1

Ez a blog sem lett különb, mint a többi. Nagy lelkesedés, hatalmas hallgatások. Az, hogy elhasalt a hard driveom és eltűntek jegyzetek, fényképek (a Dublin parkjai sorozat 4-5 része) egy sokk volt. De utána lehetett, kellett volna folytatni. Ám mégsem sikerült. Tudom az okát, nagyon is. Sajnálom, de még mindig lelki. Néha egyszerűen nem megy az élmények lekörmölése.

Most, azonban, hogy egy év eltelt Írországban, illik megszólalni. Sokan kérdik, milyen volt. Gyors. Mint a legtöbb igahúzó év a felnőtt ember életében. A munka mellett persze volt alkalom rengeteg felé járni (még mindig csupán kerékpár-hatótáv messzeségben), sok mindent megtapasztalni. Ám ami a leginkább örömmel tölt el, hogy látom, még a szűk környezetben benne van két-három évnyi kalandozás. Azaz ha a munkám marad, a lehetőségeim maradnak, ha otthon nem történik valami súlyos, ami visszahívna, akkor maradok.

Az egy év percre pontos elteltével azonban észrevettem valamit. Amint átfordult a naptári év, óhatatlanul előjöttek a gondolatok a hátsó részből. Mit csináltam egy éve? Hogyan éreztem magam 365 nappal ezelőtt? Ez volt az első napom, a második, a harmadik. Itt már volt rendes ágyneműm. Itt már volt egy lábasom, tudtam főzni. Ekkor tévedtem el először a környéken. Apropó, a környék és Dublin mentális térképe is szépen felépült egy év alatt. Mennyire kinevetném a saját akkori énem, aki alig mert elsétálni pár utcával odébb.

De más is változott. Továbbra sem szórom a pénz magamra, de emlékszem, amikor komolyan meg kellett fontolnom, hogy megengedhetem-e az egy csomag sütőpapírt vagy a nagyobb flakon öblítőt. Az első borzalmas illatú szappan - melyből egyszerre hármat kellett vennem, mert még így is olcsóbb volt, mint a normálisak - már szerencsére elfogyott. De az olcsó húsnak híg a leve mondásra a mai napig emlékeztet a Tescoban vásárolt filléres, de életlen szelőkés, melyet egy éve fenek az azóta kihizott kővel, de tudom, sosem lesz éles. (S azóta van másik.)

Emlékszem, tavaly mikor volt hideg és mikor enyhült. Épp fordítva mint most. A becsmérlő hozzászólásra az első képeimről: "azt hittem, zöldebb lesz". Hát most bizony zöld minden. Zöldebb, mint Magyarország, zöldebb, mint Manchester.

Ezek motoznak bennem tehát önkéntelenül. Valamint egyfajta szomorúság. Szeretném újra átélni az újdonságot. Amikor új volt évek után a föld felett fél méterrel aludni, új volt lépcsőházba kilépni, reggelente kinevetni magam az égve hagyott lámpák miat. (Ma már az a szomorú, hogy ha hazamegyek Magyarországra, ott próbálom fordítva nyitni az erkélyajtókat.) Jó érzés volt beszívni a más illatú levegőt - na jó, ez nem változott -, elvegyülni a más összetételű tömegben, megtapasztalni a vasárnap reggel kilenckor kihalt utcákat, és megannyi mindent. Hiányzik.

De - azt mondják az okosok, a párkapcsolat is ilyen. Addig irigylésreméltó, amíg új, izgalmas, ismerkedéssel teli. Ám nem szükségszerű, hogy utána ne legyen jó. Csak meg kell találni benne az érdekeset. Én igyekszem. Ismétlem, ha a feltételek nem változnak, Dublinnak és nekem még lesz pár évnyi történelmünk.

Momentumok

Az első reggelem
Kilépek a házból, felnézek az égre. Egy madár köröz fent. De nem galamb, vagy veréb. Egy sirály.

A lakáskulcs
Az ingatlanügynökség képviselője, egy nagyon elegáns, magára sokat adó fiatal hölgy, Nicole. (Hallod, Gyuri, nemcsak Párizs van tele tip-top nőkkel. :- ) Megkér, hogy az apartman kulcsát én vegyem le magamnak a kulcskarikáról. Ez ugyanis számára egy lehetetlen feladat a műkörmei miatt.

Az első vajas kenyér - alma reggelim
Déja vu. 2000. Los Gatos, California

A tenger
Másodszor vagyok itt. Ismerősként üdvözlöm. És mielőtt hátat fordítok neki, azt suttogom, amit a Dunának tettem harminc éven át: viszlát, még találkozunk.

Benyomások

Bicikliszerető nép. Ez látszik a kerékpárútjaikból, a mínuszban is lendületesen tekerő sporttársakból. A munkahelyem garázsában is rengeteg kerékpárparkoló van. De amikor először jártam az épület garázsában, azt hittem rosszul látok. Ez a látvány fogadott.

Nem mellesleg az állam támogatja a kerékpárral munkába járást. A procedúra valami olyasmi, hogy a munkaadóm veszi meg a biciklimet, és egy részét leírhatja a saját adójából. Nekem pedig levonják a fizetésemből, azaz csökkentik az adóalapomat, így jobban járok, mintha megkapnám a fizetésemet, levonnák a 42%-ot és abból venném meg a bringát. Ha minden igaz, ezt a kedvezményt nemsokára megszüntetik, ezért gyorsan kellene biciklit venni.

--

A fűre sok szépet lehet mondani nyáron, de talán még jobbat most, a tél kellős közepén. Most vagyunk két fagyos periódus közt, épp elolvadt minden és a fű zöldell. Nem harsog, nem simogat, de nem is kókadozik, nem sárgul.

--

Beszéltem már pár hivatalos szervvel, de még egyszer sem ismertem fel a hadarásukban az address szót. Valami mást mondanak helyette. Ideje elkezdenem a magammal hozott nyelvleckéket. Nem csak e miatt a szó miatt.

--

A közlekedésről még bizonyára születik egy (több?) hosszabb bejegyzés. Az első benyomásom itt is, akárcsak Amerikában volt anno, a fegyelem. Itt nem láttam olyat, hogy az egyik sáv egyenesen megy, a másik jobbra kanyarodik, és az egyenesen tartóban harminc autó áll egymás mögött, akkor sok paraszt kivágódik a jobbra tartóba, majd a legelején visszakéredzkedik. No jó, a halványpiroson ők is átcsúsznak, főleg az olyan helyeken, ahol 2-3 másodpercig tart a zöld. A buszsáv itt is tilos zóna, nagyon büntetik azt, aki rajta közlekedik. Ám este hét és reggel hét között szabad a használata bármely járműnek. Ésszerű, nem?

--

Thanks a lot. A nyelvórákon én még ezt a kifejezést tanultam. Itt ennek már a fokozása él a köznyelvben. Tanks a milli. (A million-ból rövidítve.)

--

2008-ban egy nagyon barátságos, kedves, tiszta Dublint láttam. Turistáknak valót. Bár G. nevű barátném elmondta, hogy párjának nem volt ilyen szerencséje, csupa rosszat tapasztalt itt. Én azért biztos voltam benne, hogy az igazság itt is középen van. Csak meg kell látni a jót is, rosszat is. Pár éve nem láttam szemetelést. Most már igen. Valószínűleg fiatalok piálós helyét láthattam, rengeteg eldobott üveget. És nem meglepő módon a Microsoft irodaház előtt százával az eldobott csikkek. A benti dohányzási tilalom miatt.

--

Annak idején mi szégyelltük a magyar nyelvű táblát Bécsben, hogy "Ne lopj magyar!". Itt a ne pisilj tábla lengyelül szól. A ne parkolj tilosan tábla lengyelül szól. Jelzés értékű...