A Marlay Park

A Marlay-ház

A legutóbb munkatársaim csábítottak, hogy az (aznapi) szép időben ebédeljünk ebben a parkban. Én akkor nem tartottam velük, de mindenképpen pótolni szerettem volna az élményt, így ma nyeregbe pattantam és elkarikáztam a Marlay Parkba.

Már a térképet böngészve is feltűnt, hogy a parkban rengeteg sportpálya van. Kezdve az óriási golf területtel, folytatván a futballpályákkal, egészen a tenisz és softball-pályákig. Ám ezek nem szokásos szerint blokkosan egymás mellett terülnek el, hanem ötvözve a 'public park' jelleggel erdős, vizes, árkos részekkel, kanyargós ösvényekkel tarkítottak. Akad itt kicsi botanikus rész, krikett pálya, egy régi kápolna. Miután már a zömét bejártam, eljutottam a Marlay-házhoz. Ekkor értettem meg, hogy ez nem eredendően egy park, hanem egykori nagybirtokon járok. 

Lehet olvasni a letűnt kor nagy házairól és óriási birtokairól, filmen is láttam elégszer ilyet, de amikor ott álltam a sokablakos, sokkéményes ház mellett, és körbenézve befogadtam a füves, erdős terület hatalmas méretét, most értettem meg, milyen egy birtok. A történelem szele egyből megcsapott, elképzeltem a munkájába forduló birtokost, az unatkozó és romantikus élményekre váró, magát börtönben érző úrinőt, a sergő-forgó személyzetet. (A wiki szerint egy bankáré volt a ház, de ezt csak másnap olvastam el.)

A parkból sok mindent nem láttam. Nem találtam meg a vízesést, lemaradtam egy kirakodóvásárról (éppen pakoltak már, volt kézműves, festő, könyvárus és rengeteg házi étel), nem találtam meg, hol juthatok be a virágoskertbe, és a Marlay Park egyik nevezetességét, a modellvasút-pályát is csak üresen láthattam. (Pedig szívesen készítettem volna képeket a működő modellekről is a 'svájci olvasónak' dedikálva.)

Mint mindig, a kimaradt élmények csak ösztönöznek, hogy máskor, talán épp a jövő héten, újra felkeressem ezt a csodás helyet.