Lik (szolgálati magyarázkodás)

Június óta megfogyatkoztak a bejegyzések. Ennek oka egyszerű. Van ugye a laptop, mely még csak nem is az enyém, végtelen hálával tartozom a cégnek, mely lemondott róla és kihozhattam magammal. Vigyázok rá, nem is nagyon cipelem, tán néha az egyik szobából a másikba. A gép merevlemeze úgy júniusban valamikor úgy döntött, hogy soha többé nem indul el.

Feldolgozni a kismillió fénykép, levél, írás, programkód elvesztését, beletelt pár napba. Visszakapni a kedvet, hogy újra a fényképező meg a billentyűzet után nyúljak, ez hónapokat vett igénybe. Az egészben az a kicsavart, abszurd elem, hogy minden amit megosztottam a közzel (blogbejegyzések, fényképek), az megmaradt, hiszen megőrizte a világháló. És mégis, ahelyett, hogy hálás lennék ezért, képtelen voltam a régi mederben folytatni a dolgaimat.

De most lassan visszajött a kedv. Ezt az elmúlt napok bejegyzései is tükrözik. folyköv.

Hangulatjelentés

Midőn ezen sorokat írom, egy másik böngésző ablakban az Eurovíziós Dalverseny döntőjét nézem. Annak is a legvégét, amikor a különböző országok műsorvezetői egyesével felolvassák, mely országnak ítéltek pontokat. Az adás akadozik, szakadozik. A sávszélességet most inkább sávkeskenységnek nevezném. Arra tippelek, az egész Európára kiterjedő érdeklődés miatt az átlagosnál is terheltebbek a bitcsövek. Akárcsak nemrég, a királyi esküvő során.

A vicc az egészben, hogy előre tudom, a felzselézett hajú ír versenyzők mikor jutnak ponthoz. A lakótelepen sokan nézik a valódi, élő közvetítés tévén (mely beelőzi a döcögő netet) és örömittas riogásuk a zárt ablakon keresztül is behatol az apartmanba. Sose legyen rosszabb hangulat.