A legjobban akkor szerettem a politikát, amikor a szépemlékű Egykutya sorozat ment az akkor még METRO-nak nevezett újságban. Az amerikai elnökválasztás környékén több héten át Republikutya és Demokracica versengését lehetett követni a vicces rajzokon. Mint mindent, a politikát is így szeretem, lazán, viccesen, nem hataloméhesen, erőlködve, izzadva, a választókat hülyének nézve.
Írország választásokra készül. A levegő csöppet sem vidám. Ahogy egy barátom fogalmazott: a kelta tigris kimúlt. Az államcsőd, és EU segély után egyértelmű volt, hogy választások jönnek. Az alsóházat aznap oszlatták fel, amikor munkába álltam. (Nem én voltam. : ) Az utcákat ellepték a táblák és plakátok, sok-sok számomra ismeretlen arc és név és pártjelvény.
Mivel nincs tévém, nem tudok nyilatkozni, hogy itt is minden sarokból egy politológus szakértő ugrik-e a gyanútlan nézőre a nap bármely szakában, bármilyen tematikájú tévéadásban. A netes hírportálok szépen el vannak eresztve választási mellékletekkel, de a hírek nyolcvan százaléka mégis másról szól. Nem asszisztálnak tehát annyira, mint az otthoni média szokta.
Bár próbáltam tájékozódni, de nem ástam bele magam mélyen a témába, így a pártokról csak felületesen tudom, kifélék, mifélék. Természetesen sokkal inkább megérintettek az otthon nem tapasztalt jelenségek. Például, hogy két hete a bukmékerek közzétették a választási oddszaikat. Azaz lehet fogadni a pártokra, politikusokra, sőt kombinálni is lehet (X párt Y megyében veszít, de az országost megnyeri).
Aztán ott volt a nagyon öltönyös, nagyon illatos, nagyon politikus a villamosmegállóban. A saját szórólapját osztogatta. Reggel nyolckor. Figyelem! Nem pártaktivisták vagy a soha ki nem fizetett posta vitte a röplapot, hanem a jelölt maga. Frissen borotválva, válaszokkal a fejében (mert természetesen kérdezni is lehetett), úgy ahogyan képviselni fogja a szavazóit. Nem a nép közé pólóban, farmerban vegyülve, mintha jeleznie kéne, hogy ő is ember. Nem, itt a politikus, az politikus. Persze a szórólapja szinte minden sorát ki lehetne cserélni a "bullshitbullshitbullshit" betűcsoportra, úgyhogy őket sem kell sokra tartani.
Mi tetszett még? Például ez a játék: http://www.finegael2011.com/game/ Ismét csak a "nem kell izzadságtól tocsogni" felfogás jegyében. Mókás platform játék Mario módra, de aranypénz helyett voksokat lehet gyűjteni, teknőcök helyett az ellenfeleket lehet kigolyózni.
A választási rendszer
Ezen a ponton nem hagyhatok ki egy személyes gondolatot. Amióta a választási rendszereket megtanultam az egyetemen, egyértelműen ellene vagyok a listás, töredékszavazatos magyar rendszernek. Sokkal inkább álmodoztam egy, sorszámozós rendszerről. A magyar választó ugyanis arra van ítélve, hogy egy pártot jelöljön meg, amelyet favorizál. A párt pedig köszönetképpen olyan embereket jutatt a bársonyszékbe, akiket a választó esetleg egy bánya mélyén szeretne látni. Akik népszerűek, megbízhatóak azok nem listán indulnak, hanem vállalják a kapmányharcot. Ha pedig nem szavazunk pártlistára, akkor is szétosztják a listás helyeket. Magyarul, a pártlistáról mindenféle oda nem való elemek kerülnek a Parlamentbe a legkisebb ráhatásunk nélkül.
A sorszámozós választás sokkal emberibb. A választók nem(csak) pártra, hanem a jelöltekre is szavazhatnak, méghozzá úgy, hogy megjelölik, kit szeretnének leginkább bejutattni (ő kapja az 1-es számot), kit látnának még szívesen (2,3,4 stb számok) és kit nem szeretnének egyáltalán a törvényhozás közelébe engedni (ők nem kapnak sorszámot). Az ír rendszer ilyen. És mégsem fenékig tejfel. Úgy látszik egy bizonyos IQ szint alatt ez sem érthető, ahogyan a magyar töredékszavazatos rendszer sem. Viszont van egy jópofa weboldal (http://election2011.ie/), melyen két műkedvelő szakértő - az infotainment jegyében játékmackókkal és kekszekkel - magyarázza el, mire figyeljen a választó. Mindezt népjobbítási szándékkal, és nagyszerű, laza, szarkasztikus stílusban.
A választás napja
Már meg sem lepődtem, amikor megtudtam, hogy itt a voksokat pénteken lehet leadni. Amikor Magyarország választ, valamely okos mindig elmondja öltönyben, komoly arccal, sok pénzért, hogy az időjárás hogyan befolyásolja a szavazatok számát. Ha jó idő van, akkor az emberek vasárnap a telken vannak, kirándulnak, strandolnak, eszük ágában sincs kereszteket rajzolgani mindenféle hazug csoportosulások és alakok neve mellé. Húsz éve csináljuk, és még egyszer sem próbáltuk ki, milyen lenne munkanapon voksolni. Igen, sokan erre hivatkozva késnének a munkából, vagy lépnének le korábban. Mintha amúgy nem tennék egyéb indokokkal nap mint nap. A legnagyobb probléma a környezetemben, hogy a választókörzetekbe autóval mennek, majd utána azzal is jönnek be és ez keresztbe tesz a péntek esti ivászati terveiknek.
A jelölés
Utoljára egy mondat az ír (brit?) gyakorlatról. Itt a kis négyzetekbe, köröcskékbe nem x vagy + jelet rajzolnak, hanem pipálnak. Tick.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése