#01 - 2014.04.29. Seapoint, csak fél bójáig és vissza. A víz hideg. Nem annyira, mint karácsonykor, talán nem is lesz sokkal melegebb az elkövetkező hónapokban, de már elszoktam tőle. Ennyi, ismerkedésként, elég is volt.
#02 - 2014.05.16. Seapoint, már majdnem a bójáig. Sajnos a tudat, hogy vissza kell mennem dolgozni és nem engedhetem meg magamnak, hogy akármeddig a vízben maradjak, rányomja a bélyegét.
#03 - 2014.06.13. Seapoint, immár bójáig. No igen, ha az ember nem siet dolgozni, akkor igen jót tud úszni. Péntek 13? Csak annyiban, hogy tegnap verőfény volt, ma már felhő. De a víz isteni.
#04 - 2014.06.18. Seapoint, bója és vissza. No, ez az, amikor már túl meleg a part közelében. De bent kifejezetten élmény volt, hiszen, jegyezzük csak meg, ismét tombol a felhőtlen, 22 fokos ír nyár.
#05 - 2014.06.19. Seapoint, reggel, egyedül, erős szél. Valamit valamiért.
#06-10 - 2014.06.20,21,22,24. Seapoint. Leírva talán kezd unalmassá válni. Amúgy nem az. :)
#11-12 - 2014.06.26,27 Seapoint. A dagály áttolódott dél körülre ezért e két alkalom ebédidőben, a bendő tömése helyett.
#13 - 2014.07.03 Seapoint. A 13-as lehet, hogy szerencsés szám, de nem a mai napon. Megpróbáltam lemérni az úszás útvonalát. Inkább ne is beszéljünk róla. Az ég annál kegyesebb volt. Északra és délre is felhőtakaró, egyedül mifelettünk egy sávban tiszta ég. A reggeli napfény széles sugárban terült el épp, amerre úsztam.
#14 - 2014.07.05 Seapoint. Majd megyek máshová is. Egyelőre a fájós térdem miatt próbálom minimalizálni a biciklizést.
#15-17 - 2014.07.19,20,21. - Seapoint. A reggeli dagályt ki kell használni. Érdekes volt figyelni, hogy bár mind a három nap 6:00 körül csobbantam a vízbe, mennyire más volt az úszótársak száma. Ahogyan egyre kevesebb lett a felhő az égen, úgy nőtt a lubickolkók száma...
#18. - 2014.07.22 - ...ezért ma reggel valami nyugalmasabb helyet kerestem, s White Rock-ra esett a választás. Közepesen távol egy munkanap reggelébe még belefér, a száz lépcsőfok távol tartja a mindehová kocsival járó divatsportolókat. Nem is volt ott rajtam kívül senki, amikor érkeztem, később is csak egy férfi, node ő ruha nélkül úsztott. Felidézve a tavalyi White Rock úszást, azt kell gondolom, ez a hely a meztelenül úszók találkahelye és talán nem kéne ide járnom.
#19. - 2014.07.25. - Seapoint. Gatyarohasztó meleg. Mármint ír mértékkel. Elég legyen, hogy félmeztelenül (felül!) tekertem vissza a tengertől. Szóval forró nap. Ebédidőben kétszázan a Seapoint beach-en. Fel kellett volna, tűnjön, hogy milyen kevesen a vízben. Fel kellett volna tűnjön, hogy sokan fotóznak a lépcsőknél, de nem egymást, a vizet. Beúsztam mintegy kétszáz métert és akkor bump, valamibe beleöklöztem. Azt hittem az áramlatot érzékelem ilyen furán, vagy hal. Bump. Na, sok lesz a halból. Bump. Mi a franc ez. És ekkor esett le. (The penny dropped, hogy angolul is oktassam az arra rá nem szorulókat.) Medúzák!!! Öklömnyiek, de rengetegen. Pánik fogott el. Komolyan. Az ismeretlenségtől főleg. A legendáktól, hogy megbénít a csípésük stb. Szóval menekültem ki. És úgy gondoltam, a vizes kalandokból ennyi elég is.
#20. - 2014.08.06. - Seapoint. ...persze a fenti gondolat elhalványult szépen, s egy szelesebb, hűvösebb reggelen lemerészkedtem a vízhez. Nem volt medúza egy sem. Igaz, napfelkelte sem, csak valahol a felhők mögött. Nem is volt lent senki, amikor beúsztam és csak egy srác, amikor kijöttem. És bár odébb öltözködött, de nem ment be a vízbe. Gyanúsan közeledett felém. Száz szónak is egy a vége, most már tudom, hogyan kell lehúzni a cipzárt a gumi úszóruhán (Búvárúszó-edző nem röhög). Én nem láttam még ilyen ruhát közelről, most viszont megkértek, hogy húzzam össze, mert én voltam az egyetlen a közelben. Igen, felülről lefelé húzva kell összezárni. És a zár nyelvén van egy hosszú zsinór, hogy segítse a munkájukat, de a mai delikvens nem boldogult vele.
#21. - 2014.08.07. - Forty Foot magasságában a tengeren. Egy munkatársam hajózik és hozzáfér egy kisebb jachthoz. Azzal elmentünk hajókázni. Egy tucat utasból négyen vettük a bátorságot, hogy beugráljunk a vízbe a fedélzetről. Keserű elmék, mert néhány parádés vízbe csobbanós felvétel után elveszítettem a munkatársam GoPro-ját. A tenger fenekén pihen.
#22. - 2014.08.09. - Forty Foot.Természetesen visszavonzott a hely. De csak, hogy végleg belássam, a hely, ahol a minap ugráltunk legalább egy kilométerre van a parttól. Mégha az ár kigörgeti a GoPro-t a part felé, akkor is bárhol lehet. Eh.
#23. - 2014.08.10. - Seapoint. A futópad az a találmány, hogy az ember fut, fut, izzad, oszt mégis egy helyben van. Az erős szél keltette hullámok és sodrás az a találmány, hogy az ember negyed órán keresztül kaálódzik az orra előtt 10 méterre levő bója irányába és mégsem éri el. Aztán feladja.
#24. - 2014.08.16. - Seapoint. Valójában sátrat nézni indultam. Azaz a hátizsákomban nem volt váltás ruha és törülköző, ellenben olyan dolgok, melyeket nem viszek magammal a partra, félő, hogy ellopják (pl. pénztárca) De hirtelen előbújt a nap és nagyon meleg volt és már majd' egy hete nem úsztam. Úgyhogy csobbantam egyet. Addigra már nem volt nap, ellenben ugyanaz az egyhelyben úszás élmény a viharos szél miatt, mint fent. Újságot olvasva szárítgattam magam a parton. Egy vastag kabátot, sapkát viselő pár férfi tagja bátran bedugta a kezét a vízbe, majd megjegyezte "nem is olyan vészes". Hiába, ezek a magyarok nem félnek a víztől.
#25. - 2014.08.17. - Howth. Kirándulni mentünk. Elvileg áthajóztunk volna Ireland's Eye-ra, de akkora volt a szél és a hullámok, hogy nem indultak komphajók. Életbe lépett a B-terv: séta a cliff walkon. Az elején még áztunk, aztán az öbölhöz érve már sütött a nap és az öböl vize csendes. Nem lehetett kighagyni. Kép is készült rólam, ahogy egyedül élvezem a tengert. Aztán meglátott fentről a sok turista és hirtelen legalább ötven olasz diák lézengett az amúgy néptelen partszakaszon. (Kevesen ismerik és nagyon meredek lejönni.) Komolyan mondom, pénzt kéne kérnem bizonyos helyek népszerűsítéséért. :) Mivel megint nem úszni készültem és itt zuhany sem volt, mire visszagyalogoltunk, aztán visszatekertem 24 kilométert az arcomra szélére szépen kiült a fehér só. Ezt persze csak otthon láttam meg a tükörben.
#26. - 2014.08.20. - Seapoint. Fura, hogy idén huszonhat alkalomnak kellett eltelnie, hogy végre lássam a napfelkeltét a vízből.
#27. - 2014.08.31. - Seapoint. A nagy szünet oka a pocsék időjárás és, hogy állandóan mentünk valahová a többiekkel és mindig távol a víztől. Ma is múzeumlátogatás volt terítéken, de utána a víz felé kerültem. Piros lobogó, medúzaveszély. Ezért ma csak a part mentén, óvatosan, mint a többi úszó.
#28. - ???
2014. április 29., kedd
2014. április 22., kedd
Érzés
Ha valami, hát ez a dal fejezi ki legjobban, milyen érzés itt lenni. Magyar, de ír akkordokkal. (http://www.youtube.com/watch?v=6EBkd_-dXLg, azoknak, akik...)
2014. április 14., hétfő
Tayto szendvics
A Tayto szendvics egy olyan étel, melyről szerintem minden ír hallott, a legtöbben ettek is és nagyobb részük egész életében kedveli. Hogy én csak most, ennyi év után hallottam róla, az engem fémjelez.
A Tayto szendvics úgy készül, mint bármely más szendó. Az ember fog két szelet kenyeret, vagy félbe vág egy baguette-et, bunt vagy hasonlót. Ezt aztán megpirítja, ha gondolja, majd megkeni vajjal, majd ízlés szerint zöldségeket helyez rá és felvágott helyett Taytot tesz bele. Ezek után összefogja a két felet és jóízűen elfogyasztja.
A Tayto amúgy egy ír burgonyachips.*
A Tayto gyárat 1954-ben alapították, s noha az ír történelem és minden a burgonya körül fogor, először pattogatott kukoricát gyártottak. De hamar crisps-et is termeltek, sőt ők ízesítették elsőként a gyári crisps-et.
A Tayto olyan, mint otthon a Boci csoki**. A világon másutt is gyártanak hasonlót, de itt ez a nemzeti változat. Büszkék rá és gyakran részesítik előnyben a külföldi vacakokkal szemben.
A Tayto nem csak élelmiszert gyárt, hanem egy vidámparkot is fentart. Ezt minden gyermek meglátogatja életében. Nem rossz reklámfogás, beültetés. Képzeljünk csak el egy Milka parkot vagy Pick szalámi parkot. Ugye, nehezen megy?
A Tayto kiejtése "tétó".
Nem, én még nem vetemedtem a Tayto szendvics kipróbálására. Én újabban levesbe főzöm bele a gyári crisps-et. :)
*A vékonyra szelt, gyári buronya a világ ezen részén crisps és csak Amerikában és az általa megfertőzött keleten chips. Ezzel szemben a chips a nagyon vastagra szelt burgonya. Lásd még fish & chips.
** A hitelesség kedvéért, a legfrissebb adataim szerint minden Boci termékünkön a Made in Czech Republic szerepel. :(
A Tayto szendvics úgy készül, mint bármely más szendó. Az ember fog két szelet kenyeret, vagy félbe vág egy baguette-et, bunt vagy hasonlót. Ezt aztán megpirítja, ha gondolja, majd megkeni vajjal, majd ízlés szerint zöldségeket helyez rá és felvágott helyett Taytot tesz bele. Ezek után összefogja a két felet és jóízűen elfogyasztja.
A Tayto amúgy egy ír burgonyachips.*
A Tayto gyárat 1954-ben alapították, s noha az ír történelem és minden a burgonya körül fogor, először pattogatott kukoricát gyártottak. De hamar crisps-et is termeltek, sőt ők ízesítették elsőként a gyári crisps-et.
A Tayto olyan, mint otthon a Boci csoki**. A világon másutt is gyártanak hasonlót, de itt ez a nemzeti változat. Büszkék rá és gyakran részesítik előnyben a külföldi vacakokkal szemben.
A Tayto nem csak élelmiszert gyárt, hanem egy vidámparkot is fentart. Ezt minden gyermek meglátogatja életében. Nem rossz reklámfogás, beültetés. Képzeljünk csak el egy Milka parkot vagy Pick szalámi parkot. Ugye, nehezen megy?
A Tayto kiejtése "tétó".
Nem, én még nem vetemedtem a Tayto szendvics kipróbálására. Én újabban levesbe főzöm bele a gyári crisps-et. :)
*A vékonyra szelt, gyári buronya a világ ezen részén crisps és csak Amerikában és az általa megfertőzött keleten chips. Ezzel szemben a chips a nagyon vastagra szelt burgonya. Lásd még fish & chips.
** A hitelesség kedvéért, a legfrissebb adataim szerint minden Boci termékünkön a Made in Czech Republic szerepel. :(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)