Június óta megfogyatkoztak a bejegyzések. Ennek oka egyszerű. Van ugye a laptop, mely még csak nem is az enyém, végtelen hálával tartozom a cégnek, mely lemondott róla és kihozhattam magammal. Vigyázok rá, nem is nagyon cipelem, tán néha az egyik szobából a másikba. A gép merevlemeze úgy júniusban valamikor úgy döntött, hogy soha többé nem indul el.
Feldolgozni a kismillió fénykép, levél, írás, programkód elvesztését, beletelt pár napba. Visszakapni a kedvet, hogy újra a fényképező meg a billentyűzet után nyúljak, ez hónapokat vett igénybe. Az egészben az a kicsavart, abszurd elem, hogy minden amit megosztottam a közzel (blogbejegyzések, fényképek), az megmaradt, hiszen megőrizte a világháló. És mégis, ahelyett, hogy hálás lennék ezért, képtelen voltam a régi mederben folytatni a dolgaimat.
De most lassan visszajött a kedv. Ezt az elmúlt napok bejegyzései is tükrözik. folyköv.
Feldolgozni a kismillió fénykép, levél, írás, programkód elvesztését, beletelt pár napba. Visszakapni a kedvet, hogy újra a fényképező meg a billentyűzet után nyúljak, ez hónapokat vett igénybe. Az egészben az a kicsavart, abszurd elem, hogy minden amit megosztottam a közzel (blogbejegyzések, fényképek), az megmaradt, hiszen megőrizte a világháló. És mégis, ahelyett, hogy hálás lennék ezért, képtelen voltam a régi mederben folytatni a dolgaimat.
De most lassan visszajött a kedv. Ezt az elmúlt napok bejegyzései is tükrözik. folyköv.
