Azt hallom, hogy Magyarországon esik a hó és a nemzet ismét egyként reggeli tornára ragadtatja magát. Ki félkaros seprűvel, ki hólapáttal végez testmozgást. Kivéve a trehány szomszédokat, akik sohasem sepernek, csak sunyítva várják, hogy valaki helyettük is elvégezze. És ilyen disznó szomszédja mindenkinek van. Szóval, ismét csak a fél nemzet...
Miközben egyik felem annak drukkol, hogy essen tovább a hó, hogy síelni, snowboardozni szerető ismerőseim csúszhassanak, a másik azt kívánja, hogy többiek számára legyen kedvező az idő, akiknek már elegük van a télből, itt csendben tavaszodik. A múlt héten még itt is a fagy visszatértét ígérték, volt is hideg, pénteken havazott is (egy milliméternyit), vasárnap ellenben már beleizzadtam a télikatomba. Tegnap megvolt az első eső, és ezt külön kiemelném. Félre a sztereotípiákkal: nyolc egész napot töltöttem itt eső nélkül!
Ma reggel pedig madárfüttyre ébredtem. Január 26. Azt hiszem, itt vége a télnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése