Bundáskenyér

Írország, ahogyan a világ minden szeglete, sok gasztronómiai meglepetést tartogat a máshunnan odatévedők részére. A pudingnak nevezett hurkát és társait tán sokan ismerik. Azt a tényt is feszegettem, már, hogy egyszerűen nem ismerik a sós péksüteményt. A scone (pogácsa) édes, a leveles tésztás dolgok mind lekvárosak, édes krémesek. A sausage roll pedig nem található reggelizőkben mifelénk. Nem tudom, mire számítottam, amikor kértem egy french toast-ot, azaz bundás kenyeret reggelire... Talán valamire kenyérbűl és toljásbúl, amit kicsi sóval fogyasztok immár negyven éve.

Ez itten egy bundás kenyér

Nos, a fenti képen látható dolgot kaptam.
- bundás kenyér
- piros bogyós gyümölcskompót (savanyú)
- méz
- porcukor
- tejföl

Én azért csak megsóztam egy picit... : )

Tayto szendvics

A Tayto szendvics egy olyan étel, melyről szerintem minden ír hallott, a legtöbben ettek is és nagyobb részük egész életében kedveli. Hogy én csak most, ennyi év után hallottam róla, az engem fémjelez.

A Tayto szendvics úgy készül, mint bármely más szendó. Az ember fog két szelet kenyeret, vagy félbe vág egy baguette-et, bunt vagy hasonlót. Ezt aztán megpirítja, ha gondolja, majd megkeni vajjal, majd ízlés szerint zöldségeket helyez rá és felvágott helyett Taytot tesz bele. Ezek után összefogja a két felet és jóízűen elfogyasztja.

A Tayto amúgy egy ír burgonyachips.*

A Tayto gyárat 1954-ben alapították, s noha az ír történelem és minden a burgonya körül fogor, először pattogatott kukoricát gyártottak. De hamar crisps-et is termeltek, sőt ők ízesítették elsőként a gyári crisps-et.

A Tayto olyan, mint otthon a Boci csoki**. A világon másutt is gyártanak hasonlót, de itt ez a nemzeti változat. Büszkék rá és gyakran részesítik előnyben a külföldi vacakokkal szemben.

A Tayto nem csak élelmiszert gyárt, hanem egy vidámparkot is fentart. Ezt minden gyermek meglátogatja életében. Nem rossz reklámfogás, beültetés. Képzeljünk csak el egy Milka parkot vagy Pick szalámi parkot. Ugye, nehezen megy?

A Tayto kiejtése "tétó".

Nem, én még nem vetemedtem a Tayto szendvics kipróbálására. Én újabban levesbe főzöm bele a gyári crisps-et. :)


*A vékonyra szelt, gyári buronya a világ ezen részén crisps és csak Amerikában és az általa megfertőzött keleten chips. Ezzel szemben a chips a nagyon vastagra szelt burgonya. Lásd még fish & chips.

** A hitelesség kedvéért, a legfrissebb adataim szerint minden Boci termékünkön a Made in Czech Republic szerepel. :(

Palacsintás kedd

Közkeletű téveszme, hogy az eszkimóknak 10-20-30-100 különböző szavuk van a hóra. Megjegyzem, a magyarnak is van pár, ahogyan például a kukoricára is. Ám a vice versa elv alapján van két étel, melyet következetesen ugyanúgy palacsintának fordítunk angolból. Az egyik a crepes, a vékony, nagy átmérőjű, és a pancake, a kisebb de vaskosabb haverja, amelyet a hagyomány szerint szigorúan valami tömény édességgel elrontva kell fogyasztani. Persze az utóbbit mondhatnánk, amerikai palacsintának is, de ezt a kifejezést egyrészt harminc év előtt elorozták a gofri sütősök, másrészt ez is téves, mert a pancake, sok máshoz hasonlóan nem amerikai, hanem angolszász.

Ma Pancake Tuesday napja van (volt) Írországban. Ezen a napon mindenki palacsintát (a kicsi, kövér változatot) fogyasztja. Leginkább tejszínnel és émelyítően édes citromszósszal. Amikor rákérdeztem, hogy mi ez, és hogy-hogy tavaly nem vettem észre, azt mondta egy bevándorló, hogy mindig február utolsó keddjén van és erről, a palacsintaevésről szól. Ám nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem igaz (mert nem kevés matemaikai műveletek igénybevételével kiszáoltam, hogy februárban lesz még egy kedd) és ezért fellapoztam a lexikont is.

Kedves egybegyűltek: a Pancake Tuesday más nevén Shrove Tuesday az nem más, mint kis hazánkban a Húshagyókedd. A farsang végén a nagyböjt előtti utolsó kedd. Mint ilyen, Húsvét előtti negyvenedik nap, tehát nem a hónap utolsó keddje. Hogy bonyolódjon az etimológia, az orosz ortodox egyház is palacsinta kedd néven elmíti ezt a napot. Úgyhogy messze nem amerikai vagy angolszász a dolog.

Amit az ország vendége ilyenkor tehet, úgy viselkedik, mint a bennszülöttek. Nekiálltam tehát életem első palacsintáinak. Hogyan? Igen, kérem. Egyedülálló. Férfi. Mint ilyen (és természetesen csak a saját szemében) a világ legjobb rántottáját készíti, de jaj, palacsintában járatlan. Eddig. Egyébként az én palacsintám crepes volt, nem pancake, és úgy ettem, ahogyan mindig is a legjobban szerettem: üresen. Aztán szentségtörésként túróval, meg krémsajttal. Hja. Majd pár év múlva biztosan jön a juharszirup, a tripla csokis krém és a cukrozott citromdzsem. De ma nem.

Zárásként annyit, hogy mint a vadkapitalista országokban természetesen az ünnep itt is a boltokban kezdődik. Hetekkel ezelőtt megjelent a Pancake Tuesday polc minden boltban, ahol az alkalomhoz megfelelő alapanyagokat be lehetett szerezni. Kezdve a normál lisztnél kétszer drágább pancake liszttel (mely valószínűleg tökugyanaz), a lusták számára kifejlesztett szerkentyűn át. Ez nem má, mint egy literes műanyag falkon. Benne por (liszt, tojáspor) úgy 1/4 részig. Fel kell önteni tejjel, összerázni és már mehet is a serpenyőbe. De aki a lustánál is lustább, az megvehette az előre sütött, csomagolt pancake-et. Ezt egyébként egész évben lehet kapni a magyarnál egy picit nagyobb választékban. Boltja válogatja, hogy 4-5 vagy 8-10 félét tart belőlük a polcain.

A pancake kedd tehát egyszerre a gasztronómia ünnepe, a böjt kezdete, üzleti jelentőséggű nap (mint a Valentin, Húsvét, Karácsony, stb) - de semmiképpen nem a tavaszi fogyókúra jeles állomása.

Barack Obama

Tudom, hogy nagyon sz*r, de nem tudom megállni... Ma a Dunnes-ban (itteni bolthálózat) kiszúrtuk, hogy lehet kapni Obama kenyeret. A felirata szerint azt ünneplik vele, hogy az amerikai elnök a városba átogatott. Nem tudtam, nem tudom megállni, hogy el ne süssem azt a poént, hogy ha az írek kenyeret neveznek el Obamáról, mi magyarok egy gyümölcsöt neveztünk el róla. :-D

Barack / Obama
Ééééééérted!? :)

Egyébként az Obama kenyér nagyon finom. Természetesen melaszos barnakenyér, sokféle magból, egész szójababbal és - bár a cimkéjén nem látom, de szerintem van benne - mazsolával. Az egészre az ember ráküldi a jóféle sós vajat és alig bírja abbahagyni. Yummi.

A Market

A Market nem piac. Ha a magyar piacok letűnő világára gondolok, akkor annak egyetlen szögletére, a lacikonyhára kell utalnom. Az itteni Market ennek a lacikonyhának a világzenei változata. Sok-sok stand egymás mellett, mindegyikben helyben főtt-sült ételt árulnak és nincs kettő egyforma. Található itt mexikói vonal (fajita, tortilla), indiai fűszeres ízek (sajnos autentikus, azaz számomra elviselhetetlenül csípős), afrikai vegetáriánus konyha (valódi fekete szépségek kezéből), olasz pizza, amerikai burger, osztrák kolbász. Aki ázsiai ízekre vágynak, azok számára a thai, a koreai, a kínai ízvilág külön-külön standoknál érhetők el, ahogyan az ír steak sem keveredik az angol pulttal. Munkatársaim regélik, tavaly volt magyar stand és ettek gulas-t, de nekem még nem volt hozzá szerencsém. Nem bánom, tartok tőle, csalódnék benne.

A Market varázsa, hogy színt hoz az ipari területre, irodaházak unalmas glédája közé, egyszersmind gazdagítja a környék szegényes ebéd-kínálatát. S mindezek mellett közösségi tér is. Ugyanis a megvásárolt ételt jó idő esetén helyben, a Market melletti füves területen fogyasztja a jónép. S nyáron még lesz élőzene is. Az egésznek van valami varázsa, melyet nehéz betűkkel, de még képekkel is átadni. Amolyan multikulti összeborulás a standok mindkét oldalán, és az autentikus konyhák illúziója. Melyet csak picit árnyékolt be az, hogy a legutóbb a mexikói pult mögött az eladók magyarul beszélgettek.

Market, Sandyford, Dublin

No butter

A minapi bejegyzés kommentjeinél szerepelt, hogy a bother kifejezést nehogy felcseréljük a brother vagy brothel szavakkal. Megtoldanám, a butter (vaj) kiejtése is hasonlít hozzá.

S ha már ideráncigáltam a vajat. Említém egykor a sós vaj, margarin ügyét, hogy én otthon a Bords Eve megjelenése óta rabja vagyok, de nálunk mostoha sorsa van a sózott kenyérrevalónak. A tengeri sós Rama is hamar eltűnt a polcokról, ami pedig van, és sós, eszméletlen drága. Itt éppen fordított a helyzet. Nagyítóval kell keresni az olyan vajat, amely nem sózott. A mai napon a cégen belül is beszédtéma lett. Az egyik román srác kérdezte meg az íreket, miért sós minden vajuk? Visszakérdeztek, miért jó ha nem az? A fiú elmagyarázta, hogy ő úgy szereti, ha megkeni, megrakja és a végén sózza meg. Látszott az íreken, hogy nem értik. Ha egyszer megsózza a végén, akkor mi a különbség? Hacsak az nem, hogy így ő szabályozza a sósság mértékét, kockáztatták meg.

Ismételten felvállaltam az ütköző szerepét. Megpróbáltam felvilágosítani őket, hogy teljesen más az ízélmény akkor, ha a kenyér, vaj, feltét, feltét szendvicsnek a teteje sós, teszemazt a paprika vagy a paradicsom, mint amikor a kenőanyag. Arról nem is beszélve, hogy ha az ember a zöldséget (hagyma, paprika) külön, a szendvicstől elválasztva teszi a szájába és azt megsózza vagy sóba mártogatja. Oké, tudom, egészségtelen a sok só, de vannak, akik így szokták meg, így szeretik.

A válasz az volt, miután láttam rajtuk, hogy megpróbálják elképzelni, hogy ez nem magyarázat arra, miért ne lehetne sós a margarin. Erre már nem volt mit mondanom.

Zárásként csak annyit, hogy akár sós, akár nem, a vaj-margarin háború itt is éles. "I can't belive this is no butter" hirdeti az egyik élelmiszerbiológiai termék, míg a másik a következővel vág vissza a margarinoknak: "Better than margarin" és a better szó át van alakítva butter-ré. Ám ha alaposan megnézzük, azt látjuk, hogy itt néhány cég leplezetlenül vállalja, hogy vajat és margarint is gyárt, ergo akármelyikről hisszük el, hogy egészségesebb a másiknál, vásárláskor mindenképp ennek a gyárnak a bevételeit gyarapítjuk. Okos.

Főzőcske 2.

Midőn megszületik az elhatározás, hogy ha már egyszer grillrács és grillező funkció is van a sütőben, nosza, próbáljuk ki, tegyük sorban a következőket.

Egy: vágjuk fel a grillezni kívánt zöldséget, húsneműt, és közben dúdoljuk el a Hungária együttes Vízparti twist-party számát, de a ’grillparti’ kifejezést használva. A paradicsomnál káromkodjunk egy picit, hogy még mindig nem vettünk oregánót, sem más őrölt fűszernövényt. Marad a Kucharek, amely tulajdonképpen Vegeta, csak az itt kapható lengyel változata.

Kettő: a sütő kézikönyve szerint melegítsük elő a sütőteret grill fokozaton, öt percig. Közben helyezzük el a grill tepsiben a grill rácsot, a rácson pedig a sütnivalókat.

Három: az öt perc elteltével próbáljuk meg berakni a tepsit a sütőbe és csodálkozzunk, hogy túl kicsi. Álljunk tanácstalanul, majd forduljunk a kézikönyvhöz, majd a kézikönyvet a sarokba vágva tegyünk be egy nagy tepsit vagy rácsot és helyezzük rá arra a grill tepsit.

Négy: A grillezés idejének tíz percet ír a könyv, majd a cucc megfordítását javasolja és újabb 6-8 perc grillezést. Tíz perc (!) sütés éppen csak eltelik, amikor a sütő vidáman sípolva jelzi, hogy kész az előmelegítéssel. Vessünk újabb megvető pillantást a sarokban kushadó kézikönyv irányába.

Öt: Óvatosan nyissuk ki a sütő ajtaját, hiszen mégis csak 300 fok van odabent. Erős, nehéz pára szabadul ki odabentről. De nem füst. Az ennek ellenére bekapcsoló füstjelző sivítását szüntessük meg az ablak azonnali kinyitásával és gyors szellőztetéssel. (Aki azt hiszi, hogy a füstjelzőt, a rajta feltüntetett módon ki lehet kapcsolni, és egy székre állva azzal próbálkoznak, az halláskárosodást fog szenvedni!)

Hat: A lárma elültével szembesüljünk vele, hogy a grillezés kész. Megfordítás nélkül is finomra sült minden. A pudding így már ehetőbb, a krumpli és a hagyma isteni, a paradicsomból meg hiányzik az oregánó. Miközben csendben reménykedünk, hogy hamarosan nem kopogtat az ablakunkon kívülről egy, a létrája végén álló tűzoltó, lássunk neki az ételnek.

Jó étvágyat!

Főzőcske

Otthon pofátlan ára a van a kukoricalisztből készült termékeknek. A tortillának, a fajitának stb. Itt a wrap egészen olcsó. Főleg ha sokat vesz az ember. Rajtam ne múljék. Imádom. Pradicsom kerül bele, jégsaláta, kukorica, sajt, hagyma, uborka ilyesmi és salátaöntet. No, azt viszont még nem találtam itt. Mármint a por állagú öntet alapanyagot, amelyet joghurttal vagy kefírrel vagy ecetes vízzel kell elegyíteni, hogy salátaöntet nyerjünk. Pedig sokkal  olcsóbb, mint az üveges és könnyebb saját ízt keverni belőle. Hiába, a hiányosságokat meg kell szokni.

Itt van például a kolbász kérdés. Az aggteleki szarvaskolbász után már semmi sem az igazi még Magyarországon sem, meg biztosan nem egészséges, de mit ér egy rántotta kolbász nélkül? Hát most megtapasztaltam. Kerestem kolbászt, még hírből sincs. A lengyel áruk közt aztán találtam valamit, amely valamennyire hasonlított. De csak kívülről. Csak addig, amíg fel nem vágtam. Mert belülről ugyanaz a színtelen és íztelen maradékelegy, mint az itteni sausage-ok többsége. Kipróbáltam rántottában, borzalmas.

Kipróbáltam a puddingot is. Hogy mi a pudding? Mint kiderült, én a decemberi inerjú-reggelin már ettem ilyet, de azt mondtam rá: véreshurka. Otthon, Magyarországon világosítottak fel, hogy az a pudding. Itt megtapasztaltam, tele van vele a bolt. Eredeti ír étel. Még csak nem is rossz. Kivéve, hogy bolti állagában nem veszi be a gyomrom. Erősen meg kellene grillezni, de grillrácsot még nem üzemeltem be a sütőben. Kipróbáltam hát rántottában. Nem rossz, de nem az igazi.

A hidegkonyháról pár szót. A sajtjaik vagy borzalmasak, vagy a mieink azok csak én már azt szoktam meg. Az ír szódás kenyér, amellyel nem tudtam eltelni három éve, most újra itt van. Vár a boltok polcain és nem tudok ellenállni neki, pedig kenyér. De akkor is. És a vajkultúra. Otthon úgy kell vadászni a sós vajat, margarint. Ami pedig ehető az vagy drága (Board’s Eve) vagy meszűntetik (mint a tengeri sós Rama-t, figyelem nem a sós Rama-t!). Itt is azzal kezdtem, hogy végigolvastam a vajak, margarinok dobozait, hogy melyik a sós. Kár volt. Egyrészt nincs rájuk írva, másrészt mindegyik. Az Utterly Butterly, a Connacht Gold, de még a Dairygold is, amely otthon sómentes. Jóság.

Ami jóság még a lusta/kezdő szakácsok támasza a Knorr zacskós csirke. Jaja, az a cucc, amelyben fűszer és egy sütőzacskó található. A fűszert az ember rászórja a csirekre (mmmmmm, csirrrrke) , az egészet bevágja a sütőzacskóba és egy tepsiben megsüti. Nincs kosz, nincs macera, csak finomság van. Én most kipróbáltam, milyen az, ha hús helyett krumplit, hagymát teszek a zacskóba a fűszerrel. azt kell mondjam: isteni. (A hagymát nem mutatom meg, mert ronda-de-finom. Jobb nem látni.)

Folyt köv.

Enyiiiiim

Három üveg amúgy is leértékelt Uncle Ben's szószhoz adták.
Jöhet a sült-párolt zöldség és egyéb wokos finomság korszaka.

Bónusz: Ilyen márkanév nálunk nem létezhet, itt igen.