Hajnal három, és én ébren vagyok. Már unom belinkelni a 3.A.M. Eternal című számot, úgyhogy nekiveselkedem, felöltözöm és kimegyek az erkélyre, hogy a laptop mikrofonjával megpróbáljam Nektek rögzíteni, mi ébresztett fel. Szeretnék arra gondolni, hogy a törődés. De sajnos nem. Olyan orkán erejű szél fúj odakint, hogy harminc fokban hajlítja a fákat és az iránya épp olyan lehet (nyugatról jön, a tenger felé tart), hogy mint egy szélcsatornán, keresztülsüvít az emeleteink közt. A hangja pedig mély és erős, mintha ezernyi lélek kiabálna benne. Be kell kapcsolnom valami zenét, vagy szöveget, hogy elnyomja. De elébb még visszamegyek a lodzsára és hozzáadom az én hangomat a szélhez. Ha elég erős, akkor meg sem áll és keletre viszi a jókívánságaimat.
Látom, már írül gondolkodol, legalábbis akként észleled a világot. :) Csodás mondat ez: "A hangja pedig mély és erős, mintha ezernyi lélek kiabálna benne." Te most jóval közelebb vagy az én áhított helyeimhez, a skót felföldhöz, a wales-i lápvidékhez, az angol Lake district-hez. Dukál az ehhez való "mood". Remélem, lassanként majd helyettem is felfedezed az "Üvöltő szelek" tájait...
VálaszTörlés