White Rock

Szavak nélkül.

Bónusz: mivel az élmények közt volt játszótér, tengerpart, repülő és vonat, óhatatlanul eszembe jutott ezt. Még az álom is összejött este.

I want to ride my....

Nemes elhatározás a pénztelen, kezdő, külföldre szakadttól, hogy az első fizetésig mindennemű kiadást minimalizál, későbbre halaszt. A környéket maximum gyalog fedezi fel. Étkezése főként vajas kenyér + alma.

Ismerem, milyen ez. Amerókában hasonlóan tudtam nagyszerűket spórolni. De átok rá és rám! Mindezen elhatározás sajnos csak addig tartott, amíg el nem jött az első hétvége és pártfogóim el nem kocsikáztattak a maximum tíz kilométerre levő tengerpartra. Amikor megláttam, hogy szinte karnyújtásnyira milyen szép park, játszótér, tengerpart leledzik, megváltozott a lelkes kezdő lelkiállapot, még lelkesebb lett, de már ezt üvöltötte bennem:

J Á R M Ű V E T,  D E  M O S T !

És amikor fáradtan, izomlázasan hazaértem (mert nem voltam szokva, hogy gyermekeket hintáztasak), és lemostam a sós-tenger-illatot a lábaimról (mert nem bírtam ki és belegázoltam), rögtön az Argos katalógust kezdtem bújni. Az otthoniaknak kedvéért, ez a régi Quelle katalógusokra emlékeztető, röpke 1700 (!) oldalas olvasmány azért van nálam, mert P-ék úgy gondolták

1. megismerkedhetem az itteni árakkal

2. nyelvgyakorlásnak sem utolsó, olyan, mint egy kétezer oldalas I ♥ Words

Én pedig hozzáteszem:

3. ajtótámasznak sem utolsó

Mert bár nagyon tetszik a nagyon modern és nagyon új lakás, de halálra idegesít, hogy minden ajtó automatikusan becsukódik. Néha szeretném nyitva hagyni olyikat, kiváltképp, amikor porszívót vagy valami ilyesmit cipelnék és mindkét kezem teli.

Van még egy motiváció a kerékpárvásárlás mielőbbi nyélbe ütésére. Magyarországon ugye van a „kerékpárral a munkahelyre” mozgalom. Meghirdetik, lehet hozzá csatlakozni, aztán naplózni, ki mennyit járt. Lehet kapni szóróajándékokat, felkerülni a dicsőségtáblára és ehhez hasonló mókás dolgok. Itt egy kicsit komolyabban adják elő. Aki szeretne kerékpárral járni az irodájába, az szépen megkeresi a főnökét és előadja neki. Azt is elmondja, honnan és melyik bicót szeretné a feneke alá kaparintani. A cég befárad a boltba és megvásárolja(!) a dolgozójának a kerékpárt. Ezt a cég, mint költséget leírja (vagy valami ilyesmi, tehát neki jó), a dolgozónak pedig levonják a béréből. Azaz nem az adózás utáni, kevesebb pénzéből veszi, hanem meg sem kapja az árát, tehát csökkenti az adóalapját.

Hát nem elmés? Nálunk az egészségpénztárakon keresztül lehet valami hasonlót intézni, de egyrészt nagyon sokat mozog a pénz, feleslegesen belekerül egy harmadik nyerészkedő szereplő (az EP), és nagy a rizikó, hogy az ember úgy jár, mint én, hogy év végén kap egy szép levelet, hogy azt a bizonyos sportszert jogtalanul vette EP-re, úgyhogy fizesse vissza, vagy fizessen be 30% adót. No, ez itt nincs biciklire. Csak a cég vegye meg.S most azt csiripelik, ezt a rendszert szeretnék most eltörölni. Ezért kellene minél hamarabb keríteni egyet. Ez a hivatalos indok. A nem hivatalos viszont, hogy hív a tengerpart. De gyalog messze van.