Ahogyan minden évben, Halloween másnapján eltűnnek a boltok polcairól az osztogatni való apró csokoládék és átveszi a helyüket a karácsonyi témájú tömegárú. Aztán pár hét sem kell hozzá, azaz még javában november derekán, felcsendülnek az unalomig ismert zeneszámok az áruházakban, és szerencsétlen eladóknak napi 10-12 órában kell hallgatniuk, hogy "It's Christmas again". Pedig még a kanyarban sincs.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nem lesz karácsonyi hangulatom ezektől a jelektől. Egyáltalán nem. Aztán eljöve a Black Friday, amit elegánsan hálaadáshoz kötnek. Szerény véleményem szerint, arról van szó, hogy november utolsó péntekén megjön a fizetés és el lehet kezdeni költekezni. Akárhogy is, a híradások tele vannak egymást taposó, leárazott(nak tűnő) cikkekért versengő emberek képeivel. És a karácsony hangulata, ha volt egyáltalán, még messzebb száll.
A fordulat számomra idén most jött el, amikor a szokásos food marketünk helyszínén, ahol általában valami kezdő DJ adja háttérnek a lounge zenét, most megjelent félszáz kisiskolás, és karácsonyi dalokat énekeltek. Nem úgy, ahogyan a filmeken, díjnyertes kórus színvonalán, hanem nagyon is emberi módon. Kicsit hamisan, de szívvel. Már aki. Mert természetesen van, aki lámpalázas lett, volt, aki a háta közepére kívánta, de zengtek a dalok. És én csak álltam egy félreeső sarokban és élveztem, hogy átsuhant felettem az a bizonyos angyal.
Persze nem lennék én, ha nem vettem volna észre valamit. Minden elismerésem, hogy a picik, egy olyan országban, ahol a legtöbben idegen nyelvként az írt tanulták (de kevesen beszélik), egyszóval az angolon kívül mást nem nagyon gyakorolnak, nos a diákok előadták a Csendes éj kezdetű dalt eredeti, német nyelven. S rögtön rá utána angolul. S ekkor ütötte meg a fülemet valami. Míg a német verzóban a Stille Nacht végén a t keményen, katonásan hangzott, úgy amikor "Silent Night"-ot énekeltek, a t rögtön átváltott abba a számomra produkálhatatlan hangba, amit annyiszor hallok a but, let stb szavak végén. Elindul egy t-vel, de összekeveredik valami h szerű hanggal, majd nagyon rövid ideig mintha megjelenne egy c vagy z is.
Akárhogy is, boldog karácsony várásthcz mindenkinek.
2014. december 19., péntek
2014. november 8., szombat
Parkrun
Az úszó szezonnak vége. Visszatértem volna a kerékpárhoz, ám a bal térdem nem akarja az igazat. Egyszer elmegyek egy hosszabb körre és utána napokig dagadt, nem tudok 100% leguggolni. Aztán a cégtől jött egy felhívás, hogy menjünk jótékonyság-futni. Ez olyan, hogy az ember befizet 27 eurót egy alapítványnak és utána még ő köpi ki a tüdejét 5000 vagy 10000 méteren.* (Ez majdnem hasonló ahhoz, amely élményben Budapesten volt részem. A Borbély című darab zseniálisan újító helyszínen és díszlettel kerül előadásra. Ám ott éreztem azt, hogy hm... én tulajdonképpen fizettem azért, hogy a járókelők megbámuljanak.)
Fiatal koromban eveztem, rengeteg futó edzéssel. De már akkor sem ment. Mire befejeztem a 12 kilométeres (amúgy imádott erdei ösvényes) futást, a többiek már a levezető focimeccsüket játszották és az eredmény 10-8 körül járt. Azóta nem futottam rendszeresen.** Tavaly megpróbálkoztam vele. Háromszor három-négy kilométer után feladtam. Most viszont, gondoltam, barhiból benevezek a sötétben futásra. És arra készülni is kellene. Úgyhogy immár két hete futok. Minden reggel. Minimum 5 kilométert.
Aztán az történt, amire nem számítottam. A határidő előtt egy héttel megtelt a helyek száma, nem lehet többé nevezni. Megmaradt a 27 euróm (ami majd megy a Movember kalapjába) és az edzéstervem. Hiába nem állok rajthoz 12-én, azért addig legyűröm minden nap az ötöst. Utána majd meglátjuk. Ezt elmeséltem sportos munkatársamnak, aki csak idén két maratont futott le és amúgy többet fut egy évben mint én tekerek. Kiderült, ő is lemaradt a regisztrációról. De szeret versenyezni, ezért kinézte magának a Parkrun nevű mozgalmat.
A Parkrun kilenc országban van jelenleg. Ide Angliából érkezett át. A neve is mutatja, hogy fontos feltétele a nagyméretű parkok léte, ami mindkét szigeten adott. Írországban 22 parkban lehet futni. Minden szombaton. Mindenütt 5000 métert. A legfontosabb dolog, hogy ez nem egy verseny (állítják ők). Futás az egészségért, a jókedvért. Minden futó egyszerre indul. A célban aztán vonalkóddal regisztrálják az eredményét. Aztán van szép toplista. Szóval, ha úgy tekintjük, mégiscsak verseny.
Az én első park futásom
Mivel ezen a hétvégén dolgoznom kell, nem volt kétséges, hogy a legközelebbi parkban fogom kezdeni. Amúgy Dublinban hét helyütt lehet futni. Ezek zöme kellemes (5-15km) távolságban van, azaz az odabiciklizés jó bemelegítésnek fogható fel. Mi más fogadott volna a zöld szigeten a mai reggelen, mint sűrű eső. Már az odaút első kilométerén bőrig áztam minden négyzetcentiméteremen. Megvallom, nem bántam. Legalább nem tűnik majd ki, hogy mennyivel többet izzadok egy átlag futónál.
Ahogyan valaki nemrég megjegyezte magukról: az írek imádják a saras dolgokat. Legalábbis nincs ellenükre. Én úgy pár maréknyi elvetemültre számítottam. A saccolókám elromlott, a népet meglátva a lélekszámot úgy száz fölé tettem, de kiderült kettőszázharmincnégyen álltunk a zuhogó esőben a rajtra várva. Illetve dehogy álltunk. Egy előmutogató vezetésével bemelegítettünk. Aztán jött a rajt. És a trappolás pocsojában, sárban, betonon, füvön, de mindenekelőtt egy gyönyörű helyen.
Sosem voltam még tömegben. Fura volt kerülgetni egymást. Egy kilométer után derült ki, magasan az edzés futásaim feletti a sebességem. kíváncsi voltam, bírom-e. Bírtam, jó volt. Megyek jövő héten is. Egyelőre az a tervem, hogy váltogatom a parkokat. Aztán meglátjuk. A lábaim fájnak. Nem az én sportom továbbra sem. De tízig szeretnék elmenni.
A verseny, ami nem verseny
Késő délután csöngetett az e-postás és levelet hozott a dzsímél ládámba. Ahhoz képest, hogy nem verseny, elég részletesen taglalták, hogy hanyadik lettem cakkumpakk (középmezőny alja), a korosztályomban (tizenegyedik, de tekintve, hogy pár hete vagyok negyven, a 40-44 csoportban valszínű elsőnek kellene lennem), kaptam százalékot is, ami szintén csak azt mutatja: az eddigi leggyorsabb futásommal sikerült bebizonyítanom, hogy teljesen átlagember vagyok.
De nem ez a lényeg. Hanem, hogy felfedeztem egy mozgalmat magamnak. Ahová szerintem szívesen eljárok majd. A Parkrun ugyanis olyan közeg, amilyenbe vágyom. Teljesen nonprofit. Azok az emberek, akik az útvonal mellett állnak és terelgetnek minket, nehogy a parkok pókháló-ösvényein rossz felé forduljunk, azok, akik kilométerenként az út mellett bemondják az eredményt minden futónak (hiszen nincs mindenkinek GPS-órája), azok, akik bemelegítenek, s akik a végén regisztrálják az eredményt, mind-mind önkéntesek. A weblapot is ingyen csinálják lelkes hozzáértők. És maga a futás sem verseny. Nyilván itt is tarolnak az önbizalomhiányos profik*** (akik eljönnek amatőröket legyőzni, hogy a lelküknek jó legyen), de a legtöbben azért jönnek, hogy mozogjanak egy kicsit. Rengeteg a senior (úgy húztak el mellettem, hogy ihaj), a babakocsival rajthoz álló anyuka, a tíz év alatti csemete.
Ide valami frappáns zárómondat illene, de még dolgoznom kell. Aki tud, mozogjon!
* Mindezt ráadásul sötétben. A jótékony futás neve "Run in the Dark", Futás a sötétben.
** Itt megemlékezem Imi barátomról, aki megpróbált rábeszélni és elcsalt futni jó nyolc éve. Sajnos ő sem tudott három-négy alkalomnál többször rávenni.
*** Mutatja, hogy az egyik park első helyzettje "Unknown ATHLET" azaz nem vállalhatja a nevét.
Fiatal koromban eveztem, rengeteg futó edzéssel. De már akkor sem ment. Mire befejeztem a 12 kilométeres (amúgy imádott erdei ösvényes) futást, a többiek már a levezető focimeccsüket játszották és az eredmény 10-8 körül járt. Azóta nem futottam rendszeresen.** Tavaly megpróbálkoztam vele. Háromszor három-négy kilométer után feladtam. Most viszont, gondoltam, barhiból benevezek a sötétben futásra. És arra készülni is kellene. Úgyhogy immár két hete futok. Minden reggel. Minimum 5 kilométert.
Aztán az történt, amire nem számítottam. A határidő előtt egy héttel megtelt a helyek száma, nem lehet többé nevezni. Megmaradt a 27 euróm (ami majd megy a Movember kalapjába) és az edzéstervem. Hiába nem állok rajthoz 12-én, azért addig legyűröm minden nap az ötöst. Utána majd meglátjuk. Ezt elmeséltem sportos munkatársamnak, aki csak idén két maratont futott le és amúgy többet fut egy évben mint én tekerek. Kiderült, ő is lemaradt a regisztrációról. De szeret versenyezni, ezért kinézte magának a Parkrun nevű mozgalmat.
A Parkrun kilenc országban van jelenleg. Ide Angliából érkezett át. A neve is mutatja, hogy fontos feltétele a nagyméretű parkok léte, ami mindkét szigeten adott. Írországban 22 parkban lehet futni. Minden szombaton. Mindenütt 5000 métert. A legfontosabb dolog, hogy ez nem egy verseny (állítják ők). Futás az egészségért, a jókedvért. Minden futó egyszerre indul. A célban aztán vonalkóddal regisztrálják az eredményét. Aztán van szép toplista. Szóval, ha úgy tekintjük, mégiscsak verseny.
Az én első park futásom
Mivel ezen a hétvégén dolgoznom kell, nem volt kétséges, hogy a legközelebbi parkban fogom kezdeni. Amúgy Dublinban hét helyütt lehet futni. Ezek zöme kellemes (5-15km) távolságban van, azaz az odabiciklizés jó bemelegítésnek fogható fel. Mi más fogadott volna a zöld szigeten a mai reggelen, mint sűrű eső. Már az odaút első kilométerén bőrig áztam minden négyzetcentiméteremen. Megvallom, nem bántam. Legalább nem tűnik majd ki, hogy mennyivel többet izzadok egy átlag futónál.
Ahogyan valaki nemrég megjegyezte magukról: az írek imádják a saras dolgokat. Legalábbis nincs ellenükre. Én úgy pár maréknyi elvetemültre számítottam. A saccolókám elromlott, a népet meglátva a lélekszámot úgy száz fölé tettem, de kiderült kettőszázharmincnégyen álltunk a zuhogó esőben a rajtra várva. Illetve dehogy álltunk. Egy előmutogató vezetésével bemelegítettünk. Aztán jött a rajt. És a trappolás pocsojában, sárban, betonon, füvön, de mindenekelőtt egy gyönyörű helyen.
Sosem voltam még tömegben. Fura volt kerülgetni egymást. Egy kilométer után derült ki, magasan az edzés futásaim feletti a sebességem. kíváncsi voltam, bírom-e. Bírtam, jó volt. Megyek jövő héten is. Egyelőre az a tervem, hogy váltogatom a parkokat. Aztán meglátjuk. A lábaim fájnak. Nem az én sportom továbbra sem. De tízig szeretnék elmenni.
A verseny, ami nem verseny
Késő délután csöngetett az e-postás és levelet hozott a dzsímél ládámba. Ahhoz képest, hogy nem verseny, elég részletesen taglalták, hogy hanyadik lettem cakkumpakk (középmezőny alja), a korosztályomban (tizenegyedik, de tekintve, hogy pár hete vagyok negyven, a 40-44 csoportban valszínű elsőnek kellene lennem), kaptam százalékot is, ami szintén csak azt mutatja: az eddigi leggyorsabb futásommal sikerült bebizonyítanom, hogy teljesen átlagember vagyok.
De nem ez a lényeg. Hanem, hogy felfedeztem egy mozgalmat magamnak. Ahová szerintem szívesen eljárok majd. A Parkrun ugyanis olyan közeg, amilyenbe vágyom. Teljesen nonprofit. Azok az emberek, akik az útvonal mellett állnak és terelgetnek minket, nehogy a parkok pókháló-ösvényein rossz felé forduljunk, azok, akik kilométerenként az út mellett bemondják az eredményt minden futónak (hiszen nincs mindenkinek GPS-órája), azok, akik bemelegítenek, s akik a végén regisztrálják az eredményt, mind-mind önkéntesek. A weblapot is ingyen csinálják lelkes hozzáértők. És maga a futás sem verseny. Nyilván itt is tarolnak az önbizalomhiányos profik*** (akik eljönnek amatőröket legyőzni, hogy a lelküknek jó legyen), de a legtöbben azért jönnek, hogy mozogjanak egy kicsit. Rengeteg a senior (úgy húztak el mellettem, hogy ihaj), a babakocsival rajthoz álló anyuka, a tíz év alatti csemete.
Ide valami frappáns zárómondat illene, de még dolgoznom kell. Aki tud, mozogjon!
* Mindezt ráadásul sötétben. A jótékony futás neve "Run in the Dark", Futás a sötétben.
** Itt megemlékezem Imi barátomról, aki megpróbált rábeszélni és elcsalt futni jó nyolc éve. Sajnos ő sem tudott három-négy alkalomnál többször rávenni.
*** Mutatja, hogy az egyik park első helyzettje "Unknown ATHLET" azaz nem vállalhatja a nevét.
2014. augusztus 1., péntek
Gyakorlati szótár
Ennek a bejegyzésnek nincs különösebb célja. Időnként frissíteni fogom. Szavak, kifejezések, melyeket át kellett, át kell kapcsolnom az agyamban.
foly biztosan köv
- prototype helyett a mockup kifejezés elterjedt (minta, prototípus, modell)
- half ten az bizony 10:30 (ellentétben a magyar fél tíz és a német halb zehn kifejezésekkel, melyek 9:30-at jelentenek)
- a 'scuse me, bizony váratlan dolgok után használatos (tüsszentés)
- a sorry meg néha dolgok előtt (pl. amikor nem férünk el egymás mellett a boltban)
- minden más nyelvvel ellentétben és minden nyelvtani szabály ellenére a pénzegységek (euro, cent) egyes- és többes száma megyegyezik, nincs s a végén. (1 euro, 100 euro, 30 cent)
- a what's the crack? (vagy what's the craic?) egy tipikus ír párbeszéd nyitás. Kb. mi a pálya?, mi a szitu? hogy ityeg?
- -ish a -like vagy az around helyett. Azt, hogy holnap tíz körül találkozunk, vagy körülbelü tíz óra volt, amikor valami történt nem az around ten kifejezéssel, hanem a ten-ish szóval illetik. Ha valami kígyószerű, az nem snake-like, hanem snake-ish. Tudom, hogy ez is része az angolnak, ismertem a foolish, childish kifejezéseket, de itt minden -ish. Legfőképpen Irish. : )
- chipper az urban dictionary szerint a sok-sok jelentése közül az egyik a "fish and chip shop" Északnyugat-Skóciában. Valószínűleg ebből alakult tovább. Itt Dublinban a Takeaway kajaboltok gyűjtőneve. Ezek jellemzője, hogy az ember belép, bent egy darab hosszú pult fogadja, rendel, megsütik, megkapja, elmegy. A kínálat lehet, ázsiai, indiai vagy "minden ami olajban sül" - ez utóbbiban lehet kapni hagyományos fish and cipset.
foly biztosan köv
2014. május 11., vasárnap
Bray - Greystones Ribbon World Record (Bray - Greystones szalag világrekord)
Három év az három év. Kialakultak a szokásaim, megtaláltam a kedvenc helyeimet. Az egyik a Bray és Greystones városok közti tengerparti sétaút, úgynevezett "cliffwalk". A táblák szerint hat, a trackerem szerint hét kilométeres túraút kedvenc célpontja a sétálóknak, túrázóknak. Sajnos, teszem hozzá, a futóknak, a kerékpárosoknak és a lovasoknak is. Ez utóbbi két csoport egyébként ki is van tiltva, de nem nagyon zavartatják magukat. Így a békés túrázó, ahelyett, hogy a tenger, a hegyek, a kék ég szépségében gyönyörködne, állandóan a lába elé kell néznie, hogy ne lépjen bele egy méretes ürülékbe és folyamatosan félre kell állnia az "én sportember vagyok takarodjon mindenki az utamból" futók és a náluknál is vadbarmabb kerékpárosok elől. (Félreértés ne essék, én is kerékpározom. De ha megkérnek, hogy itt vagy ott ne, akkor másokra tekintettel nem teszem.)
Ezt a bevezetőt az "itt sem tejfel" nézet jegyében osztottam meg. Azért mindent összevetve a Bray-Greystones Cliffwalk csodálatos túra. Aki nem bírja az oda-vissza összesen 14 kilométert, az visszajöhet DART-tal, azaz vonattal is. Én minden karácsonykor megcsinálom, valamint év közben úgy öt-hat alkalommal, amikor úgy jön ki. Most éppen volt rá ürügy.
Történt ugyanis, hogy a Caroline Alapítvány gondolt egyet és egészségeset a hasznossal alapon, világ (Guinness) rekord kísérletet hajott ma végre. Önkénteseket toborzott, akik felsorakoztak a hat (hét) kilométer mentén és egyetlen hosszú szalagot (ribbon) feszítettek ki Bray és Greystones között. Minden elismerésem a szervezőké és az önkénteseké. Én a magam részéről még kora reggel eltekertem Bary-be, onnan megcsináltam a Bray-Greystones cliffwalk-ot ám visszafelé megálltam félúton. Kevesen, de ők azért alaposan, tudják, hogy van egy felső út is. Mely véleményem szerint sokkal szebb. Onnan fentről sikerült pár fotót elkattintanom.
Ezt a bevezetőt az "itt sem tejfel" nézet jegyében osztottam meg. Azért mindent összevetve a Bray-Greystones Cliffwalk csodálatos túra. Aki nem bírja az oda-vissza összesen 14 kilométert, az visszajöhet DART-tal, azaz vonattal is. Én minden karácsonykor megcsinálom, valamint év közben úgy öt-hat alkalommal, amikor úgy jön ki. Most éppen volt rá ürügy.
 |
| Nem nagyon látni, de az ott a Greystones-i bevezető szakasz. Tele önkéntesekkel. |
 |
| A szalag Greystones irányából. Szemmel látható, hogy az út közepéig 2-3 km-re már kevesebben jöttek el. |
 |
| A szalag Bray irányából |
2014. április 29., kedd
Úszónapló 2014
#01 - 2014.04.29. Seapoint, csak fél bójáig és vissza. A víz hideg. Nem annyira, mint karácsonykor, talán nem is lesz sokkal melegebb az elkövetkező hónapokban, de már elszoktam tőle. Ennyi, ismerkedésként, elég is volt.
#02 - 2014.05.16. Seapoint, már majdnem a bójáig. Sajnos a tudat, hogy vissza kell mennem dolgozni és nem engedhetem meg magamnak, hogy akármeddig a vízben maradjak, rányomja a bélyegét.
#03 - 2014.06.13. Seapoint, immár bójáig. No igen, ha az ember nem siet dolgozni, akkor igen jót tud úszni. Péntek 13? Csak annyiban, hogy tegnap verőfény volt, ma már felhő. De a víz isteni.
#04 - 2014.06.18. Seapoint, bója és vissza. No, ez az, amikor már túl meleg a part közelében. De bent kifejezetten élmény volt, hiszen, jegyezzük csak meg, ismét tombol a felhőtlen, 22 fokos ír nyár.
#05 - 2014.06.19. Seapoint, reggel, egyedül, erős szél. Valamit valamiért.
#06-10 - 2014.06.20,21,22,24. Seapoint. Leírva talán kezd unalmassá válni. Amúgy nem az. :)
#11-12 - 2014.06.26,27 Seapoint. A dagály áttolódott dél körülre ezért e két alkalom ebédidőben, a bendő tömése helyett.
#13 - 2014.07.03 Seapoint. A 13-as lehet, hogy szerencsés szám, de nem a mai napon. Megpróbáltam lemérni az úszás útvonalát. Inkább ne is beszéljünk róla. Az ég annál kegyesebb volt. Északra és délre is felhőtakaró, egyedül mifelettünk egy sávban tiszta ég. A reggeli napfény széles sugárban terült el épp, amerre úsztam.
#14 - 2014.07.05 Seapoint. Majd megyek máshová is. Egyelőre a fájós térdem miatt próbálom minimalizálni a biciklizést.
#15-17 - 2014.07.19,20,21. - Seapoint. A reggeli dagályt ki kell használni. Érdekes volt figyelni, hogy bár mind a három nap 6:00 körül csobbantam a vízbe, mennyire más volt az úszótársak száma. Ahogyan egyre kevesebb lett a felhő az égen, úgy nőtt a lubickolkók száma...
#18. - 2014.07.22 - ...ezért ma reggel valami nyugalmasabb helyet kerestem, s White Rock-ra esett a választás. Közepesen távol egy munkanap reggelébe még belefér, a száz lépcsőfok távol tartja a mindehová kocsival járó divatsportolókat. Nem is volt ott rajtam kívül senki, amikor érkeztem, később is csak egy férfi, node ő ruha nélkül úsztott. Felidézve a tavalyi White Rock úszást, azt kell gondolom, ez a hely a meztelenül úszók találkahelye és talán nem kéne ide járnom.
#19. - 2014.07.25. - Seapoint. Gatyarohasztó meleg. Mármint ír mértékkel. Elég legyen, hogy félmeztelenül (felül!) tekertem vissza a tengertől. Szóval forró nap. Ebédidőben kétszázan a Seapoint beach-en. Fel kellett volna, tűnjön, hogy milyen kevesen a vízben. Fel kellett volna tűnjön, hogy sokan fotóznak a lépcsőknél, de nem egymást, a vizet. Beúsztam mintegy kétszáz métert és akkor bump, valamibe beleöklöztem. Azt hittem az áramlatot érzékelem ilyen furán, vagy hal. Bump. Na, sok lesz a halból. Bump. Mi a franc ez. És ekkor esett le. (The penny dropped, hogy angolul is oktassam az arra rá nem szorulókat.) Medúzák!!! Öklömnyiek, de rengetegen. Pánik fogott el. Komolyan. Az ismeretlenségtől főleg. A legendáktól, hogy megbénít a csípésük stb. Szóval menekültem ki. És úgy gondoltam, a vizes kalandokból ennyi elég is.
#20. - 2014.08.06. - Seapoint. ...persze a fenti gondolat elhalványult szépen, s egy szelesebb, hűvösebb reggelen lemerészkedtem a vízhez. Nem volt medúza egy sem. Igaz, napfelkelte sem, csak valahol a felhők mögött. Nem is volt lent senki, amikor beúsztam és csak egy srác, amikor kijöttem. És bár odébb öltözködött, de nem ment be a vízbe. Gyanúsan közeledett felém. Száz szónak is egy a vége, most már tudom, hogyan kell lehúzni a cipzárt a gumi úszóruhán (Búvárúszó-edző nem röhög). Én nem láttam még ilyen ruhát közelről, most viszont megkértek, hogy húzzam össze, mert én voltam az egyetlen a közelben. Igen, felülről lefelé húzva kell összezárni. És a zár nyelvén van egy hosszú zsinór, hogy segítse a munkájukat, de a mai delikvens nem boldogult vele.
#21. - 2014.08.07. - Forty Foot magasságában a tengeren. Egy munkatársam hajózik és hozzáfér egy kisebb jachthoz. Azzal elmentünk hajókázni. Egy tucat utasból négyen vettük a bátorságot, hogy beugráljunk a vízbe a fedélzetről. Keserű elmék, mert néhány parádés vízbe csobbanós felvétel után elveszítettem a munkatársam GoPro-ját. A tenger fenekén pihen.
#22. - 2014.08.09. - Forty Foot.Természetesen visszavonzott a hely. De csak, hogy végleg belássam, a hely, ahol a minap ugráltunk legalább egy kilométerre van a parttól. Mégha az ár kigörgeti a GoPro-t a part felé, akkor is bárhol lehet. Eh.
#23. - 2014.08.10. - Seapoint. A futópad az a találmány, hogy az ember fut, fut, izzad, oszt mégis egy helyben van. Az erős szél keltette hullámok és sodrás az a találmány, hogy az ember negyed órán keresztül kaálódzik az orra előtt 10 méterre levő bója irányába és mégsem éri el. Aztán feladja.
#24. - 2014.08.16. - Seapoint. Valójában sátrat nézni indultam. Azaz a hátizsákomban nem volt váltás ruha és törülköző, ellenben olyan dolgok, melyeket nem viszek magammal a partra, félő, hogy ellopják (pl. pénztárca) De hirtelen előbújt a nap és nagyon meleg volt és már majd' egy hete nem úsztam. Úgyhogy csobbantam egyet. Addigra már nem volt nap, ellenben ugyanaz az egyhelyben úszás élmény a viharos szél miatt, mint fent. Újságot olvasva szárítgattam magam a parton. Egy vastag kabátot, sapkát viselő pár férfi tagja bátran bedugta a kezét a vízbe, majd megjegyezte "nem is olyan vészes". Hiába, ezek a magyarok nem félnek a víztől.
#25. - 2014.08.17. - Howth. Kirándulni mentünk. Elvileg áthajóztunk volna Ireland's Eye-ra, de akkora volt a szél és a hullámok, hogy nem indultak komphajók. Életbe lépett a B-terv: séta a cliff walkon. Az elején még áztunk, aztán az öbölhöz érve már sütött a nap és az öböl vize csendes. Nem lehetett kighagyni. Kép is készült rólam, ahogy egyedül élvezem a tengert. Aztán meglátott fentről a sok turista és hirtelen legalább ötven olasz diák lézengett az amúgy néptelen partszakaszon. (Kevesen ismerik és nagyon meredek lejönni.) Komolyan mondom, pénzt kéne kérnem bizonyos helyek népszerűsítéséért. :) Mivel megint nem úszni készültem és itt zuhany sem volt, mire visszagyalogoltunk, aztán visszatekertem 24 kilométert az arcomra szélére szépen kiült a fehér só. Ezt persze csak otthon láttam meg a tükörben.
#26. - 2014.08.20. - Seapoint. Fura, hogy idén huszonhat alkalomnak kellett eltelnie, hogy végre lássam a napfelkeltét a vízből.
#27. - 2014.08.31. - Seapoint. A nagy szünet oka a pocsék időjárás és, hogy állandóan mentünk valahová a többiekkel és mindig távol a víztől. Ma is múzeumlátogatás volt terítéken, de utána a víz felé kerültem. Piros lobogó, medúzaveszély. Ezért ma csak a part mentén, óvatosan, mint a többi úszó.
#28. - ???
#02 - 2014.05.16. Seapoint, már majdnem a bójáig. Sajnos a tudat, hogy vissza kell mennem dolgozni és nem engedhetem meg magamnak, hogy akármeddig a vízben maradjak, rányomja a bélyegét.
#03 - 2014.06.13. Seapoint, immár bójáig. No igen, ha az ember nem siet dolgozni, akkor igen jót tud úszni. Péntek 13? Csak annyiban, hogy tegnap verőfény volt, ma már felhő. De a víz isteni.
#04 - 2014.06.18. Seapoint, bója és vissza. No, ez az, amikor már túl meleg a part közelében. De bent kifejezetten élmény volt, hiszen, jegyezzük csak meg, ismét tombol a felhőtlen, 22 fokos ír nyár.
#05 - 2014.06.19. Seapoint, reggel, egyedül, erős szél. Valamit valamiért.
#06-10 - 2014.06.20,21,22,24. Seapoint. Leírva talán kezd unalmassá válni. Amúgy nem az. :)
#11-12 - 2014.06.26,27 Seapoint. A dagály áttolódott dél körülre ezért e két alkalom ebédidőben, a bendő tömése helyett.
#13 - 2014.07.03 Seapoint. A 13-as lehet, hogy szerencsés szám, de nem a mai napon. Megpróbáltam lemérni az úszás útvonalát. Inkább ne is beszéljünk róla. Az ég annál kegyesebb volt. Északra és délre is felhőtakaró, egyedül mifelettünk egy sávban tiszta ég. A reggeli napfény széles sugárban terült el épp, amerre úsztam.
#14 - 2014.07.05 Seapoint. Majd megyek máshová is. Egyelőre a fájós térdem miatt próbálom minimalizálni a biciklizést.
#15-17 - 2014.07.19,20,21. - Seapoint. A reggeli dagályt ki kell használni. Érdekes volt figyelni, hogy bár mind a három nap 6:00 körül csobbantam a vízbe, mennyire más volt az úszótársak száma. Ahogyan egyre kevesebb lett a felhő az égen, úgy nőtt a lubickolkók száma...
#18. - 2014.07.22 - ...ezért ma reggel valami nyugalmasabb helyet kerestem, s White Rock-ra esett a választás. Közepesen távol egy munkanap reggelébe még belefér, a száz lépcsőfok távol tartja a mindehová kocsival járó divatsportolókat. Nem is volt ott rajtam kívül senki, amikor érkeztem, később is csak egy férfi, node ő ruha nélkül úsztott. Felidézve a tavalyi White Rock úszást, azt kell gondolom, ez a hely a meztelenül úszók találkahelye és talán nem kéne ide járnom.
#19. - 2014.07.25. - Seapoint. Gatyarohasztó meleg. Mármint ír mértékkel. Elég legyen, hogy félmeztelenül (felül!) tekertem vissza a tengertől. Szóval forró nap. Ebédidőben kétszázan a Seapoint beach-en. Fel kellett volna, tűnjön, hogy milyen kevesen a vízben. Fel kellett volna tűnjön, hogy sokan fotóznak a lépcsőknél, de nem egymást, a vizet. Beúsztam mintegy kétszáz métert és akkor bump, valamibe beleöklöztem. Azt hittem az áramlatot érzékelem ilyen furán, vagy hal. Bump. Na, sok lesz a halból. Bump. Mi a franc ez. És ekkor esett le. (The penny dropped, hogy angolul is oktassam az arra rá nem szorulókat.) Medúzák!!! Öklömnyiek, de rengetegen. Pánik fogott el. Komolyan. Az ismeretlenségtől főleg. A legendáktól, hogy megbénít a csípésük stb. Szóval menekültem ki. És úgy gondoltam, a vizes kalandokból ennyi elég is.
#20. - 2014.08.06. - Seapoint. ...persze a fenti gondolat elhalványult szépen, s egy szelesebb, hűvösebb reggelen lemerészkedtem a vízhez. Nem volt medúza egy sem. Igaz, napfelkelte sem, csak valahol a felhők mögött. Nem is volt lent senki, amikor beúsztam és csak egy srác, amikor kijöttem. És bár odébb öltözködött, de nem ment be a vízbe. Gyanúsan közeledett felém. Száz szónak is egy a vége, most már tudom, hogyan kell lehúzni a cipzárt a gumi úszóruhán (Búvárúszó-edző nem röhög). Én nem láttam még ilyen ruhát közelről, most viszont megkértek, hogy húzzam össze, mert én voltam az egyetlen a közelben. Igen, felülről lefelé húzva kell összezárni. És a zár nyelvén van egy hosszú zsinór, hogy segítse a munkájukat, de a mai delikvens nem boldogult vele.
#21. - 2014.08.07. - Forty Foot magasságában a tengeren. Egy munkatársam hajózik és hozzáfér egy kisebb jachthoz. Azzal elmentünk hajókázni. Egy tucat utasból négyen vettük a bátorságot, hogy beugráljunk a vízbe a fedélzetről. Keserű elmék, mert néhány parádés vízbe csobbanós felvétel után elveszítettem a munkatársam GoPro-ját. A tenger fenekén pihen.
#22. - 2014.08.09. - Forty Foot.Természetesen visszavonzott a hely. De csak, hogy végleg belássam, a hely, ahol a minap ugráltunk legalább egy kilométerre van a parttól. Mégha az ár kigörgeti a GoPro-t a part felé, akkor is bárhol lehet. Eh.
#23. - 2014.08.10. - Seapoint. A futópad az a találmány, hogy az ember fut, fut, izzad, oszt mégis egy helyben van. Az erős szél keltette hullámok és sodrás az a találmány, hogy az ember negyed órán keresztül kaálódzik az orra előtt 10 méterre levő bója irányába és mégsem éri el. Aztán feladja.
#24. - 2014.08.16. - Seapoint. Valójában sátrat nézni indultam. Azaz a hátizsákomban nem volt váltás ruha és törülköző, ellenben olyan dolgok, melyeket nem viszek magammal a partra, félő, hogy ellopják (pl. pénztárca) De hirtelen előbújt a nap és nagyon meleg volt és már majd' egy hete nem úsztam. Úgyhogy csobbantam egyet. Addigra már nem volt nap, ellenben ugyanaz az egyhelyben úszás élmény a viharos szél miatt, mint fent. Újságot olvasva szárítgattam magam a parton. Egy vastag kabátot, sapkát viselő pár férfi tagja bátran bedugta a kezét a vízbe, majd megjegyezte "nem is olyan vészes". Hiába, ezek a magyarok nem félnek a víztől.
#25. - 2014.08.17. - Howth. Kirándulni mentünk. Elvileg áthajóztunk volna Ireland's Eye-ra, de akkora volt a szél és a hullámok, hogy nem indultak komphajók. Életbe lépett a B-terv: séta a cliff walkon. Az elején még áztunk, aztán az öbölhöz érve már sütött a nap és az öböl vize csendes. Nem lehetett kighagyni. Kép is készült rólam, ahogy egyedül élvezem a tengert. Aztán meglátott fentről a sok turista és hirtelen legalább ötven olasz diák lézengett az amúgy néptelen partszakaszon. (Kevesen ismerik és nagyon meredek lejönni.) Komolyan mondom, pénzt kéne kérnem bizonyos helyek népszerűsítéséért. :) Mivel megint nem úszni készültem és itt zuhany sem volt, mire visszagyalogoltunk, aztán visszatekertem 24 kilométert az arcomra szélére szépen kiült a fehér só. Ezt persze csak otthon láttam meg a tükörben.
#26. - 2014.08.20. - Seapoint. Fura, hogy idén huszonhat alkalomnak kellett eltelnie, hogy végre lássam a napfelkeltét a vízből.
#27. - 2014.08.31. - Seapoint. A nagy szünet oka a pocsék időjárás és, hogy állandóan mentünk valahová a többiekkel és mindig távol a víztől. Ma is múzeumlátogatás volt terítéken, de utána a víz felé kerültem. Piros lobogó, medúzaveszély. Ezért ma csak a part mentén, óvatosan, mint a többi úszó.
#28. - ???
2014. április 22., kedd
Érzés
Ha valami, hát ez a dal fejezi ki legjobban, milyen érzés itt lenni. Magyar, de ír akkordokkal. (http://www.youtube.com/watch?v=6EBkd_-dXLg, azoknak, akik...)
2014. április 14., hétfő
Tayto szendvics
A Tayto szendvics egy olyan étel, melyről szerintem minden ír hallott, a legtöbben ettek is és nagyobb részük egész életében kedveli. Hogy én csak most, ennyi év után hallottam róla, az engem fémjelez.
A Tayto szendvics úgy készül, mint bármely más szendó. Az ember fog két szelet kenyeret, vagy félbe vág egy baguette-et, bunt vagy hasonlót. Ezt aztán megpirítja, ha gondolja, majd megkeni vajjal, majd ízlés szerint zöldségeket helyez rá és felvágott helyett Taytot tesz bele. Ezek után összefogja a két felet és jóízűen elfogyasztja.
A Tayto amúgy egy ír burgonyachips.*
A Tayto gyárat 1954-ben alapították, s noha az ír történelem és minden a burgonya körül fogor, először pattogatott kukoricát gyártottak. De hamar crisps-et is termeltek, sőt ők ízesítették elsőként a gyári crisps-et.
A Tayto olyan, mint otthon a Boci csoki**. A világon másutt is gyártanak hasonlót, de itt ez a nemzeti változat. Büszkék rá és gyakran részesítik előnyben a külföldi vacakokkal szemben.
A Tayto nem csak élelmiszert gyárt, hanem egy vidámparkot is fentart. Ezt minden gyermek meglátogatja életében. Nem rossz reklámfogás, beültetés. Képzeljünk csak el egy Milka parkot vagy Pick szalámi parkot. Ugye, nehezen megy?
A Tayto kiejtése "tétó".
Nem, én még nem vetemedtem a Tayto szendvics kipróbálására. Én újabban levesbe főzöm bele a gyári crisps-et. :)
*A vékonyra szelt, gyári buronya a világ ezen részén crisps és csak Amerikában és az általa megfertőzött keleten chips. Ezzel szemben a chips a nagyon vastagra szelt burgonya. Lásd még fish & chips.
** A hitelesség kedvéért, a legfrissebb adataim szerint minden Boci termékünkön a Made in Czech Republic szerepel. :(
A Tayto szendvics úgy készül, mint bármely más szendó. Az ember fog két szelet kenyeret, vagy félbe vág egy baguette-et, bunt vagy hasonlót. Ezt aztán megpirítja, ha gondolja, majd megkeni vajjal, majd ízlés szerint zöldségeket helyez rá és felvágott helyett Taytot tesz bele. Ezek után összefogja a két felet és jóízűen elfogyasztja.
A Tayto amúgy egy ír burgonyachips.*
A Tayto gyárat 1954-ben alapították, s noha az ír történelem és minden a burgonya körül fogor, először pattogatott kukoricát gyártottak. De hamar crisps-et is termeltek, sőt ők ízesítették elsőként a gyári crisps-et.
A Tayto olyan, mint otthon a Boci csoki**. A világon másutt is gyártanak hasonlót, de itt ez a nemzeti változat. Büszkék rá és gyakran részesítik előnyben a külföldi vacakokkal szemben.
A Tayto nem csak élelmiszert gyárt, hanem egy vidámparkot is fentart. Ezt minden gyermek meglátogatja életében. Nem rossz reklámfogás, beültetés. Képzeljünk csak el egy Milka parkot vagy Pick szalámi parkot. Ugye, nehezen megy?
A Tayto kiejtése "tétó".
Nem, én még nem vetemedtem a Tayto szendvics kipróbálására. Én újabban levesbe főzöm bele a gyári crisps-et. :)
*A vékonyra szelt, gyári buronya a világ ezen részén crisps és csak Amerikában és az általa megfertőzött keleten chips. Ezzel szemben a chips a nagyon vastagra szelt burgonya. Lásd még fish & chips.
** A hitelesség kedvéért, a legfrissebb adataim szerint minden Boci termékünkön a Made in Czech Republic szerepel. :(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)