Karácsonyi kiruccanás

Ez eredetileg egy magán-email folyam volt, de tulajdonképpen miért ne kerülne fel ide is?

--

Előszó: emlékszem, azt mondtad nekem, hogy valaki úgy jellemezte Írországot, hogy van Dublin és minden más vidék.

Donegal megyében vagyunk egy Killybegs nevű városkában. 1300 ember lakja, de mégis nagyon fontos hely. Ugyanis egy öbölben fekszik, ide futnak be a halászhajók. Több tucatot számoltam. A "falu" két végén halfeldolgozó, körülötte pedig rengeteg hűtőház. Amikor először voltam itt nyáron, akkor a hajók dízelbűzével keveredő halszag miatt úgy írtam le, hogy a város szaga olyan, mint az éppen sülő rántott halé.

Az első alkalom Kevin és Deridra esküvője volt. Most a lány édesanyjánál vagyunk, aki egyedül él egy nagy házban. Többször elmesélte, hogy amikor ide költöztek, alig pár ház volt a falu, utána épültek az ipari épületek, utak. Dolgozott itt, ott, de nem bírta a várost sosem. Neki jó itt. Ahogy mesél, ugyanazt érzem, mint én Váccal kapcsolatban. A régi városkép jobb volt. A régi emberanyag jobb volt. "Hol van a ház, ami a sarkon állt..."

A városka egyébként most, karácsonykor egészen más. A hajók pihennek, s nem csak csendben ringanak a dokkjukban, hanem pici karácsonyi fények is villognak az árbocaikon. S mivel hal nem érkezik, az üzem is áll. Meglepően tiszta a levegő. Már a múltkorihoz képest. Az idő viszont nem jó. Szürke, nyomasztó. Napot nem láttunk már hetek óta, ellenben öt erős vihar is megtépte az országot november óta. Láttuk a hírekben, hogy Angliában, Skóciában rosszabb a helyzet. Karácsonykor is építették a gátakat az áradások miatt.

A környéket már nyáron felderítettem. Nem volt nehéz. Pár bolt, meglepően nagy számú szépségszalon. A pubok száma öt. Ez nagyon fontos az itteniek. Messze múltba révedő tekintettel emlegetik, hogy volt ez a szám hét is hajdanában danában. A pub szót kell használnom. Több, mint otthon egy kocsma, de kevesebb, mint egy bár. Ahol ma este voltunk, az például egy hotel, mi úgy mondanánk bárja, de az ittenieknek csak pub.

Igen, hotelt mondtam. A városka méretéhez képest rengeteg sok a hotel és B&B (magyarul modjuk "motel". Azt jelenti "bed and breakfast", "ágy és reggeli"). Ez annak köszönhető, hogy a környéken akad jópár gyönyörű esküvőhelyszín és a násznép itt száll meg, valamint igen sűrű az átmenő turistaforgalom. A Wind Atlantic Way-nek nevezet turistaút mellett vagyunk. Rengeteg gyönyörű beach, vízesés, hegyhát várja, hogy az arra kíváncsiak felkeressék. (Ezen a vonalon fekszik a Skellig Michael is, a komor sziget az új Star Wars film legvégéről.) Mi egy szuper kis fürdőhelyen voltunk (Silver Strand a neve, bizonyítva, hogy itt is ismerik ezt a szót, bár a beach az általánosan elterjedt) valamint felkerestünk egy vízesést, ahol inkább az odavezető út volt a kalandos és érdekes, nem maga a zuhatag.

Emiatt viszont kimaradt a karácsonyi úszás. Valahol nem bánom, valahol bánom. Így is jól telt a nap. Gyönyörű a vidék a nyers vonalaival, érintetlenségével.

Este pedig table quiz (de az itteniek szava járásával pub quiz). Nem tudom, otthon mennyire látni ilyet, ha máshol nem ilyen kisvárosi tévésorozatban (most hirtelen a Gilmore Girls jut eszembe). Ahol a pici város lakói mind ismerik egymást, van ilyen közgyűlésük, ahol mindenki kiadja a mérgét a másikkal, de egyébként közösen csinálnak mindenfélét. Ez a kvíz pont ilyen hangulatú volt számomra. Összegyűlt szerintem jó kétszáz ember. Csapatokat alkottunk, körbeültük az asztalokat, kaptunk papírlapokat a válaszoknak. Aztán elkezdődött a játék. Fordulónként tíz kérdés teljesen vegyesen. A fele sajnos ír vonatkozású, a másik fele zömmel olyanoknak való, akik naponta több órát tévéznek, és volt néhány általános műveltség. De nem csak szóbeli kérdés volt. Voltak fotók és fel kellett ismerni, ki van a képen, vagy - illően az ünnephez - karácsonyi dalok felismerése.

Tíz kérdés egy forduló. A válaszadásra van némi plusz idő a kérdések után. Ezalatt a csapatok megpróbálnak tisztesen válaszokat cserélni (A "melyik az a főváros, melynek neve az ország előző fővárosának nevének anagrammája" válaszért cserébe megmondjuk "Christiano Ronaldo ki után kapta a nevét".), vagy megpróbálnak trükkel válaszokat kicsikarni. A haveromat behúzták a csőbe. Csajok: "Mi volt a hatos kérdés?" Ő pár sör után már így felelt: "Idén milyen versenyt nyert Miss Fülöp Szigetek". A miss nem volt része a kérdésnek, ezzel elszólta magát. De nem ritka a kémkedés sem, átmenni másik asztalhoz "csevegni", közben lelesni a papírjukat. És ennek ellentéte a hamis információ szórása is része a játéknak. ("Mi Törökország fővárosa?" kérdésre hangosan Istanbult mondani.)

Az egész egy laza társasjáték. Az igazi célja nem a győzelem, hanem a közösségi szórakozás. Közben persze mennek a körök, mindenki issza a magáét. A hangulat parádés. Főleg az ír vonatkozású kérdések aratnak sikert. Mi volt rövidebb. XY ír boxoló kiütéses győzelme (13 másodperc) vagy a fény útja a napról a Földig. Ki mondta XY politikusról, hogy egy "hisztis p*csa (bocsánat)". Ki volt a műsorvezető, aki Galwayből a vihar közepéről tudósított. Apropó vihar. Mint mondtam, most év végén nagyon sok a 100kmh feletti erősségű vihar. S most már nevük is van. Az egyik kvíz kérdés az volt, hogy soroljuk fel az eddigi öt vihart (sajnos F, mint Frank a héten várható, még az év vége előtt). Ekkor kerültek elő minden asztalnál a google-lel felfegyverzett telefonok. Ami aztán agyon is csapta a játékot. Mindenhol csaltak, pedig igazán nincs miért. A nyertesek egy italt kapnak. Ami a nevezési díj (5EUR) ára kb. Ennél sokkal többet megisznak és a nevezés pedig jótékonyságra megy, ahogy a tombola is.

A tombola is érdekes volt, ugyanis az emberek maguk hozták a nyereményeket. Egy üveg ital, egy utalvány a helyi szépségszalonba, egy nagy doboz csoki. Mind becsomagolva. Szóval aki hozott ajándékot, sorsjegyet vett és nyert, az maximum kb elcserélte az ajándékát valaki máséval. Mint a Secret Santa. De még egyszer, a lényeg nem ez, hanem a közösségi szórakozás és az adakozás. Az egész kvízt egyébként a helyi postamester szervezi, akinek sok ideje van (a posta, mint a válágon mindenütt, egyre kevesebb forgalmat bonyolít). Mindezt ingyen teszi. A mikrofonja sokszor gerjed. A felismerendő zenéket kazettás magnóról játsza. Az egésznek van valmi múltba fordító hangulata, amatőr varázsa. Mint a kezdő tévés műsor volt a váci tévében a kilencvenes években. Ám eközben olyan kérdéseket tesz fel, hogy "2015. október 31 melyik filmben játszott fontos szerepet". Amikor a válaszokat felolvassa, azt mondja "Vissza a jövőbe". A pub egyik fele csalódottan sóhajt, a másik, fiatalabb fele örömittasan felkiált "Yeeeah", és ekkor a játékmester hozzáteszi "... második rész". És akkor mind az asztalra csapunk, mert a kettest nem tettük a név mögé. Aztán mindenki felnevet hangosan.

Ilyen lehet az élet errefelé. Mindenki mindenkit ismer, esténként pub, péntekenként kvíz (a mostani karácsony miatt tolódott), rengeteg pletyka, ármány, vidámság, együtt örülés és sírás. Minden, ami elveszik a nagyvárosokban, vagy átalakul klubboká, amik jók, csak ritkán téved be idegen, mint mi. Őszintén: élveztem és jó volt, de hosszú távon nem bírnám itt.

Már csak azért is, mert ugye kilógok a sorból azzal, hogy nem iszom. Magyarországon durvábban beszólnak, itt elfogadják, de azért jelzik, hogy kívülállónak tekintenek. Én meg minden ilyen alkalommal azt érzem, hogy lehet, hogy életemben egyszer rászokok az alkoholra, de nem ezek miatt az emberek miatt fogok. Cserébe azt kapom, amíg ők kiheverik az éjszakákat én reggel totálisan üres utakon tudok futni, a birkák rezignáltan megbámulnak, a néptelen apró beach-ek (kettőt is találtam) hangulata feltölt. Jó volt itt, de már pár óra és megyek vissza a nyüzibe.