No, most lenne jó egy fürdőszobamérleg. A saját súlyomra nem nagyon vagyok kíváncsi, de arra igen, mennyit hoztam haza. Két és fél kiló krumpli, egy kilónyi zöldség, nyolcvan deka husi, fél kiló kenyér, egy késkészlet, egy vágódeszka stb. Mindezt egyetlen a hátizsákban. Igaz, a tartalék pólómat már nem tudtam visszagyömöszölni bele, magamra húztam szépen, és a fényképező is a nyakamban jött visszafelé. Amikor elindultam, csak annyit terveztem, hogy biciklizem egy keveset, és a baloldali közlekedés tanulását összekötöm azzal, hogy felfedezem a már többek által ajánlott Dundrum nevű helyet. Persze, gondolhattam volna, hogy pláza. Most már tudom. Az igazság természetesen az, hogy nem csak pláza. Olyan, mint Dublin külterületei. Nagyon öreg, nagyon szép utcák közé vegyült modern épületek. Ígérem, még írok róla, mert tudom, csak egy szeletét láttam a helynek. Csakhogy a plázában a szokásos felhozatal közt ott van a szokásos Tesco, nekem pedig lapult a zsebemben egy csinos bevásárló lista. Természetesen itt is van Tesco Club kártya. Az enyém magyar változatát elhoztam ugyan, de a forintjaimmal és az összes otthoni törzsemberségemet szimbolizáló plasztik lappal együtt kitettem a bőröndömbe. Nem valószínű, hogy a magyar Tesco kártyát elfogadja az itteni gép, de egy próbát megér majd. (Vicces lenne, ha működne. Otthon 200 Forint után jár egy pont, itt pedig 1 Euro után. Végre lenne egy pici szeglete a világnak, ahol a nemzeti pénzünk erősebb lenne az európai valutánál.) A boltok közt természetesen a ruhaüzletek száma a legnagyobb. Lehet pfujolni, de egy cipőüzleten kívül egyikbe sem mentem be. Oda is csak azért, hogy belőjem a futócipők árát. A kedvencem is megvan már, az ESOMS nevű könyv és újságbolt. És nem kis örömmel töltött el, hogy itt is van running sushi. De mindent a maga idejében. A plázában van mozi és McD-KFC-PH-TGIF sarok is, de külön bejáratú épületrészben. Így nem terjeng a gyorsbüféillat az üzletek közt. Az egyik sarokban épp zene volt. Az Ireland Got a Talent (itteni Megasz**r / X-F**ktor) egyik versenyzője mutatta meg élőben, milyen kincs rejtőzik a torkában, majd kérte a jelenlévők szavazatait. Operabetéteket énekelt és az én botfülem szerint tökéletes, kristálytiszta hangon. A plázát elhagyva megpróbáltam ugyan sétálni, felfedezni a jégpálya mögött bújkáló templomot, majd két keréken igyekeztem felderíteni a környéket, de a plusz kilók a hátamon arra ösztökéltek, hogy inkább induljak vissza. Dundrum nincs messze, sokszor fogok én még oda menni. Talán már holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése