2012. április 7., szombat

Mindig a lila úton (Howth körtúra)

Howth Dublin északi részén nyúlik a tengerbe. Ugyanis félsziget. És mint ilyen - akárcsak Tihany - szépen megkerülhető. A kijelölt turistaút a DART végállomásától indul és mintegy tíz kilométeres hatalmas kunkor után oda is tér vissza. Lilával jelölt a kis falatozóben ingyen beszerezhető térképen. de neve is van Bog of the Frogs Loop (Békák mocsara körút). Ennél többet nem is érdemes vesztegetni az útra. Szavakkal nehezen visszaadható. Itt inkább a képek beszéljenek.

Nem is szaporítanám a szót, csupán néhány megjegyzést fűznék a mai naphoz.

  • Tavaly már megpróbáltuk egyszer a túrát, de annyira esős napot választottunk, hogy teljesen elment a kedvünk tőle. Sajnálom! A mai napig!
  • Ezen a szombaton viszont minden jó előrejelzést felülmúló szikrázó, nyárias nap volt. Én már a végén ujjatlan trikóban nyomtam és másnapra éreztem, hogy a fejem, arcom és vállam derekasan leégett.
  • Ehhez is mázli kell, de épp akkor értünk a halászfalu részhez, amikor a hajnali halászat zsákmányát már feldolgozta az üzem és a kikötő dokkjánál kitettek hatalmas ládákat teli halhulladékkal (gerinc, fej).
  • Ez egyrész sirály inváziót eredményezett. Másrészt csentünk a hulladékból és pár méterrel odébb nekiálltunk fókát etetni. Ennek haszonélvezője az a két turistapár volt, akik csodálatos teli képeket tudtak lőni a fókákról. Én a halas kezemmel nemigazán álltam a helyzet magaslatán.
  • Az egyik pár hölgy fele amikor meghallotta, hogy beszélünk, megkérdezte, hogy magyarok vagyunk-e. Ez nem szokatlan eset. Ám az annál inkább, hogy nem értettem milyen nyelven kérdezte (inkább tudat alatt fogtam fel) és később is csak nehezen értettünk szót. A hölgy ugyanis Dániába szakadt magyar volt, párja dán és a kiejtése alapján nem sok magyarral tartja kint a kapcsolatot.
    Mindenesetre érdekes találkozás volt.
  • Később is találkoztunk szembe jövő magyarokkal, de velük már nem álltunk le beszélgetni.
  • A legtöbb nem bennszülött itt is olasz.
  • Két helyen is lementünk egy öbölbe, ahol nem volt senki. Persze a minta ragadós, rögtön megjelentek mások is.
  • Ezért volt necces elmenni egy helyre, ahol ki van írva, hogy ne tegyünk, de arra a negyed órára elfelejtettünk angolul. A meredek part képére most is megremeg a térdem. De megérte. Olyan gyapjas fűben még sosem hevertem mint ott.
  • A nem tengerparti részről nem sok kép készült. Egyrészt tömve volt turistákkal, másrészt nem volt igazán látnivaló

Jöjjenek hát a képek. Az album pedig ezen a címen érhető el: https://picasaweb.google.com/102784025938826552374/HowthBiborTura




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése