Ha valami, hát ez a dal fejezi ki legjobban, milyen érzés itt lenni. Magyar, de ír akkordokkal. (http://www.youtube.com/watch?v=6EBkd_-dXLg, azoknak, akik...)
2014. április 22., kedd
Érzés
Ha valami, hát ez a dal fejezi ki legjobban, milyen érzés itt lenni. Magyar, de ír akkordokkal. (http://www.youtube.com/watch?v=6EBkd_-dXLg, azoknak, akik...)
2014. április 14., hétfő
Tayto szendvics
A Tayto szendvics egy olyan étel, melyről szerintem minden ír hallott, a legtöbben ettek is és nagyobb részük egész életében kedveli. Hogy én csak most, ennyi év után hallottam róla, az engem fémjelez.
A Tayto szendvics úgy készül, mint bármely más szendó. Az ember fog két szelet kenyeret, vagy félbe vág egy baguette-et, bunt vagy hasonlót. Ezt aztán megpirítja, ha gondolja, majd megkeni vajjal, majd ízlés szerint zöldségeket helyez rá és felvágott helyett Taytot tesz bele. Ezek után összefogja a két felet és jóízűen elfogyasztja.
A Tayto amúgy egy ír burgonyachips.*
A Tayto gyárat 1954-ben alapították, s noha az ír történelem és minden a burgonya körül fogor, először pattogatott kukoricát gyártottak. De hamar crisps-et is termeltek, sőt ők ízesítették elsőként a gyári crisps-et.
A Tayto olyan, mint otthon a Boci csoki**. A világon másutt is gyártanak hasonlót, de itt ez a nemzeti változat. Büszkék rá és gyakran részesítik előnyben a külföldi vacakokkal szemben.
A Tayto nem csak élelmiszert gyárt, hanem egy vidámparkot is fentart. Ezt minden gyermek meglátogatja életében. Nem rossz reklámfogás, beültetés. Képzeljünk csak el egy Milka parkot vagy Pick szalámi parkot. Ugye, nehezen megy?
A Tayto kiejtése "tétó".
Nem, én még nem vetemedtem a Tayto szendvics kipróbálására. Én újabban levesbe főzöm bele a gyári crisps-et. :)
*A vékonyra szelt, gyári buronya a világ ezen részén crisps és csak Amerikában és az általa megfertőzött keleten chips. Ezzel szemben a chips a nagyon vastagra szelt burgonya. Lásd még fish & chips.
** A hitelesség kedvéért, a legfrissebb adataim szerint minden Boci termékünkön a Made in Czech Republic szerepel. :(
A Tayto szendvics úgy készül, mint bármely más szendó. Az ember fog két szelet kenyeret, vagy félbe vág egy baguette-et, bunt vagy hasonlót. Ezt aztán megpirítja, ha gondolja, majd megkeni vajjal, majd ízlés szerint zöldségeket helyez rá és felvágott helyett Taytot tesz bele. Ezek után összefogja a két felet és jóízűen elfogyasztja.
A Tayto amúgy egy ír burgonyachips.*
A Tayto gyárat 1954-ben alapították, s noha az ír történelem és minden a burgonya körül fogor, először pattogatott kukoricát gyártottak. De hamar crisps-et is termeltek, sőt ők ízesítették elsőként a gyári crisps-et.
A Tayto olyan, mint otthon a Boci csoki**. A világon másutt is gyártanak hasonlót, de itt ez a nemzeti változat. Büszkék rá és gyakran részesítik előnyben a külföldi vacakokkal szemben.
A Tayto nem csak élelmiszert gyárt, hanem egy vidámparkot is fentart. Ezt minden gyermek meglátogatja életében. Nem rossz reklámfogás, beültetés. Képzeljünk csak el egy Milka parkot vagy Pick szalámi parkot. Ugye, nehezen megy?
A Tayto kiejtése "tétó".
Nem, én még nem vetemedtem a Tayto szendvics kipróbálására. Én újabban levesbe főzöm bele a gyári crisps-et. :)
*A vékonyra szelt, gyári buronya a világ ezen részén crisps és csak Amerikában és az általa megfertőzött keleten chips. Ezzel szemben a chips a nagyon vastagra szelt burgonya. Lásd még fish & chips.
** A hitelesség kedvéért, a legfrissebb adataim szerint minden Boci termékünkön a Made in Czech Republic szerepel. :(
2013. december 25., szerda
Soha nem mondd, hogy soha! De tényleg.
Októberben, idénre legalábbis elbúcsúztam az úszónaplómtól.
Ám bő egy hete egy baráti beszélgetés során valamit a fülembe ültettek és nem hagyott nyugodni, érlelődött, érlelődött. A dolgot úgy hívják, hogy Christmas Splash vagy Christmas Dip. Az, ami a neve: karácsonyi megmártózás. Egészen pontosan tengerbe ugrálás december 25-én a Forty Foot-nál. Őrülten hangzik? Az is. Épp ezért vonzott. Gondoltam, pár őrült beugrál sok néző kukkolásától kísérve. Nos, a nézők számát jól tippeltem. Azt viszont nem sejtettem, hogy az ugráshoz hosszú sorokban állnak majd. 20-30 ember várakozik a sorára. Állandóan. Ezt úgy tessen mindenki elképzelni, hogy aki beugrik, azt szinte azonnal kiúszik és öltözik is. Mégis tíztől délig folyamatosan volt sor. Százak mártóztak meg aznap. Legtöbben fürdőruhában, de volt aki mikulás sapkában, ál-szakállal vagy éppen nagy zöld leprechaun sapkában.
Eme sorok írója is becsobbant. Érdekes élmény. A levegő 3-4 fokos, a víz 10-11. A szervezet pár másodpercig nem érti mi történt, aztán viszont fázni kezd és az ötlet, hogy kicsit lebegnék a víz felszínén elpárolog és úszunk ki. De nem ez a leghidegebb része a történetnek, hanem a fagyos beton, amelyen sorban állás és utána öltözködés közben állni kell. Ott megy el a legtöbb hő.
És még mindig van pár nap az évből? Újabb úszás? Nem hinném, de sohát nem mondok többé. :)
Ám bő egy hete egy baráti beszélgetés során valamit a fülembe ültettek és nem hagyott nyugodni, érlelődött, érlelődött. A dolgot úgy hívják, hogy Christmas Splash vagy Christmas Dip. Az, ami a neve: karácsonyi megmártózás. Egészen pontosan tengerbe ugrálás december 25-én a Forty Foot-nál. Őrülten hangzik? Az is. Épp ezért vonzott. Gondoltam, pár őrült beugrál sok néző kukkolásától kísérve. Nos, a nézők számát jól tippeltem. Azt viszont nem sejtettem, hogy az ugráshoz hosszú sorokban állnak majd. 20-30 ember várakozik a sorára. Állandóan. Ezt úgy tessen mindenki elképzelni, hogy aki beugrik, azt szinte azonnal kiúszik és öltözik is. Mégis tíztől délig folyamatosan volt sor. Százak mártóztak meg aznap. Legtöbben fürdőruhában, de volt aki mikulás sapkában, ál-szakállal vagy éppen nagy zöld leprechaun sapkában.
Eme sorok írója is becsobbant. Érdekes élmény. A levegő 3-4 fokos, a víz 10-11. A szervezet pár másodpercig nem érti mi történt, aztán viszont fázni kezd és az ötlet, hogy kicsit lebegnék a víz felszínén elpárolog és úszunk ki. De nem ez a leghidegebb része a történetnek, hanem a fagyos beton, amelyen sorban állás és utána öltözködés közben állni kell. Ott megy el a legtöbb hő.
 |
| Forty Foot karácsonyi lemmingezés. Azok a félmeztelenek várnak a sorukra, hogy a szikláról a vízbe vessék magukat. |
És még mindig van pár nap az évből? Újabb úszás? Nem hinném, de sohát nem mondok többé. :)
2013. december 10., kedd
"Kösz, jól vagyok..."
"Köszönöm, jól vagyok" - feleltem és én magam lepődtem meg a legjobban.
A helyszín Budapest, Magyarország, egy kiülős-beülős (mondjuk, romkocsma), az idő téliesen hideg, de fűt minket valami. Ülhetnénk persze bent is, melegben, de az udvar üres, hívogat és átölel. A pincér időnként kijön hát és elviszi, ami kiürült és megkérdezi, hogy hozhat-e még valamit. Én meg azt válaszolom, nem, jól vagyok.
Ez bizony nagyon csúnya anglicizmus volt. Talán jelent valamit. Mindenesetre, egyelőre, nem örülök neki.
/ Azoknak, akik nem értenék. Ír (angol dettó szerintem) ügyfél-kiszolgáló viszonylatban, például boltban, kocsmában, piacon az eladó rendszerint a "How are you?" vagy "Are you okay?" formulával köszön, ami itt nem az jelenti, hogy "Hogy van" avagy "Helló" és nem is azt, hogy "Jól van?" hanem értsd és mondd, "Segíthetek?" vagy mondjuk "Sikerült választani?". A formális válasz "Yes, can I get..." (Igen, kaphatnék egy...) vagy "No, I'm okay" (= Nem kérek semmit, köszönöm). Ez utóbbit sikerült szó szerint lefordítva magyarul kimondanom. Eh. /
A helyszín Budapest, Magyarország, egy kiülős-beülős (mondjuk, romkocsma), az idő téliesen hideg, de fűt minket valami. Ülhetnénk persze bent is, melegben, de az udvar üres, hívogat és átölel. A pincér időnként kijön hát és elviszi, ami kiürült és megkérdezi, hogy hozhat-e még valamit. Én meg azt válaszolom, nem, jól vagyok.
Ez bizony nagyon csúnya anglicizmus volt. Talán jelent valamit. Mindenesetre, egyelőre, nem örülök neki.
/ Azoknak, akik nem értenék. Ír (angol dettó szerintem) ügyfél-kiszolgáló viszonylatban, például boltban, kocsmában, piacon az eladó rendszerint a "How are you?" vagy "Are you okay?" formulával köszön, ami itt nem az jelenti, hogy "Hogy van" avagy "Helló" és nem is azt, hogy "Jól van?" hanem értsd és mondd, "Segíthetek?" vagy mondjuk "Sikerült választani?". A formális válasz "Yes, can I get..." (Igen, kaphatnék egy...) vagy "No, I'm okay" (= Nem kérek semmit, köszönöm). Ez utóbbit sikerült szó szerint lefordítva magyarul kimondanom. Eh. /
2013. október 13., vasárnap
Úszónapló (folytatás)
16.
2013.08.03. Seapoint
Hideg víz és hullámok. Igazán küzdős volt a mai nap.
17
2013.08.04. Bray
Tanár úr, én készültem. Törülköző, fürdőcucc. Dagály is volt, rossz idő sem volt. Ha már az utam arra vezetett, gondoltam megmártózom Bray-nél is. Namost a sétányon, parton volt vagy száz ember, de vízben senki. Én meg gyáván, egyedül, ennyi ember előtt nem mentem be. Azon már túl vagyok, hogy mit gondolnak rólam, teszek rá. De otthagyni a táskát fényképezőgéppel, igazolvánnyal, telefonnal, kulccsal a parton, amikor tucatnyian mászkálnak csak úgy arra, ez túl ment a bátorságom határain. Ha többen úsztak volna, és sok cucc van kint gazdátlanul vagy épp valaki által szemmel tartva a fövenyen, az más. De így nem mertem. Hiába, az egyedüllét egyik hátránya ez.
17.
2013.08.05. Seapoint
A tegnapi pótlásaként. 11 órakor volt dagály. Még szerencse, hogy szünnap, bank holiday van. Erős szél és ezért hullámok. Megint küzdős volt. De nem baj. Ez jobban dolgoztat.
18.
2013.08.08. Seapoint
Munka közben. ebéd helyett. Teljesen mások a délutánok egy ilyen menet után. Direkt lemértem. 70 perc alatt letekerek Black Rock mellé (6km), ledobom a ruháim, beúszom a bójáig és vissza, lezuhanyozom, átöltözöm, visszatekerek (sokkal tovább tart).
19.
2013.08.10. Seapoint
S amikor nincs olyan szerencsém, mint eggyel feljebb és megnyerek minden piros lámpát, több várakozót a zuhanynál, akkor 90 perc lesz belőle.
20.
2013.08.11. Forty Foot
A Sandycove-ban lévő beach a legnépszerűbb hely azok közül, amit eddig láttam. A nap félgőzzel végezte munkáját, sokszor pihent a felhők mögött, mégis alig lehetett mozdulni a parton, annyian voltak. Értem én. Bull, Seapoint, White Rock unalmas hosszú partszakaszai helyett kalandos, sziklákkal tarkított rész ez öböllel, majd az öblön belül is egy kisebb öböllel. Ez utóbbiban szinte áll a víz, aki csak ejtőzni szeretne, itt lebeg. Másutt tíz méteren belül kis kiemelkedések, csipkék vannak a sziklákban. Több helyütt lehet a vízbe ugrálni.
Én beúsztam egy kicsit, gondoltam a bólyáig meg vissza elég lesz, noha itt a bólyák közelebb vannak a parthoz. Amikor már öt perce tempóztam a nagy, sárga, ormótlan dolog felé, akkor döbbentem rá, hogy egy áradással szemben úszom és kintről nézve gyakorlatilag egy helyben állok. Ekkor éreztem megint, hogy a tenger nem tréfadolog. (Tavaly New York strandján láttam valakit, aki a tiltás ellenére bement a vízbe, szó szerint három méterre a parttól teljes erejével úszott kifelé és centinként jutott csak ki. Teljesen kimerüve ért partot hosszú idő után. Akkor éreztem ezt először.)
21-22.
2013.08.15-16. Seapoint
Két csendes reggel. A csütörtöki jobb volt.
23.
2013.08.17. Seapoint
A délutánt Brayben töltöttük, de addigra már apadt. S mivel nem volt biztos a program, délelőtt a biztosabb, közelebbi helyet választottam.
24.
2013.08.24. Seapoint
S néha ilyen is van. Odakint kellemes, langymeleg, szellő alig, ellenben a víz erősen hullámzik, sodor. Egy férfi kérdezte, hogy a hely, ahová éppen tette a ruháit, dagály mentes-e. Mondtam igen, oda már nem megy fel a víz az elkövetkező fél órában. Egy perc múlva hozta még feljebb a gönceit, mert a dagály nem, de a kicsapó hullámok beterítették azt a szakaszt is.
25.
2013.08.25. Seapoint
A huszonötödik stílusosan huszonötödikén. A mai nap mondhatni tökéletes volt, bárcsak mind ilyen lenne. Lazy morning, tíztől kettőig zavartalan munka (teljesítményben megfelelt egy átlag hétköznap nyolc órai, káoszban elvégzett munkájával). Mindehez felhők és eső adták a hátteret. Dél után egyre kevesebb felhő, a biciklizés és az úszás ragyogó napsütésben, a víz is kellemes. Késő délután és este pedig házimunka, lazítás. Az egyetlen dolog ami beárnyékolja, hogy mindkét lábfejem viszket. Elkezdtem utánaolvasni, hogy mi lehet, de a sok gomba és baktérium említése, rajza nem igazán fokozták a hangulatomat.
26.
2013.08.29. Seapoint
Semmi különös. Jó volt.
27.
2013.08.30. Seapoint
Most lehozotam a fényképezőgépet is. No, ezt nem kellett volna. Az ideg evett végig, hogy akármilyen békés ország, valaki bele ne találjon túrni a táskámba merő szórakozásból. Alig vártam, hogy beérjek a célig és után kint legyek a parton. Ilyet többet nem szabad csinálni. Napfelkelte lesz máskor is...
28.
2013.08.31. Seapoint
Erre szinte alig emlékszem. Amolyan kötelező jelleggel letudtam. Az idő romlik, nem lesz már napsütéses úszás idén. Úgy néz ki.
29.
2013.09.01. White Rock
Ha zárni kell valahol, akkor legyen ott, ahol elkezdtem - gondoltam ma reggel. Meg amúgy is, az egyebfüggő felhőréteg inkább volt biciklizésre csábító mintsem úszásra. Kellemes meglepetésként a víz egészen jó volt. Pedig ha az ember felteker a Killiney-ra, úgy megizzad, hogy még a fürdővíz is hidegnek érződne.
White Rock a szívem csücske. Apró szemű partja, az ormótlan kőépítmény (lelátó? öltöző?), a növényekkel befutott terméskő fal és a néha elhúzó DART: számomra nagyon hangulatos. No, ma egy picit árnyaltabb lett a kép. Tíz körül értem oda (a dagály idejére), egy férfi ment be épp a vízbe, a kapucnis felsőbe burkolózott leány nézte a lépcsőkről és egy másik férfi jött gyalog a parton. A fázósan vacogó lány magyarázta, hogy egyeseknek segít a másnaposság ellen az úszás - fejével a vízben lubickoló apja?/párja? felé intett -, de ő nem gyakorolja. Én is a vízbe ereszkedtem, ők ketten hamar eltűntek, s hamarosan megérkezett a váltás. Középkorú férfi, pár pillanat és már ő is a hullámokat szelte. Befejeztem, ruhát húztam, épp a cipőmmel szemvedtem, amikor látom, hogy közeledik felém. Egy szál pólóban. Értsd, ahogy mondom. Alul semmi. Rám köszön, de nem igazán kommunikál. A ruháit keresi. Nem emlékezett, hogy ahol levette az úszónadrágját és felvette a pólóját, ott van a többi gönce is.
Szemmel láthatóan neki nem segített a másnaposságán a tengervíz.
30.
2013.09.05. Seapoint
Ebéd helyett, de mázlisan. Az egyre felhősebb, szelesebb napokon sikerült kifognom egy napsütéses húsz percet, mialatt lubickoltam. A hullámok viszont egyre magasabbak.
31-32.
2013.09.07-08. Seapoint
Egyre hidegebb van. A víz még tartja a hőfokát, de már nem esik annyira jól kijönni. A Seapoint egyik korlátján megjelent a rózsacsokor. Még mindig nem tudom, hogy a nyarat búcsúztatja-e vagy szomorú eseményre emlékezik. Remélem, csupán az előbbi.
33.
2013.09.22. Seapoint
Mondják, ha az embernek magas a láza, akkor egy hideg ülőfürdő leviszi a hőmérsékletét. Most kipróbáltam tengerrel. Végül is jó volt, csak utána ne kellett volna a 70m emelkedőt letekerni. A nap süt, a levegő kora-nyári, a víz mégis hüsi volt. Elképzeltem ugyanezt nap nélkül, a reggeli órákban, ahogy szoktam. Lehet, hogy ez volt az utolsó idén.
34.
2013.09.28. Seapoint
Csakazértis.
Minden megváltozott és a víz hőfoka a legkevésbé. A nap már fél nyolc körül kel, azaz nem szükséges hajnalok hajnalán biciklire pattannom, hogy a napkeltét a vízből lássam. De amúgy sem látom, mert már délebbre emelkedik ki a tengerből, a Seapoint-ról nem látszik, mert takarják Dún Laughaire mólói. A tenger felől párát sodor a szél (most már tudom milyen az, amit a regényekben oly sokszor olvastam) és a zuhany, törölközés után a biciklimre pattanva újra nedves leszek, mert a pára szépen befedett közben mindent, kormányt, ülést, pedált, vázat. Ebben a csöpögésben indulok vissza és nehéz szívvel tanakodom, hogy holnap is úsznö jöjjek-e (okom van rá) vagy elmenjek egy erdőbe, párás fotókat csinálni.
35.
2013.10.06 Seapoint
A mai úszás különleges volt, mert az odaúton történt valami, amiről viszont nem szerenék beszélni. A víz hőfoka töretlen, ahogyan a mindenre elszánt úszók kedve is. Értsd: nem voltam egyedül a dilimmel. Jól esett a víz, mégha hideg is volt.
36.
2013.10.13. Seapoint
Soha se mondd, hogy soha... de azért valószínűleg ez a mai volt az utolsó. Majdnem meg sem történt, mert ilyen hullámzó víztömeg fogadott:
Aztán győzött az akarat. Kaptam ugyanis kölcsön egy vízhatlan(nak mondott) zsákot, hogy a telefonom abba téve le tudjam mérni a távolságot. Igaz, azt az instrukciót is kaptam mellé, hogy előbb próbáljam ki kádban, de kicsire sosem adok. Ha a kádban vizes lesz, akkor ott is tönkre mehet. Akkor már legalább úszás közben menjen tönkre. Mármost a kölcsönkapott zsákocskát illik mihamarabb visszaadni, ráadásul nagy ára volt ennek a nagylelkűségnek, tudom, úgyhogy megbecsülve az adományozót mindenáron fel szerettem volna használni még idén.
Telenfon, útvonalkövető bekapcs, zsákba bele, zsák még a biztonság kedvéért átgumizva és spagival a nyakamba akasztva. Aztán pár lépés a vízben és... ezek a hullámok nem viccesek. Ilyen háborgásban még eddig nem úsztam. Máskor talán élveztem volna, de most zsák ide, zsák oda, féltettem a telefont. Úgyhogy egy kezemmel kiemelve a készüléket a vízből fél kézzel próbáltam úszni. Ez nevetséges volt, úgyhogy a fogaim közt szorítva tettem meg a távot a bójáig és vissza.
Utólag könnyú okosnak lenni. Egyrészt kár volt az aggodalom, a telefon akkor lett vizes, amikor a partra kecmeregve nedves kézzel kivettem a zsákból. Másrészt rájöttem, a fejlámpám gumiját felhasználva a fejemre kellett volna erősíteni. No mindegy. A lényeg, hogy a mérce szerint 50 perc alatt 900 métert úsztam. Ez jó viszonyítási alap végre. Ennél kevesebbet nem úsztam soha, a legtöbb a táv duplája volt. (part-bója-part kétszer) Az szintidő általában sokkal jobb, hiszen a partra biciklizést-úszás-öltözés-visszabiciklizés bele szokott férni 70-80 percbe. Tudjuk be ezt a hullámoknak és a telefonnal való szenvedésnek.
http://www.mapmyride.com/workout/407655449
Jövőre folyt. köv.
A korábbiak
2013.08.03. Seapoint
Hideg víz és hullámok. Igazán küzdős volt a mai nap.
2013.08.04. Bray
Tanár úr, én készültem. Törülköző, fürdőcucc. Dagály is volt, rossz idő sem volt. Ha már az utam arra vezetett, gondoltam megmártózom Bray-nél is. Namost a sétányon, parton volt vagy száz ember, de vízben senki. Én meg gyáván, egyedül, ennyi ember előtt nem mentem be. Azon már túl vagyok, hogy mit gondolnak rólam, teszek rá. De otthagyni a táskát fényképezőgéppel, igazolvánnyal, telefonnal, kulccsal a parton, amikor tucatnyian mászkálnak csak úgy arra, ez túl ment a bátorságom határain. Ha többen úsztak volna, és sok cucc van kint gazdátlanul vagy épp valaki által szemmel tartva a fövenyen, az más. De így nem mertem. Hiába, az egyedüllét egyik hátránya ez.
17.
2013.08.05. Seapoint
A tegnapi pótlásaként. 11 órakor volt dagály. Még szerencse, hogy szünnap, bank holiday van. Erős szél és ezért hullámok. Megint küzdős volt. De nem baj. Ez jobban dolgoztat.
18.
2013.08.08. Seapoint
Munka közben. ebéd helyett. Teljesen mások a délutánok egy ilyen menet után. Direkt lemértem. 70 perc alatt letekerek Black Rock mellé (6km), ledobom a ruháim, beúszom a bójáig és vissza, lezuhanyozom, átöltözöm, visszatekerek (sokkal tovább tart).
19.
2013.08.10. Seapoint
S amikor nincs olyan szerencsém, mint eggyel feljebb és megnyerek minden piros lámpát, több várakozót a zuhanynál, akkor 90 perc lesz belőle.
20.
2013.08.11. Forty Foot
A Sandycove-ban lévő beach a legnépszerűbb hely azok közül, amit eddig láttam. A nap félgőzzel végezte munkáját, sokszor pihent a felhők mögött, mégis alig lehetett mozdulni a parton, annyian voltak. Értem én. Bull, Seapoint, White Rock unalmas hosszú partszakaszai helyett kalandos, sziklákkal tarkított rész ez öböllel, majd az öblön belül is egy kisebb öböllel. Ez utóbbiban szinte áll a víz, aki csak ejtőzni szeretne, itt lebeg. Másutt tíz méteren belül kis kiemelkedések, csipkék vannak a sziklákban. Több helyütt lehet a vízbe ugrálni.
Én beúsztam egy kicsit, gondoltam a bólyáig meg vissza elég lesz, noha itt a bólyák közelebb vannak a parthoz. Amikor már öt perce tempóztam a nagy, sárga, ormótlan dolog felé, akkor döbbentem rá, hogy egy áradással szemben úszom és kintről nézve gyakorlatilag egy helyben állok. Ekkor éreztem megint, hogy a tenger nem tréfadolog. (Tavaly New York strandján láttam valakit, aki a tiltás ellenére bement a vízbe, szó szerint három méterre a parttól teljes erejével úszott kifelé és centinként jutott csak ki. Teljesen kimerüve ért partot hosszú idő után. Akkor éreztem ezt először.)
21-22.
2013.08.15-16. Seapoint
Két csendes reggel. A csütörtöki jobb volt.
23.
2013.08.17. Seapoint
A délutánt Brayben töltöttük, de addigra már apadt. S mivel nem volt biztos a program, délelőtt a biztosabb, közelebbi helyet választottam.
24.
2013.08.24. Seapoint
S néha ilyen is van. Odakint kellemes, langymeleg, szellő alig, ellenben a víz erősen hullámzik, sodor. Egy férfi kérdezte, hogy a hely, ahová éppen tette a ruháit, dagály mentes-e. Mondtam igen, oda már nem megy fel a víz az elkövetkező fél órában. Egy perc múlva hozta még feljebb a gönceit, mert a dagály nem, de a kicsapó hullámok beterítették azt a szakaszt is.
25.
2013.08.25. Seapoint
A huszonötödik stílusosan huszonötödikén. A mai nap mondhatni tökéletes volt, bárcsak mind ilyen lenne. Lazy morning, tíztől kettőig zavartalan munka (teljesítményben megfelelt egy átlag hétköznap nyolc órai, káoszban elvégzett munkájával). Mindehez felhők és eső adták a hátteret. Dél után egyre kevesebb felhő, a biciklizés és az úszás ragyogó napsütésben, a víz is kellemes. Késő délután és este pedig házimunka, lazítás. Az egyetlen dolog ami beárnyékolja, hogy mindkét lábfejem viszket. Elkezdtem utánaolvasni, hogy mi lehet, de a sok gomba és baktérium említése, rajza nem igazán fokozták a hangulatomat.
26.
2013.08.29. Seapoint
Semmi különös. Jó volt.
27.
2013.08.30. Seapoint
Most lehozotam a fényképezőgépet is. No, ezt nem kellett volna. Az ideg evett végig, hogy akármilyen békés ország, valaki bele ne találjon túrni a táskámba merő szórakozásból. Alig vártam, hogy beérjek a célig és után kint legyek a parton. Ilyet többet nem szabad csinálni. Napfelkelte lesz máskor is...
 |
| Napfelkelte a Seapoint-nál |
28.
2013.08.31. Seapoint
Erre szinte alig emlékszem. Amolyan kötelező jelleggel letudtam. Az idő romlik, nem lesz már napsütéses úszás idén. Úgy néz ki.
29.
2013.09.01. White Rock
Ha zárni kell valahol, akkor legyen ott, ahol elkezdtem - gondoltam ma reggel. Meg amúgy is, az egyebfüggő felhőréteg inkább volt biciklizésre csábító mintsem úszásra. Kellemes meglepetésként a víz egészen jó volt. Pedig ha az ember felteker a Killiney-ra, úgy megizzad, hogy még a fürdővíz is hidegnek érződne.
White Rock a szívem csücske. Apró szemű partja, az ormótlan kőépítmény (lelátó? öltöző?), a növényekkel befutott terméskő fal és a néha elhúzó DART: számomra nagyon hangulatos. No, ma egy picit árnyaltabb lett a kép. Tíz körül értem oda (a dagály idejére), egy férfi ment be épp a vízbe, a kapucnis felsőbe burkolózott leány nézte a lépcsőkről és egy másik férfi jött gyalog a parton. A fázósan vacogó lány magyarázta, hogy egyeseknek segít a másnaposság ellen az úszás - fejével a vízben lubickoló apja?/párja? felé intett -, de ő nem gyakorolja. Én is a vízbe ereszkedtem, ők ketten hamar eltűntek, s hamarosan megérkezett a váltás. Középkorú férfi, pár pillanat és már ő is a hullámokat szelte. Befejeztem, ruhát húztam, épp a cipőmmel szemvedtem, amikor látom, hogy közeledik felém. Egy szál pólóban. Értsd, ahogy mondom. Alul semmi. Rám köszön, de nem igazán kommunikál. A ruháit keresi. Nem emlékezett, hogy ahol levette az úszónadrágját és felvette a pólóját, ott van a többi gönce is.
Szemmel láthatóan neki nem segített a másnaposságán a tengervíz.
30.
2013.09.05. Seapoint
Ebéd helyett, de mázlisan. Az egyre felhősebb, szelesebb napokon sikerült kifognom egy napsütéses húsz percet, mialatt lubickoltam. A hullámok viszont egyre magasabbak.
31-32.
2013.09.07-08. Seapoint
Egyre hidegebb van. A víz még tartja a hőfokát, de már nem esik annyira jól kijönni. A Seapoint egyik korlátján megjelent a rózsacsokor. Még mindig nem tudom, hogy a nyarat búcsúztatja-e vagy szomorú eseményre emlékezik. Remélem, csupán az előbbi.
 |
| Tavalyi kép a rózsákról |
33.
2013.09.22. Seapoint
Mondják, ha az embernek magas a láza, akkor egy hideg ülőfürdő leviszi a hőmérsékletét. Most kipróbáltam tengerrel. Végül is jó volt, csak utána ne kellett volna a 70m emelkedőt letekerni. A nap süt, a levegő kora-nyári, a víz mégis hüsi volt. Elképzeltem ugyanezt nap nélkül, a reggeli órákban, ahogy szoktam. Lehet, hogy ez volt az utolsó idén.
34.
2013.09.28. Seapoint
Csakazértis.
Minden megváltozott és a víz hőfoka a legkevésbé. A nap már fél nyolc körül kel, azaz nem szükséges hajnalok hajnalán biciklire pattannom, hogy a napkeltét a vízből lássam. De amúgy sem látom, mert már délebbre emelkedik ki a tengerből, a Seapoint-ról nem látszik, mert takarják Dún Laughaire mólói. A tenger felől párát sodor a szél (most már tudom milyen az, amit a regényekben oly sokszor olvastam) és a zuhany, törölközés után a biciklimre pattanva újra nedves leszek, mert a pára szépen befedett közben mindent, kormányt, ülést, pedált, vázat. Ebben a csöpögésben indulok vissza és nehéz szívvel tanakodom, hogy holnap is úsznö jöjjek-e (okom van rá) vagy elmenjek egy erdőbe, párás fotókat csinálni.
35.
2013.10.06 Seapoint
A mai úszás különleges volt, mert az odaúton történt valami, amiről viszont nem szerenék beszélni. A víz hőfoka töretlen, ahogyan a mindenre elszánt úszók kedve is. Értsd: nem voltam egyedül a dilimmel. Jól esett a víz, mégha hideg is volt.
36.
2013.10.13. Seapoint
Soha se mondd, hogy soha... de azért valószínűleg ez a mai volt az utolsó. Majdnem meg sem történt, mert ilyen hullámzó víztömeg fogadott:
Aztán győzött az akarat. Kaptam ugyanis kölcsön egy vízhatlan(nak mondott) zsákot, hogy a telefonom abba téve le tudjam mérni a távolságot. Igaz, azt az instrukciót is kaptam mellé, hogy előbb próbáljam ki kádban, de kicsire sosem adok. Ha a kádban vizes lesz, akkor ott is tönkre mehet. Akkor már legalább úszás közben menjen tönkre. Mármost a kölcsönkapott zsákocskát illik mihamarabb visszaadni, ráadásul nagy ára volt ennek a nagylelkűségnek, tudom, úgyhogy megbecsülve az adományozót mindenáron fel szerettem volna használni még idén.
Telenfon, útvonalkövető bekapcs, zsákba bele, zsák még a biztonság kedvéért átgumizva és spagival a nyakamba akasztva. Aztán pár lépés a vízben és... ezek a hullámok nem viccesek. Ilyen háborgásban még eddig nem úsztam. Máskor talán élveztem volna, de most zsák ide, zsák oda, féltettem a telefont. Úgyhogy egy kezemmel kiemelve a készüléket a vízből fél kézzel próbáltam úszni. Ez nevetséges volt, úgyhogy a fogaim közt szorítva tettem meg a távot a bójáig és vissza.
Utólag könnyú okosnak lenni. Egyrészt kár volt az aggodalom, a telefon akkor lett vizes, amikor a partra kecmeregve nedves kézzel kivettem a zsákból. Másrészt rájöttem, a fejlámpám gumiját felhasználva a fejemre kellett volna erősíteni. No mindegy. A lényeg, hogy a mérce szerint 50 perc alatt 900 métert úsztam. Ez jó viszonyítási alap végre. Ennél kevesebbet nem úsztam soha, a legtöbb a táv duplája volt. (part-bója-part kétszer) Az szintidő általában sokkal jobb, hiszen a partra biciklizést-úszás-öltözés-visszabiciklizés bele szokott férni 70-80 percbe. Tudjuk be ezt a hullámoknak és a telefonnal való szenvedésnek.
http://www.mapmyride.com/workout/407655449
Jövőre folyt. köv.
A korábbiak
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)