Se puszi, se pacsi

Az ég többé-kevésbé tiszta volt, ám a horizonton elhelyezkedő és onnan mozdulni sem kívánó felhősáv száz százalékosan biztosított afelől, hogy ma nem fogok tengerből kiemelkedő napfelkeltében gyönyörködni. Nem is bántam, hiszen ma nem ezért keltem hajnalban. Egészen más célom volt. Lassan vége a nyárnak, a tenger vize már egy hónapja elérte az éves maximumot, lassan hűlni kezd, én pedig még nem fürödtem benne. A ma reggel célja tehát egy alapos megmártózás.

Blackrock elit negyede a tengerből fotózva

...lett volna, ha lett volna tenger. De nem volt. A szokottnál jóval beljebb kezdődött, bő egy percnyit kellett gyalogolni a nedves homokon, hogy egyáltalán vizet érjen a lábam, de ami nagyobb probléma, száz métert belegázolva a sós hullámokba is alig ért térdig a víz. Ott pedig már a bólyák jelezték, hogy eddig és ne tovább, én pedig nem kockáztattam. A legnagyobb erőlködéssel is csak nyakig tudtam megmártózni a vízben. Furcsa volt. Égető érzés. De mindenképpen frissítő. Pont olyan, mint alsónadrágban fejest ugrani a frissen esett hóba mint az ember keze egy kimerítő hógolyó-csata után, természetesen kesztyű nélkül.

Azért most már ideje felvennem az időjárás-előrejelzés mellé az ár-apály diagramot is a naponta vizsgált weboldalak közé.

Mivel úszni nem tudtam, jobb híján kattogtattam párat. Az album itt található: https://picasaweb.google.com/102784025938826552374/HajnalbanATengerben