbet nem úsztam soha, a legtöbb a táv duplája volt. (part-bója-part kétszer) Az szintidő általában sokkal jobb, hiszen a partra biciklizést-úszás-öltözés-visszabiciklizés bele szokott férni 70-80 percbe. Tudjuk be ezt a hullámoknak és a telefonnal való szenvedésnek.
http://www.mapmyride.com/workout/407655449
Jövőre folyt. köv.
A korábbiak
2013.08.03. Seapoint
Hideg víz és hullámok. Igazán küzdős volt a mai nap.
2013.08.04. Bray
Tanár úr, én készültem. Törülköző, fürdőcucc. Dagály is volt, rossz idő sem volt. Ha már az utam arra vezetett, gondoltam megmártózom Bray-nél is. Namost a sétányon, parton volt vagy száz ember, de vízben senki. Én meg gyáván, egyedül, ennyi ember előtt nem mentem be. Azon már túl vagyok, hogy mit gondolnak rólam, teszek rá. De otthagyni a táskát fényképezőgéppel, igazolvánnyal, telefonnal, kulccsal a parton, amikor tucatnyian mászkálnak csak úgy arra, ez túl ment a bátorságom határain. Ha többen úsztak volna, és sok cucc van kint gazdátlanul vagy épp valaki által szemmel tartva a fövenyen, az más. De így nem mertem. Hiába, az egyedüllét egyik hátránya ez.
17.
2013.08.05. Seapoint
A tegnapi pótlásaként. 11 órakor volt dagály. Még szerencse, hogy szünnap, bank holiday van. Erős szél és ezért hullámok. Megint küzdős volt. De nem baj. Ez jobban dolgoztat.
18.
2013.08.08. Seapoint
Munka közben. ebéd helyett. Teljesen mások a délutánok egy ilyen menet után. Direkt lemértem. 70 perc alatt letekerek Black Rock mellé (6km), ledobom a ruháim, beúszom a bójáig és vissza, lezuhanyozom, átöltözöm, visszatekerek (sokkal tovább tart).
19.
2013.08.10. Seapoint
S amikor nincs olyan szerencsém, mint eggyel feljebb és megnyerek minden piros lámpát, több várakozót a zuhanynál, akkor 90 perc lesz belőle.
20.
2013.08.11. Forty Foot
A Sandycove-ban lévő beach a legnépszerűbb hely azok közül, amit eddig láttam. A nap félgőzzel végezte munkáját, sokszor pihent a felhők mögött, mégis alig lehetett mozdulni a parton, annyian voltak. Értem én. Bull, Seapoint, White Rock unalmas hosszú partszakaszai helyett kalandos, sziklákkal tarkított rész ez öböllel, majd az öblön belül is egy kisebb öböllel. Ez utóbbiban szinte áll a víz, aki csak ejtőzni szeretne, itt lebeg. Másutt tíz méteren belül kis kiemelkedések, csipkék vannak a sziklákban. Több helyütt lehet a vízbe ugrálni.
Én beúsztam egy kicsit, gondoltam a bólyáig meg vissza elég lesz, noha itt a bólyák közelebb vannak a parthoz. Amikor már öt perce tempóztam a nagy, sárga, ormótlan dolog felé, akkor döbbentem rá, hogy egy áradással szemben úszom és kintről nézve gyakorlatilag egy helyben állok. Ekkor éreztem megint, hogy a tenger nem tréfadolog. (Tavaly New York strandján láttam valakit, aki a tiltás ellenére bement a vízbe, szó szerint három méterre a parttól teljes erejével úszott kifelé és centinként jutott csak ki. Teljesen kimerüve ért partot hosszú idő után. Akkor éreztem ezt először.)
21-22.
2013.08.15-16. Seapoint
Két csendes reggel. A csütörtöki jobb volt.
23.
2013.08.17. Seapoint
A délutánt Brayben töltöttük, de addigra már apadt. S mivel nem volt biztos a program, délelőtt a biztosabb, közelebbi helyet választottam.
24.
2013.08.24. Seapoint
S néha ilyen is van. Odakint kellemes, langymeleg, szellő alig, ellenben a víz erősen hullámzik, sodor. Egy férfi kérdezte, hogy a hely, ahová éppen tette a ruháit, dagály mentes-e. Mondtam igen, oda már nem megy fel a víz az elkövetkező fél órában. Egy perc múlva hozta még feljebb a gönceit, mert a dagály nem, de a kicsapó hullámok beterítették azt a szakaszt is.
25.
2013.08.25. Seapoint
A huszonötödik stílusosan huszonötödikén. A mai nap mondhatni tökéletes volt, bárcsak mind ilyen lenne. Lazy morning, tíztől kettőig zavartalan munka (teljesítményben megfelelt egy átlag hétköznap nyolc órai, káoszban elvégzett munkájával). Mindehez felhők és eső adták a hátteret. Dél után egyre kevesebb felhő, a biciklizés és az úszás ragyogó napsütésben, a víz is kellemes. Késő délután és este pedig házimunka, lazítás. Az egyetlen dolog ami beárnyékolja, hogy mindkét lábfejem viszket. Elkezdtem utánaolvasni, hogy mi lehet, de a sok gomba és baktérium említése, rajza nem igazán fokozták a hangulatomat.
26.
2013.08.29. Seapoint
Semmi különös. Jó volt.
27.
2013.08.30. Seapoint
Most lehozotam a fényképezőgépet is. No, ezt nem kellett volna. Az ideg evett végig, hogy akármilyen békés ország, valaki bele ne találjon túrni a táskámba merő szórakozásból. Alig vártam, hogy beérjek a célig és után kint legyek a parton. Ilyet többet nem szabad csinálni. Napfelkelte lesz máskor is...
 |
| Napfelkelte a Seapoint-nál |
28.
2013.08.31. Seapoint
Erre szinte alig emlékszem. Amolyan kötelező jelleggel letudtam. Az idő romlik, nem lesz már napsütéses úszás idén. Úgy néz ki.
29.
2013.09.01. White Rock
Ha zárni kell valahol, akkor legyen ott, ahol elkezdtem - gondoltam ma reggel. Meg amúgy is, az egyebfüggő felhőréteg inkább volt biciklizésre csábító mintsem úszásra. Kellemes meglepetésként a víz egészen jó volt. Pedig ha az ember felteker a Killiney-ra, úgy megizzad, hogy még a fürdővíz is hidegnek érződne.
White Rock a szívem csücske. Apró szemű partja, az ormótlan kőépítmény (lelátó? öltöző?), a növényekkel befutott terméskő fal és a néha elhúzó DART: számomra nagyon hangulatos. No, ma egy picit árnyaltabb lett a kép. Tíz körül értem oda (a dagály idejére), egy férfi ment be épp a vízbe, a kapucnis felsőbe burkolózott leány nézte a lépcsőkről és egy másik férfi jött gyalog a parton. A fázósan vacogó lány magyarázta, hogy egyeseknek segít a másnaposság ellen az úszás - fejével a vízben lubickoló apja?/párja? felé intett -, de ő nem gyakorolja. Én is a vízbe ereszkedtem, ők ketten hamar eltűntek, s hamarosan megérkezett a váltás. Középkorú férfi, pár pillanat és már ő is a hullámokat szelte. Befejeztem, ruhát húztam, épp a cipőmmel szemvedtem, amikor látom, hogy közeledik felém. Egy szál pólóban. Értsd, ahogy mondom. Alul semmi. Rám köszön, de nem igazán kommunikál. A ruháit keresi. Nem emlékezett, hogy ahol levette az úszónadrágját és felvette a pólóját, ott van a többi gönce is.
Szemmel láthatóan neki nem segített a másnaposságán a tengervíz.
30.
2013.09.05. Seapoint
Ebéd helyett, de mázlisan. Az egyre felhősebb, szelesebb napokon sikerült kifognom egy napsütéses húsz percet, mialatt lubickoltam. A hullámok viszont egyre magasabbak.
31-32.
2013.09.07-08. Seapoint
Egyre hidegebb van. A víz még tartja a hőfokát, de már nem esik annyira jól kijönni. A Seapoint egyik korlátján megjelent a rózsacsokor. Még mindig nem tudom, hogy a nyarat búcsúztatja-e vagy szomorú eseményre emlékezik. Remélem, csupán az előbbi.
 |
| Tavalyi kép a rózsákról |
33.
2013.09.22. Seapoint
Mondják, ha az embernek magas a láza, akkor egy hideg ülőfürdő leviszi a hőmérsékletét. Most kipróbáltam tengerrel. Végül is jó volt, csak utána ne kellett volna a 70m emelkedőt letekerni. A nap süt, a levegő kora-nyári, a víz mégis hüsi volt. Elképzeltem ugyanezt nap nélkül, a reggeli órákban, ahogy szoktam. Lehet, hogy ez volt az utolsó idén.
34.
2013.09.28. Seapoint
Csakazértis.
Minden megváltozott és a víz hőfoka a legkevésbé. A nap már fél nyolc körül kel, azaz nem szükséges hajnalok hajnalán biciklire pattannom, hogy a napkeltét a vízből lássam. De amúgy sem látom, mert már délebbre emelkedik ki a tengerből, a Seapoint-ról nem látszik, mert takarják Dún Laughaire mólói. A tenger felől párát sodor a szél (most már tudom milyen az, amit a regényekben oly sokszor olvastam) és a zuhany, törölközés után a biciklimre pattanva újra nedves leszek, mert a pára szépen befedett közben mindent, kormányt, ülést, pedált, vázat. Ebben a csöpögésben indulok vissza és nehéz szívvel tanakodom, hogy holnap is úsznö jöjjek-e (okom van rá) vagy elmenjek egy erdőbe, párás fotókat csinálni.
35.
2013.10.06 Seapoint
A mai úszás különleges volt, mert az odaúton történt valami, amiről viszont nem szerenék beszélni. A víz hőfoka töretlen, ahogyan a mindenre elszánt úszók kedve is. Értsd: nem voltam egyedül a dilimmel. Jól esett a víz, mégha hideg is volt.
36.
2013.10.13. Seapoint
Soha se mondd, hogy soha... de azért valószínűleg ez a mai volt az utolsó. Majdnem meg sem történt, mert ilyen hullámzó víztömeg fogadott:
Aztán győzött az akarat. Kaptam ugyanis kölcsön egy vízhatlan(nak mondott) zsákot, hogy a telefonom abba téve le tudjam mérni a távolságot. Igaz, azt az instrukciót is kaptam mellé, hogy előbb próbáljam ki kádban, de kicsire sosem adok. Ha a kádban vizes lesz, akkor ott is tönkre mehet. Akkor már legalább úszás közben menjen tönkre. Mármost a kölcsönkapott zsákocskát illik mihamarabb visszaadni, ráadásul nagy ára volt ennek a nagylelkűségnek, tudom, úgyhogy megbecsülve az adományozót mindenáron fel szerettem volna használni még idén.
Telenfon, útvonalkövető bekapcs, zsákba bele, zsák még a biztonság kedvéért átgumizva és spagival a nyakamba akasztva. Aztán pár lépés a vízben és... ezek a hullámok nem viccesek. Ilyen háborgásban még eddig nem úsztam. Máskor talán élveztem volna, de most zsák ide, zsák oda, féltettem a telefont. Úgyhogy egy kezemmel kiemelve a készüléket a vízből fél kézzel próbáltam úszni. Ez nevetséges volt, úgyhogy a fogaim közt szorítva tettem meg a távot a bójáig és vissza.
Utólag könnyú okosnak lenni. Egyrészt kár volt az aggodalom, a telefon akkor lett vizes, amikor a partra kecmeregve nedves kézzel kivettem a zsákból. Másrészt rájöttem, a fejlámpám gumiját felhasználva a fejemre kellett volna erősíteni. No mindegy. A lényeg, hogy a mérce szerint 50 perc alatt 900 métert úsztam. Ez jó viszonyítási alap végre. Ennél kevesebbet nem úsztam soha, a legtöbb a táv duplája volt. (part-bója-part kétszer) Az szintidő általában sokkal jobb, hiszen a partra biciklizést-úszás-öltözés-visszabiciklizés bele szokott férni 70-80 percbe. Tudjuk be ezt a hullámoknak és a telefonnal való szenvedésnek.
http://www.mapmyride.com/workout/407655449
Jövőre folyt. köv.
A korábbiak
2013. július 30., kedd
Úszónapló
Mivel a tavalyi év eléggé eklektikusra sikerült, úgy gondoltam, idén lenaplózom, ha mást nem is, de az úszásokat.
01.
2013.06.08. Whiterock
Nem volt igazán úszás, csak megmártózás. Max 5 perc kapálózás a jéghideg vízben. De ezt kétszer.
Odaút: http://www.mapmyride.com/workout/297618391
Hazaút: http://www.mapmyride.com/workout/297618583
02.
2013.06.08. Seapoint
Ezt meg nem terveztem annak, de végül is egy part-bólya-part lett belőle.
Sokan a part mellett úsznak párhuzamosan. Igazuk van, sekélyebb ergo melegebb a víz és szél (sodrás, hullám) sincs akkora,. Épp ezért kihívás befelé úszni.
A szél csak fokozódik, amikor kijöttem, épp kitették a figyelmeztető zászlót. A parton két ember arról beszélgetett, hogy az előrejezés szerint változik az idő. Vége a nyárnak? Meglátjuk.
03.
2013.07.06. Seapoint
A nyár csak szünetet tartott egy hetecskét. Utána viszont kellemes (vendég otthonról) és kellemetlen (napi 13-17 óra munka) elterelések távol tartottak a víztől. A mai napig. A jó a majd' egy havi szünetben, hogy a víz kellemesre melegedett. Ma szinte fodrozódásmentes, csendes volt a tenger és a vízállás is épp megfelelő, akkor volt dagály, amikor a nap már fent járt, de még a nagy tömeg még csak készülődik a partra.
Odaút: http://www.mapmyride.com/routes/view/240445735
Hazatút: http://www.mapmyride.com/routes/view/240445763
04.
2013.07.07. Seapoint
A napocska mára elfáradt és nem kelt ki fuha felhőpaplanjai alól. De volt vagy 20 fok (legalábbis egy utcai hőmérő szerint). A fülledtséget kiávóan enyhíti egy kis úszás. A víz csendes volt és dugig fürdőzőkkel. Az oda- és visszautat megbolondítottam egy city beli bevásárlóúttal, így 26 kilométer tekerés adódott a mai duatlon másik oldalára. Az úszás a szokásos part-bólya-part. Kíváncsi vagyok, hány méter lehet.
05.
2013.07.10. Seapoint
A nap ma is elbújt, egészen pontosan annyi időre, amíg lebicikliztem, úsztam és visszatekertem dolgozni. Ma ugyanis ebédidőben, ebéd helyett mentem ki. Hiába, a dagály ekkor volt meg éjfélkor. Reggel és este meg éppen apály. A parton majdnem százan, a vízben alig tucatnyian. Hatalmas hullámok, lassú haladás. Szőke, rövid hajú, úszóruhás hölgy mögöttem a bójáig. Ám ő maradt a mélyvízben úszni. Mázlista. Nem várta munka. Viszont megpendítette bennem, hogy legközelebb talán én is növelhetném a távot, part-bója-part helyett, part-bója-másik bolya-part.
06.
2013.07.13. Seapoint
Igazi strandidő. Ezren a parton, nekem viszont vissza kellett érnem az irodába mielőtt bezárják. Azért a szokásosnál kicsit hosszabb távot engedtem meg magamnak.
07.
2013.07.14. Seapoint
No, a mai napon sikerült hosszabb távot úszni. A legnagyobb löketet az adta, hogy megjelentek a fátyolfelhők az égen, ami ebben az országban bármit jelenthet, akár hetekig tartó esőzést is. Úgyhogy "használd ki, amíg a nap süt" alapon a szokásos idő kétszeresét töltöttem a vízben. Érdekesek az áramlatok már a part közelében is. Sávosan jéghideg és langymeleg, sávosan kristálytiszta és hínártenger. (S mivel hétvége van, az oda és vissza kerékpárút is hosszabb természetesen.)
08.
2013.07.16. Seapoint
Tudom, unalmas a Seapoint, két érv szól mellette. Egy a közelség. Hétvégén nem annyira mérvadó, hétköznap, így reggel, munka előtt, nem mindegy mennyivel hamarabb kell kelnem. A másik a zuhany. Ma hatkor tetőzött a víz és olyan csendes volt, mint még soha. Lemértem, 600 karcsapás a bója és vissza. Már csak tudnom kéne, az én csigatempómban mennyit haladok egy tempóval. 10 centit, 20 centit? :)
09.
2013.07.18. Seapoint
A tökéletes úszás. Napfelkelte, sima víz.
10.
2013.07.20. Seapoint
A levegő és a víz meleg. Mindez tízkor (dagály) ezért tele emberrel. A nagy hullámok viszont távol tartották a jónépet a belsőbb zónától, ott zavartalanul lehetett lubickolni.
11.
2013.07.23. Seapoint
Vasárnap repülőshow volt, ezért a csobbanás kimaradt. Gondoltam, pótolom hétközben. Az ár-apály változás miatt ismét ebédszünetben.
12.
2013.07.27. Seapoint
Még napfelkelte előtt. Nem volt túlságosan meleg.
13.
2013.07.28. Seapoint
Ma igyekeztem elcsípni a napfelkeltét. Okom volt rá. Kaptam kölcsön egy GoPro-t és gondoltam, megmutatom, milyen békés a napfelkelte a vízből. Az ég majdnem tiszta volt, látszottak a csillagok, a Hold. Egyetlen felhősáv volt, pont a keleti horizonton. Úgyhogy napfelkelte nuku.
14.
2013.07.29. Seapoint
Nem jött össze a GoPro + tökéletes napfelkelte. Talán nem is baj. Nem szabad telhetetlennek lenni.
A mai szösszenetek: http://youtu.be/gkeJP4BJaeM
és
http://youtu.be/39Vte3DQ3yk
15.
2013.07.30. Seapoint
Csak annyit mondok: majdnem tökéletes napfelkelte. A kamera már természetesen nincs nálam.
Ez a negyedik kora reggeli úszás és észrevettem magamon, hogy már rosszul esne, ha nem mennék. Márpedig a következő három napban már nem fogok. (Vagyis majd elválik.)
01.
2013.06.08. Whiterock
Nem volt igazán úszás, csak megmártózás. Max 5 perc kapálózás a jéghideg vízben. De ezt kétszer.
Odaút: http://www.mapmyride.com/workout/297618391
Hazaút: http://www.mapmyride.com/workout/297618583
02.
2013.06.08. Seapoint
Ezt meg nem terveztem annak, de végül is egy part-bólya-part lett belőle.
Sokan a part mellett úsznak párhuzamosan. Igazuk van, sekélyebb ergo melegebb a víz és szél (sodrás, hullám) sincs akkora,. Épp ezért kihívás befelé úszni.
A szél csak fokozódik, amikor kijöttem, épp kitették a figyelmeztető zászlót. A parton két ember arról beszélgetett, hogy az előrejezés szerint változik az idő. Vége a nyárnak? Meglátjuk.
03.
2013.07.06. Seapoint
A nyár csak szünetet tartott egy hetecskét. Utána viszont kellemes (vendég otthonról) és kellemetlen (napi 13-17 óra munka) elterelések távol tartottak a víztől. A mai napig. A jó a majd' egy havi szünetben, hogy a víz kellemesre melegedett. Ma szinte fodrozódásmentes, csendes volt a tenger és a vízállás is épp megfelelő, akkor volt dagály, amikor a nap már fent járt, de még a nagy tömeg még csak készülődik a partra.
Odaút: http://www.mapmyride.com/routes/view/240445735
Hazatút: http://www.mapmyride.com/routes/view/240445763
04.
2013.07.07. Seapoint
A napocska mára elfáradt és nem kelt ki fuha felhőpaplanjai alól. De volt vagy 20 fok (legalábbis egy utcai hőmérő szerint). A fülledtséget kiávóan enyhíti egy kis úszás. A víz csendes volt és dugig fürdőzőkkel. Az oda- és visszautat megbolondítottam egy city beli bevásárlóúttal, így 26 kilométer tekerés adódott a mai duatlon másik oldalára. Az úszás a szokásos part-bólya-part. Kíváncsi vagyok, hány méter lehet.
05.
2013.07.10. Seapoint
A nap ma is elbújt, egészen pontosan annyi időre, amíg lebicikliztem, úsztam és visszatekertem dolgozni. Ma ugyanis ebédidőben, ebéd helyett mentem ki. Hiába, a dagály ekkor volt meg éjfélkor. Reggel és este meg éppen apály. A parton majdnem százan, a vízben alig tucatnyian. Hatalmas hullámok, lassú haladás. Szőke, rövid hajú, úszóruhás hölgy mögöttem a bójáig. Ám ő maradt a mélyvízben úszni. Mázlista. Nem várta munka. Viszont megpendítette bennem, hogy legközelebb talán én is növelhetném a távot, part-bója-part helyett, part-bója-másik bolya-part.
06.
2013.07.13. Seapoint
Igazi strandidő. Ezren a parton, nekem viszont vissza kellett érnem az irodába mielőtt bezárják. Azért a szokásosnál kicsit hosszabb távot engedtem meg magamnak.
07.
2013.07.14. Seapoint
No, a mai napon sikerült hosszabb távot úszni. A legnagyobb löketet az adta, hogy megjelentek a fátyolfelhők az égen, ami ebben az országban bármit jelenthet, akár hetekig tartó esőzést is. Úgyhogy "használd ki, amíg a nap süt" alapon a szokásos idő kétszeresét töltöttem a vízben. Érdekesek az áramlatok már a part közelében is. Sávosan jéghideg és langymeleg, sávosan kristálytiszta és hínártenger. (S mivel hétvége van, az oda és vissza kerékpárút is hosszabb természetesen.)
08.
2013.07.16. Seapoint
Tudom, unalmas a Seapoint, két érv szól mellette. Egy a közelség. Hétvégén nem annyira mérvadó, hétköznap, így reggel, munka előtt, nem mindegy mennyivel hamarabb kell kelnem. A másik a zuhany. Ma hatkor tetőzött a víz és olyan csendes volt, mint még soha. Lemértem, 600 karcsapás a bója és vissza. Már csak tudnom kéne, az én csigatempómban mennyit haladok egy tempóval. 10 centit, 20 centit? :)
09.
2013.07.18. Seapoint
A tökéletes úszás. Napfelkelte, sima víz.
 |
| Úszás után édes a fényképezés |
10.
2013.07.20. Seapoint
A levegő és a víz meleg. Mindez tízkor (dagály) ezért tele emberrel. A nagy hullámok viszont távol tartották a jónépet a belsőbb zónától, ott zavartalanul lehetett lubickolni.
11.
2013.07.23. Seapoint
Vasárnap repülőshow volt, ezért a csobbanás kimaradt. Gondoltam, pótolom hétközben. Az ár-apály változás miatt ismét ebédszünetben.
12.
2013.07.27. Seapoint
Még napfelkelte előtt. Nem volt túlságosan meleg.
13.
2013.07.28. Seapoint
Ma igyekeztem elcsípni a napfelkeltét. Okom volt rá. Kaptam kölcsön egy GoPro-t és gondoltam, megmutatom, milyen békés a napfelkelte a vízből. Az ég majdnem tiszta volt, látszottak a csillagok, a Hold. Egyetlen felhősáv volt, pont a keleti horizonton. Úgyhogy napfelkelte nuku.
14.
2013.07.29. Seapoint
Nem jött össze a GoPro + tökéletes napfelkelte. Talán nem is baj. Nem szabad telhetetlennek lenni.
A mai szösszenetek: http://youtu.be/gkeJP4BJaeM
és
http://youtu.be/39Vte3DQ3yk
15.
2013.07.30. Seapoint
Csak annyit mondok: majdnem tökéletes napfelkelte. A kamera már természetesen nincs nálam.
Ez a negyedik kora reggeli úszás és észrevettem magamon, hogy már rosszul esne, ha nem mennék. Márpedig a következő három napban már nem fogok. (Vagyis majd elválik.)
2012. szeptember 8., szombat
Hajnali részegség
Ahol egy van, ott több is van
Ez nem egy mondás. Ez tapasztalat. S, hogy nem csak én vettem észre, azt bizonyítja, hogy filmesek előszeretettel felhasználják. Gondoljunk csak az Elveszett frigyláda nyitó képsoraira, ahol Indy hátára mászik egy pók, majd látjuk, hogy a segítőjén pedig nyüzsögnek. Ugyanígy voltam életemben, pl. a tengeri sünökkel. "Jé, de aranyos... Még egy... Azannya, nem tudok partra mászni mert minden centiméteren sün tanyázik". De ugyanez volt a darazsakkal nagyszüleim padlásán, a kéregetőkkel első pesti aluljárós átkelésemen, és még ezernyi dologgal.
A mai első részeget indulásom után pontosan harminc másodperccel láttam, ahogyan a teremgarázsunkba levezető rámpán imbolygott, és nem tudta, melyik szembejövő klónom elől kellene félreállnia. Meglepő módon jólnevelten 'reggelt kívánt. Aztán a sebes, de nem elég gyors utam során - nem értem hatra a tengerhez, pedig nagyon szerettem volna - meggyőződhettem, hogy a nyitó állításom szombat hajnalokon az ír, szigorúan 18 év alatti illumináltakra is igaz. Nem csak az én épületembe tért meg egy hosszú péntek éjszakáról a tántrgó kolléga, hanem szinte minden nagyobb kereszteződésben találkoztam egyedül vagy párosan dülöngélő fiatallal. A legszomorúbb az éjjel-nappali benzinkútról kioldlalgó trió volt. Együtt nem voltak negyven évesek és a kezükben levő sör bizonyította, az ifjúságvédelmi rendelkezéseket itt is csak napfénynél tartják be.
Így hát azon végképp nem csodálkoztam, hogy Seapointra leérve, a ruháimat egy öltöződobozban magamról ledobálva azt láttam, hogy a szomszéd blokkból egy fehér zoknis, szürke cipős lábpár nyújtózik a tenger irányába, gyanúsan mozdulatlanul. Nem örültem neki. Tudom, önzőség, de azért választom a hajnali órát úszásra, mert nem szeretem a nappali tömeget. Az utóbbi hetekben már heti kétszer jártam úszni és sosem volt annál felemelőbb, mint egyedül a vízben. Hát ma nem adatott meg. A másik oldalról nézve viszont én zavartam meg a lábak gazdájának hajnali bódulatát. Amikor becsobbantam a vízbe és tempóztam pár tucatot, kinéztem a parta és azt láttam, hogy az illető immár áll, és szemmel láthatóan a jelenlétemet próbálja feldolgozni.
Innentől kezdve le sem ült. Akárhányszor kipillantottam a partra a ruháimat, biciklimet ellenőrizendő - nem mintha tudnék kezdeni bármi is azzal, ha valaki felkapná a gönceimet vagy nekiállna elfűrészelni a lakatot - állva kémlelt valahová felém, vagy mögém, ahol a felhők miatt ma nem lehetett látni a felkelő napot. Már majdnem kiértem a partra, amikor megint megtapasztaltam a fenti érzést. Ahol egy van, ott több is van. A magányos alaktól odébb, nem a kiépített strandon, hanem a sziklás szakaszon hármal álltak és nézték elkékült aggyal a nemlétező napfelkeltét. Nem beszélgettek, nem csináltak semmit, még csak nem is meditáltak,csak meredtek keletnek, aztán, mire kiértem a partra, odébb bandukoltak.
Nem a felkelő nap hiánya miatti csalódás, nem is a hullámokból közeledő alakom késztette őket eloldalgásra, hanem egy csoport idős ember. Két nőiesen pici japán autóval (Yaris, Micra) valamit kerékpárokkal érkeztek. Kétség nem lehetett, ez a fél hetes találkozó nem véletlen, ez meg volt beszélve. Vékonyak, sportosak, és minimum ötvenöt éves mindegyikük. Kezükben törülköző. Annyi alkalommal láttam hasonló csoportokat a hegyekben túrázni, a parkokban bocce-zni vagy tekézni, mint hajnali részegeket, úgyhogy rajtuk sem lepődtem meg. Az ír öregek egy része nagyon sportos és aktív. Ez itt, hölgyeim és uraim, a Black Rock Úszni Sosem Késő De Mi Korán Úszunk csoport, adtam nekik vidáman nevet magamban, miközben én már megtörölköztem és száraz ruháimat kapkodtam magamra (miközben rájöttem, hogy mi volt az az érzés induláskor, hogy "valamit elfelejtek, valamit elfelejtek", de mindenki kibírt már valamennyi időt alsónemű nélkül.)
Miközben hazafelé tekertem rájöttem még egy dologra. Külső szemlélő számára a megjelenésem, és utána a csoporté szintén a fenti tapasztalatot hozta: ahol egy volt, ott több is lett. (Úszó.)
Ez nem egy mondás. Ez tapasztalat. S, hogy nem csak én vettem észre, azt bizonyítja, hogy filmesek előszeretettel felhasználják. Gondoljunk csak az Elveszett frigyláda nyitó képsoraira, ahol Indy hátára mászik egy pók, majd látjuk, hogy a segítőjén pedig nyüzsögnek. Ugyanígy voltam életemben, pl. a tengeri sünökkel. "Jé, de aranyos... Még egy... Azannya, nem tudok partra mászni mert minden centiméteren sün tanyázik". De ugyanez volt a darazsakkal nagyszüleim padlásán, a kéregetőkkel első pesti aluljárós átkelésemen, és még ezernyi dologgal.
A mai első részeget indulásom után pontosan harminc másodperccel láttam, ahogyan a teremgarázsunkba levezető rámpán imbolygott, és nem tudta, melyik szembejövő klónom elől kellene félreállnia. Meglepő módon jólnevelten 'reggelt kívánt. Aztán a sebes, de nem elég gyors utam során - nem értem hatra a tengerhez, pedig nagyon szerettem volna - meggyőződhettem, hogy a nyitó állításom szombat hajnalokon az ír, szigorúan 18 év alatti illumináltakra is igaz. Nem csak az én épületembe tért meg egy hosszú péntek éjszakáról a tántrgó kolléga, hanem szinte minden nagyobb kereszteződésben találkoztam egyedül vagy párosan dülöngélő fiatallal. A legszomorúbb az éjjel-nappali benzinkútról kioldlalgó trió volt. Együtt nem voltak negyven évesek és a kezükben levő sör bizonyította, az ifjúságvédelmi rendelkezéseket itt is csak napfénynél tartják be.
Így hát azon végképp nem csodálkoztam, hogy Seapointra leérve, a ruháimat egy öltöződobozban magamról ledobálva azt láttam, hogy a szomszéd blokkból egy fehér zoknis, szürke cipős lábpár nyújtózik a tenger irányába, gyanúsan mozdulatlanul. Nem örültem neki. Tudom, önzőség, de azért választom a hajnali órát úszásra, mert nem szeretem a nappali tömeget. Az utóbbi hetekben már heti kétszer jártam úszni és sosem volt annál felemelőbb, mint egyedül a vízben. Hát ma nem adatott meg. A másik oldalról nézve viszont én zavartam meg a lábak gazdájának hajnali bódulatát. Amikor becsobbantam a vízbe és tempóztam pár tucatot, kinéztem a parta és azt láttam, hogy az illető immár áll, és szemmel láthatóan a jelenlétemet próbálja feldolgozni.
Innentől kezdve le sem ült. Akárhányszor kipillantottam a partra a ruháimat, biciklimet ellenőrizendő - nem mintha tudnék kezdeni bármi is azzal, ha valaki felkapná a gönceimet vagy nekiállna elfűrészelni a lakatot - állva kémlelt valahová felém, vagy mögém, ahol a felhők miatt ma nem lehetett látni a felkelő napot. Már majdnem kiértem a partra, amikor megint megtapasztaltam a fenti érzést. Ahol egy van, ott több is van. A magányos alaktól odébb, nem a kiépített strandon, hanem a sziklás szakaszon hármal álltak és nézték elkékült aggyal a nemlétező napfelkeltét. Nem beszélgettek, nem csináltak semmit, még csak nem is meditáltak,csak meredtek keletnek, aztán, mire kiértem a partra, odébb bandukoltak.
Nem a felkelő nap hiánya miatti csalódás, nem is a hullámokból közeledő alakom késztette őket eloldalgásra, hanem egy csoport idős ember. Két nőiesen pici japán autóval (Yaris, Micra) valamit kerékpárokkal érkeztek. Kétség nem lehetett, ez a fél hetes találkozó nem véletlen, ez meg volt beszélve. Vékonyak, sportosak, és minimum ötvenöt éves mindegyikük. Kezükben törülköző. Annyi alkalommal láttam hasonló csoportokat a hegyekben túrázni, a parkokban bocce-zni vagy tekézni, mint hajnali részegeket, úgyhogy rajtuk sem lepődtem meg. Az ír öregek egy része nagyon sportos és aktív. Ez itt, hölgyeim és uraim, a Black Rock Úszni Sosem Késő De Mi Korán Úszunk csoport, adtam nekik vidáman nevet magamban, miközben én már megtörölköztem és száraz ruháimat kapkodtam magamra (miközben rájöttem, hogy mi volt az az érzés induláskor, hogy "valamit elfelejtek, valamit elfelejtek", de mindenki kibírt már valamennyi időt alsónemű nélkül.)
Miközben hazafelé tekertem rájöttem még egy dologra. Külső szemlélő számára a megjelenésem, és utána a csoporté szintén a fenti tapasztalatot hozta: ahol egy volt, ott több is lett. (Úszó.)
|
| Seapoint, szeptember, fél hét |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)