Az üvegacél épület, ahol dolgozom, lassan kezdi feladni. Ma négyzetméteres alulemezek potyogtak le a tetőről, egy ürge pedig körbejárt, hogy ha lehet, ne használjuk a hátsó kijáratot. A szél süvítése állandó, lassan megszokom. A hangja más a nagy nyílt tereken, az irodaház aulájában, a parkolóban, az utcán, de mindenütt hallani. Lassan megszokom, most már nem ébreszt fel és nem tart ébren hajnalban.
Mielőtt valaki azt hinné, ez is olyan dolog, mint az eső, el kell mondjam, nem. Az itteniek sem tudnak mit kezdeni vele. De akit nem érintett negatívan a vihar, az mind élvezi. A nagy gyermekek örömmel rángatják a kocsijuk kormánykerekét, hogy megtapasztalják a szél erősséget. A kis gyermekek kifordítják a kabátjukat és felugranak a szélirány ellenében. Már most látszik, ki lesz jó siklóernyős nagy korában. Bevallom én is szupermeneztem egy kicsit reggel, befelé jövet. Aztán rájöttem, ez nem is játék, ha nem gombolom be a kabátom, nem tudtam volna feljönni az emelkedőn. Így, évek óta először, nem a hideg miatt, a szél miatt, kénytelen voltam összehúzni a cipzáramat.
A félkész épületek érdekesek. A valóság - nem valóság történetek jutottak eszembe róla. A befejezetlen toronyházakat ugyanis befedték egy hatalmas hálóval, melyre a kész épület látványát nyomtatták. A takarórétegről befejezett erkélyeken vidám emberek tekintenek le a térre. Nos, ez a háló az erős szél hatására szereszét szakadozott, mint a hazugság hálója a jól dramatizált történetekben. A szökőkút sugarai sosem látott szögben hajlanak mindenféle irányba a megszokott függőleges (latinul normális) helyett. Az ember csak nézi, és közönyösen ennyit mond: "nincs kanál".
A vihar természetes velejárója az elemi kár, a pusztulás. Egy kicsavart fa tegnap agyonütött nőt. Ezzel indultak a mai hírek. De nagyon sok az anyagi veszteség. Itt az irodában humorizálnak: ha ránk esik valami a tetőről, akkor rögtön itt van mellettünk a kórház, azonnal ellátnak. S amíg a humorérzék dolgozik, addig nincs mit félni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése