Búcsú

Ma elutazott valaki, aki fontos számomra. Hosszú órák alatt hazarepült New Yorkba, és majd csak karácsonykor jön ismét haza Magyarországra. Évekkel ezelőtt választotta ezt az életet. Ő sem sejtette, mennyire nehéz lesz néha. Én sem tudom, mibe fogok éppen. De az biztos, egy hét és tíz perc múlva megkezdődik az új életem.

De az új élethez, nos ahhoz meg kell kicsit halni. Sajnálom, tudom sokan nem szeretik ezt a kifejezést. Feldmár Andrástól veszem (Van élet a halál előtt?, ajánlom megtekintésre mindenkinek.). Egy párkapcsolat megkezdése előtt meg kell halni, egy hatalmas változás előtt az életünkben meg kell halni stb. Ha nem tesszük, nem fog működni.

Egy hete már ismerősökkel, barátokkal találkozgatom. Mindenkivel, akinek elmondtam, mit tervezek és akivel úgy érzem, jó lenne még egyet beszélgetni. Akár tetszik, akár nem, a számukra egy picit meg fogok halni. Nem lesz mindükre időm, amikor hazalátogatok, el fogunk távolodni (még jobban). Akárha nem lennék már. Nekem nincs gondom ezzel a halál képpel, mert végül is egykutya.

Tegnap előtt szembesítettek azzal, amit akaratlanul is tagadni próbáltam. az utolsó hétvégém jön. Ezt az utolsót megpróbáltam tartalmasan tölteni. Valamennyire sikerült. Köszönöm, PanKa! De csak most, vasárnap este kapott el az érzés, most jöttem rá, mit is csinálok én, és mit fogok még az elkövetkező napokban.

A populáris kultúra 'mocskában' két hasonló búcsúzást ismerek, amit talán tudat alatt most én másolok. Az egyik a Doctor Who negyedik spéci évadának (gyk 2009) vége, amikor a Doktor tudja, hogy meg fog halni, de előbb időn és téren utazva meglátogatja az összes számára fontos embert, akikkel öt éven át együtt küzdött, sírt, nevetett, futott.

A másik Neil Gaiman Sandman-jének búcsúzása. Amikor Morpheus téren és álmokon át utazva elköszön a számára fontos lényektől, mert tudja, hogy meg fog halni. Képregénytörténeti szempontból fontos jelenet, amikor elmegy galambot etetni egy kis európai országba, és az 1996-os amerikai képregény képkockáján a magyar olvasó megdöbbenve fedezheti fel a feliratot "Fűre lépni tilos". Igen, magyarul.

De nem erről szól most a bejegyzés. Hanem a búcsúról, a kis halálról. Még sokan állnak sorban, ma is jött egy levél "Előtte egy találkozó?" kérdéssel. Szeretném is, de dolgom is van. Ha valakivel nem jönne össze, kérem, ne haragudjon. A sorrendet, hogy kivel, mikor, kivel igen, kivel nem, én állítom fel, igaz, de akivel nem, azzal nem feltétlenül a nem akarás miatt.

Most megeresztettem egy telefont, hiszen van még valaki, aki talán nem tudja, akinek illene elmondanom.

Ezalatt el is szállt ez a búcsúzós, halálos érzés. Még van dolgom, folytatom.