No, most megtudtam, mennyire higgadtan és józanul fel tudok öltözködni, be tudok dobni egy váltás fehérneműt, pénzt és kommunikációt a táskámba, amikor megszólal a riasztó a lakásban. A három percbe még az is belefért, hogy meggyőződtem, hogy ez nem az én lakásom füst- vagy betörés riasztója sikít, hanem az épület tűzlejzője, valamint az erkélyre kilépve alapsoan megnéztem, hogy a mi oldalunkon nincsenek lángok. Volt bennem késztetés, hogy gyorsan elpakoljak szem elől szennyest, széjjel hagyott újságot, könyvet, leveleket. Mégiscsak kinézzen valahogy az apartman, ha netán egy tűzoltó tiszteletét teszi, amíg távol vagyok. De aztán el is hessent egy pillanat alatt. Mint mondtam, józanul, higgadtan. Lakásból ki, lépcsőházban le, épület elé, a többiek közé ki.
Tűz nem volt. A riasztót, ha jól láttam, pár lakó kapcsolta ki, a kutya (értsd gondnok, hatóság) nem dugta ide az orrát. Tapasztalat: megismertem pár új arcot a lépcsőházból. Álmosság: maximális.
Mi is kb. 3 perc alatt pakoltuk össze mindenünket az Edivel, amikor zakyntos-i apartmanunk erkélyéről azt láttuk, hogy az erdőtűz átkúszott a hegy gerincén a mi oldalunkra. Szóval készen álltunk rá, hogy bármelyik pillanatban elinaljunk, de szerencsére a tűz nem terjedt tovább az irányunkban.
VálaszTörlésHiába, a fegyelem...
VálaszTörlés