Száraz duatlon

A nagyérdemű most aztán végképp semmi hasznot nem profitálhat az elkövetkező pár sorból. Rögtön a legelején elmondom a tanulságot, aztán mindenki szépen be is fejezheti az olvasást. A konzekvencia így hangzik: kerékpártúrára csak felszereléssel szabad elindulni. Mini pumpa, pót belső, szerszámkészlet.

Murphy kaján kiegészítése: akkor sem úszod meg!

A mai napon 44 kilométert tettem meg. Elméletben kerékpáron, de a valóságban az utolsó hat kilométert és előtte vagy kettőt gyalog. A túra során három kerékpárbelső összesen négy alkalommal eresztett le. A három kivizsgált defekt mindegyike más-más helyen volt az abroncson.

Mi is történt pontosan? Elindultam két rendezvényre. Az első mintegy tíz kilométerre volt az otthonomtól. (Dunlin City) Oda minden zökkenő nélkül elgurultam. Majd elindultam a másik helyre (Citywest, Saggart). Ez egy 18 kilométeres táv. Valahol félúton éreztem, hogy a fenekem alatt a kerék már a felnin gurul. Apró pánik. Mit csinálok most ily távol az otthonomtól...? Buszra nem szállhatok a biciklivel. A LUAS-ról is lerugdosnak a bakancsos őrök. Az első benzinkútnál volt Air automata, de mattot adott, mint Kemplen Farkas sakk-gépe. Hiába dobtam bele pénzt, hiába nyomkodtam a gombokat, nem jött levegő belőle. Pár száz méterrel odébb egy Topaz kúton ingyen volt a levegő. Ott kiderült, ami bele megy a tömlőbe azonnal ki is jön. Ez biza nagy defekt.

Az első "szerelőműhely", Aldi parkoló

Szerencsére megláttam egy Aldit. Ahol most a héten - ezt tudtam - kerékpárcucc-vásár van. Azonnal vettem egy pár belsőt, szerszámokat. Pumpát nem, levegő van a Topaz kúton. (Ez volt a nap legnagyobb hibája. Azt leszámítva, hogy nem vittem magammal cuccot, pedig otthon van minden. Belső, szerszám, pumpa.) Eltekertem Saggartba, majd onnan indultam haza. Egy kilométer után a kerék, immár az új belsővel ismét lapos volt. Mivel kutat nem találtam, betoltam a zájgot Tallaght-ba. Ott, isoraz, kerék leszed, belső ki, új belső be, kerék vissza, felfúj.

Második depó,Tallaght

A vadiújonnan berakott belső egy perc alatt ott a kútnál leeresztett. Megnéztem. Míg az előzőnek a külső ívén volt a lyuk, ennek a belső ívén. Természetesen az ujjaimmal ellenőriztem, hogy nem maradt-e a külső abroncsban szeg vagy üveg, de ez a tény végképp megerősített, itt nem arról van szó, hogy ugyanott kiszúródik háromszor a köpeny, hanem egy nagyszabású pechsorozatról. Azt már nem is reméltem, hogy keréken jutok haza. Ott a kútnál megfoltoztam az egyik belsőt, de felfújva láttam, hogy ez a folt nem olyan, mint amit 24 órán át satuval (vagy itt téglával) préselek a tömlőhöz. Tudtam, hogy nem fogja kibírni, de elindultam. Tallagh és Sandyford közt minden eltelt percért, amit még tekerve töltöttem, hálát adtam. Aztán a Marlay park túlsó végén ismét csak kopogott alattam a kerék. Kicsit szomorúan bámultam a táblát, amely előtt épp álltam "Sandyford 6 km".

Peterdi Pálnak van egy története egy maratoni futóról, aki annyira lassú volt az olimpián, hogy már mindenki hazament a stadionból, mire ő befutott a célba. Na, valahogy így éreztem magam én is. Ám mint mindig, most is csak ezt mondhatom:

"Utólag már csak kaland."

Nagyon durva útvonalrajz
(Nincs GPS-em, nem volt kedvem végigpötyögni minden sarkot.)

Sean Walsh Park (a csavargó meg a térképe)

Ez a park csak úgy az utamba került. De örülök neki, hogy az utamba került. Imádom a tavas, vizes, hidas helyeket. S bár itt a fém dominál - mind a tó vizéből kiemelkedő állatszobrok, mind a hidak esetében - mégis valahogy a japán kertek jutottak eszembe, amikor először körbejártattam a szemem a területen.

Tallaght-ba igyekeztem, mert több jóakaróm is azzal kecsegtetett, hogy a Homestore And More nevű áruházlánc üzleteiben biztosan találok porzsákot a porszívómhoz. Sajnos az albérlethez olyan porszívó járt, melyhez sehol, de sehol (Dunnes, Tesco, Woodies...) nem kapok belevalót. A HaM üzleteit viszont többen ajánlották. A legközelebbi a 15 kilométerre levő Tallaght-ban található, úgyhogy felnyergeltem a drótszamaram (fékállítás, keréknyomás), aztán uccu neki!

Mit mondjak?! Még életemben nem kerékpároztam 30-50 kilométer/órás szélben (ennyit írt a google weather), hát nem is szeretnék többé. Nem kellemes érzés, amikor a kerékpársávból csak úgy befúj az autók közé. Még szerencse, hogy itt többnyire vigyáznak ránk, biciklistákra.

Ahogyan az lenni szokott, időnként megálltam, hogy a térképkönyvben lecsekkoljam, jó irányba haladok-e. Ennek az irgalmatlan sok körforgalomnak az az átka, hogy mégha négy útvonalat is kapcsol össze, az átellenes utak nem mindig pontosan egymás folytatásai. Néhány fokos eltérést nem venni észre a nagy kanyar megtétele után, így sokszor fordult már elő, hogy két-három körforgalom után derékszögben haladtam az előre tervezett útirányomhoz képest. Nagyon kellene már egy GPS(-es telefon), de ahogy a költségvetésemet nézem, idén már semmiképpen nem lesz rá keret. Marad a jó öreg (és bazi nehéz) térkép az előre beragasztott kis post-itekkel ("Itt a bolt", "Itt fordulj fel!" stb).

A mai második pihenőmet terveztem épp, mert úgy éreztem, vagy már ott kéne lennem, vagy megint eltévedtem, amikor megláttam ezt a parkot balkéz felé. Ha már megállok, soha rosszabb környezetben ne kerüljön rá a sor - gondoltam. Az öröm még nagyobb lett, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen helyben vagyok. A HaM üzlet a parktól pár percnyire van.

Azt már nem szívesen osztom meg a világgal, hogy nemhogy nem kaptam porzsákot az én masinámba, de semmilyen porzsákot nem árulnak. Nulla, nyisto, kein. Úgyhogy most fordulok a kedves olvasóközönségem (hah!) felé. Aki tud olyan boltot, ahol széles választékban találni porzsákot, ossza meg velem. Köszi.

Következzenek a képek. Akit idegesít a diavetítősdi, annak itt a link az albmhoz: https://picasaweb.google.com/102784025938826552374/SeanWalshParkTallaght