Gyermekkorom egyik irodalmi élménye egy regény volt, mely arról szólt, hogy valakinek ellopják vagy elveszíti az iratait és ebből rettenetesen sok kellemetlen élményben lesz része. A szerzőre, a címre nem emlékszem, de egy mondatra nagyon is. A főhősből fakad ki egy ponton, hogy miért van szükség iratokra, miféle világ ez. A legjobb lenne, ha mindenkinek az ülepére lenne pecsételve minden adat, és amikor a vámos az útlevelét kéri, akkor egyszerűen csak letolná a nadrágját. Igen, ez gyermekkoromból maradt meg bennem, és azt hiszem, most visszaemlékezve hirtelen értelmet nyert számomra a 12-es meg a 16-os karika.
Itt Írországban ha van PPS számod, akkor valaki vagy, ha nincs, akkor senki. Nem áll szóba veled a bank, nem kapsz albérletet, a fizetésednek pedig valami horribilis részét elviszik ún. ’emergency’ adóba. Ma megjött a PPS számom. A bankban azonnal mosolyogtakBejegyzés közzététele, tíz perc alatt igényeltem bankszámlát, amely megnyitja előttem az utat további lehetőségek felé. Olyan volt, mintha a nap is sárgábban sütött volna (a fű zöldjét itt nehéz fokozni). Közben persze arra gondoltam, hogy miért ilyen bonyolult ez az egész. Hol vagyunk még attól, hogy Európában egyetlen igazolványunk legyen, aztán majd netán a világon, aztán majd úgy az Ötödik elem korában, elérkezhetünk a Világjegyig. Igen Leeloo, mindenki tudja, hogy világjegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése