Főzőcske

Otthon pofátlan ára a van a kukoricalisztből készült termékeknek. A tortillának, a fajitának stb. Itt a wrap egészen olcsó. Főleg ha sokat vesz az ember. Rajtam ne múljék. Imádom. Pradicsom kerül bele, jégsaláta, kukorica, sajt, hagyma, uborka ilyesmi és salátaöntet. No, azt viszont még nem találtam itt. Mármint a por állagú öntet alapanyagot, amelyet joghurttal vagy kefírrel vagy ecetes vízzel kell elegyíteni, hogy salátaöntet nyerjünk. Pedig sokkal  olcsóbb, mint az üveges és könnyebb saját ízt keverni belőle. Hiába, a hiányosságokat meg kell szokni.

Itt van például a kolbász kérdés. Az aggteleki szarvaskolbász után már semmi sem az igazi még Magyarországon sem, meg biztosan nem egészséges, de mit ér egy rántotta kolbász nélkül? Hát most megtapasztaltam. Kerestem kolbászt, még hírből sincs. A lengyel áruk közt aztán találtam valamit, amely valamennyire hasonlított. De csak kívülről. Csak addig, amíg fel nem vágtam. Mert belülről ugyanaz a színtelen és íztelen maradékelegy, mint az itteni sausage-ok többsége. Kipróbáltam rántottában, borzalmas.

Kipróbáltam a puddingot is. Hogy mi a pudding? Mint kiderült, én a decemberi inerjú-reggelin már ettem ilyet, de azt mondtam rá: véreshurka. Otthon, Magyarországon világosítottak fel, hogy az a pudding. Itt megtapasztaltam, tele van vele a bolt. Eredeti ír étel. Még csak nem is rossz. Kivéve, hogy bolti állagában nem veszi be a gyomrom. Erősen meg kellene grillezni, de grillrácsot még nem üzemeltem be a sütőben. Kipróbáltam hát rántottában. Nem rossz, de nem az igazi.

A hidegkonyháról pár szót. A sajtjaik vagy borzalmasak, vagy a mieink azok csak én már azt szoktam meg. Az ír szódás kenyér, amellyel nem tudtam eltelni három éve, most újra itt van. Vár a boltok polcain és nem tudok ellenállni neki, pedig kenyér. De akkor is. És a vajkultúra. Otthon úgy kell vadászni a sós vajat, margarint. Ami pedig ehető az vagy drága (Board’s Eve) vagy meszűntetik (mint a tengeri sós Rama-t, figyelem nem a sós Rama-t!). Itt is azzal kezdtem, hogy végigolvastam a vajak, margarinok dobozait, hogy melyik a sós. Kár volt. Egyrészt nincs rájuk írva, másrészt mindegyik. Az Utterly Butterly, a Connacht Gold, de még a Dairygold is, amely otthon sómentes. Jóság.

Ami jóság még a lusta/kezdő szakácsok támasza a Knorr zacskós csirke. Jaja, az a cucc, amelyben fűszer és egy sütőzacskó található. A fűszert az ember rászórja a csirekre (mmmmmm, csirrrrke) , az egészet bevágja a sütőzacskóba és egy tepsiben megsüti. Nincs kosz, nincs macera, csak finomság van. Én most kipróbáltam, milyen az, ha hús helyett krumplit, hagymát teszek a zacskóba a fűszerrel. azt kell mondjam: isteni. (A hagymát nem mutatom meg, mert ronda-de-finom. Jobb nem látni.)

Folyt köv.