A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hegyek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hegyek. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 4., szerda

Three Rock View

Vettem fél literes, ízesített ásványvizeket. Akciósan. Túrára jó lesz - gondoltam. Az egyetlen gond, hogy az itteni citromos, málnás, barackos stb. ásványvizek legfőbb ízfokozója a cukor. Az összes fajtának egyeníze van, melyet egy szóval jellemezhetek: geil. (Nyákos, nyúlós, szirupos.) Én barom pedig megvettem egy négyes csomagot. Elhatároztam, hogy olyan helyzetbe hozom a szervezetemet melyben annyira fáradt és annyira szomjas leszek, hogy még ez is jól fog esni.


A másik ösztönzőm a mai túrára az időjárás-előrejelzés volt. Ahogyan Magyarországon holnaptól derülni fog az idő, itt szépen beborul és vasárnapig esni fog. Úgyhogy uccu neki, munka után kitekertem a közeli hegycsúcsra. Közeli, mert alig 10 kilométer. De mire kiér az ember fia, alaposan leizzad, zihál és valóban, még a nyákos üdítő is jól esik neki.

Szégyellem, de képtelen vagyok kimenni egyhuzamban a Three Rock View-ra. Háromszor is le kellett szállnom legutóbb is, most is. A célom, hogy még idén olyan formába jöjjek, hogy pihenő nélkül ki tudjak tekerni, mint az összes mai sporttárs tizenévestől ötvenévesig.

A Three Rock a tengerparthoz hasonlóan kedvelt kiruccanó hely. Rengeteg a kerékpáros, ritka holló a kocogó, de nagyon sok a sétáló, kutyát sétáltató. Mondjuk ők kocsival mennek egészen a sorompóig. Illetve, amikor nyitva van (este nyolcig nyitva van), akkor a sorompón túl is. A hegycsúcs valószínűleg a három sziklatömbről kapta a nevét, melyek a kopár tetőn díszelegnek. Méretük emberes, két emberes, mászhatóak, felületük szélkoptatta, sima. Valaha már messziről látható tájékozódási pontok lehettek. Ma szerényen bújnak meg a tetőn felállított tucatnyi rádiótorony árnyékában. Ezek sci-fi filmek díszleteként meredeznek kisezer parabolaantennával tekintve minden égtáj irányába.

Jöjjön pár kép a helyről. A felfelé vezető, fenyveserdőn át kanyargó útról most nem készült kép. Felfelé tartani nem tudtam volna a kamerát a zihálástól, lefelé menet pedig már sötétedett, igyekeztem vissza. És jól tettem, mert mire lefürödtem és ezen sorokat írom, már zuhog az eső. További képek egy derűsebb időszak beköszöntével várhatók.

2011. március 29., kedd

Derült égből szaltó

Nemere Istvánnak egyik (számomra) örök érvényű párbszéde A kozmosz lovagjaiban hangzik el. Egy gázrobbanás után beszélget a két tinédzser űrhajóspalánta. Az egyik, egy dagi kölök azt mondja, a robbanás keresztürepítette az űrhajón. A másik megjegyzi, hogy kár, hogy nem látta, mert a sárga űrruhában vízszintesen szállva olyan lehetett, mint egy túlméretezett kanári. A dublin feletti hegyekben ma mindenki lemaradt arról, hogy egy túlméretezett szürke veréb (én) kecsesen elszáll, mint a győzelmi zászló. Sajnálhatjátok!

Történt, hogy baráti noszogatásra felkaptattunk a Dublin feletti hegyre. No, nem kellett nagyon noszogatni. ("Munka után felmegyek oda a hegyre biciklivel, jössz?" "Naná!") Felfelé a tüdőm akart kijönni a számon, lefelé pedig olyan élményben volt részem, melyre nem, hogy reggel nem gondoltam, amikor felkeltem, hanem még akkor sem, amikor rábólintottam a rövid túrára. A túrakerékpárosoknak kedvezendő ugyanis jótét lelkek egy jópofa downhill pályát építettek a hegy tetejéről egészen a völgybe. És, ha már ott volt, miért ne próbáljuk ki.

Az persze a sors iróniája, hogy éppen az elmúlt vasárnap fújtam keményre az abroncsokat, mert aszfalton mégis csak az a jobb. Az ülést is felemeltem. És hát a mai napon nem éppen az alkalomnak megfelelően voltam öltözve. Szűk farmer, a hátizsákban pedig fényképező, kis HDD, könyvek, telefonok. Még jó, hogy a délben vásárolt tejet, kenyeret hazavittem gyorsan, este már nem volt nálam. Mindez persze nem mentesít attól, hogy überbéna vagyok és ezt a sportot sem nekem találták ki. De azért élmény volt kipróbálni. Bár sokszor jutot eszembe az "Anyu, nézd, tudok biciklizni egy kézzel, kéz nélkül, fog nélkül" vicc, de azért sokat nevettem lefelé. A szaltó is belefér, bár azóta nem mertem bekapcsolni az elektronikai eszközöket attól félve, és tényleg sajnálom, hogy kölcsön bringával estem. Kicsit görbe lett, kicsit karcos. Bocsi, bocsi.

(Fényképek most nincsenek, majd következő alkalommal, amikor nem lemerült aksis gép lesz nálam.)