Büro

Két különböző bank fiókjában is voltam, s bár ebből általánosítani még nem szabad, de a hasonlóságuk szembeötlő és összevethető a magyar tapasztalatokkal. Kezdődik a belépésnél. Zsilipezni kell. Azaz két bejárati ajtó van, mindkettő vastag, golyóálló üveg. Az egyik csak akkor nyílik, amikor a másik csukva van. Gombnyomással kell nyitni. Gombok vállmagasságban és combmagasságban a kerekes székes embertársaknak. Belül sorban állós rendszer van. Emlékszem, hogy rákészültem a kis szótárammal, hogy majd körülbelül mi lesz a felirata annak a gombnak a sorszámhúzón, amelyet meg kell nyomnom. Nincs ilyen. Sorba kell állni, a boltokban, patikákban már megtapasztalt és első percben megkedvelt egy sor - több ablak rendszerben. Azaz nincs tolakodás, nincs Murphy törvénye szerint gyorsabban haladó másik sor. Nincs átkozódás, amikor kiderül, hogy az előttem álló az ablaknál információs adatszivattyúvá változik és csak kérdez, kérdez, kérdez. S olyan sem fordulhat elő, amely a legutolsó otthoni OTP bankos látogatásom alkalmával, hogy volt ugyan sorszámom, de egyszerűen kihagytak az ügyintézők mert kézzel kezdték magukhoz hívni az ismerőseik sorszámait, és záráskor a biztonsági őr kérdezte szigorúan, hogy mit keresek még ott, amikor elfogytak a hívható sorszámok.

Ugyanez a kellemes egy sor, több ablak rendszerű sorban állás zajlik a postán is. (Bárcsak otthon is bevezetnék. Nem kell sorszámhívó rendszer, csak pár szalagos korlát és a munkájukat szorgalmasan végző alkalmazottak.) Az itteni postáról csupán egyetlen dolgot jegyeznék le. Ha nincs bélyegem a levélküldeményre vagy nem tudom, a súlya miatt, mennyi kell rá, oda kell menni az ablakhoz, ahol lemérik, bélyeget adnak rá, kifizetem, de ezután visszaadják a kezembe és nekem kell bedobnom a postaládába. Én most nem fogok bekezdéseket írni erről. Aki szeretne, gondolkozzon el ezen. Lehet rajta.

A banki ügyek a másik véglet, ahol minden szigorúan - és túlzóan - ellenőrzött. Elektronikus ügyintézést nem tudtam azonnal, a számla és kártya mellé igényelni. Külön napon, külön nyomtatvánnyal kellett. Válaszul postai levélben kaptam egy PIN számot, amellyel még mindig nem tudtam interneten bankolni. Elébb telefonon csatáznom kellett egy ügyintézővel, akitől kaptam egy újabb kódot. Egyelőre ők nyertek, mert a pinkóm, a másik kód együtt sem hajlandó beengedni a netes felületen. És már előre rettegek a csoportos beszedési megbízástól, mert azt is levélben plusz telefonon vagy neten plusz levélben kell intézni.

Intézmények tehát itt is vannak. Ügyintézőkkel. Ügyfélkezelő rendszerekkel. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy egyik a jobb vagy a másik. A sorban állás rendszere az egyetlen, amelyben magasan a magyar rendszer felett állnak. Valljuk be, amennyi időt életünk során különböző sorokban töltünk, ez már valami.