A készülődést karácsony táján kezdtem el, és onnantól szinte minden munkanapra jutott valami intéznivaló, bürokracica, személyes dolog, munkahelyi feladat. És egyáltalán nem gondoltam arra, hogy majd március 10-e táján arra kell döbbennem, hogy nincs kokárdám. Mit tegyek? Ahhoz már késő, hogy küldessek valakivel postán. Nem maradt más hátra, minthogy a péntekemet és a hétvége mindkét napját az általam ismert üzletek, plázák, boltsorok végigjárásával töltöttem, ezúttal méterárut lesve. Bántam is én, ha három színű krepp-papírból, szövetből, keménypapírból is kell összeraknom, csak legyen.
Mármost egyrészt furcsa tapasztalat volt ilyen szemmel végigmenni a már félig megismert boltokon. Betérni az eddig mellőzött kreatív és hobbiüzletekbe. Másrészt szomorú tapasztalattal gazdagodtam. Krepp-papírból nincsen piros. Egyáltalán. Arra természetesen nem számítottam, hogy piros-fehér-zöld szalagot találok, de titkon reméltem, hogy narancs-fehér-világoszöldet igen, és akkor majd filctollal megoldom. Vagy sima fehéret és akkor szintúgy filccel megoldom. Nyista. Nuku.
Ez van, hosszú idő óta először, kitűző nélküli lesz az ünnep. A tisztesség és az ünnepélyesség természetesen a szívben lakozik, a kokárda csak a külső megjelenítése. De azért jó lett volna.
2011. március 14., hétfő
2011. március 8., kedd
2011. március 6., vasárnap
Cabinteely Park
Régen vagy nem hallottam, vagy nem hallottam meg azt a sztereotípiát, hogy Írország a szép parkok országa is. Mióta itt vagyok, többen is mondták, de ami fontosabb, saját szememmel is tapasztalom, amikor csak időm engedi. Ezen a hétvégén a gyermekek számára hatalmas játszóteret, a nagyobbak számára erdei tornapályát tartogató, éppen virágzó Cabinteely Park volt a levegőzés színtere.
A játszóterekről majd később következik egy átfogóbb bejegyzés.
2011. március 5., szombat
No butter
A minapi bejegyzés kommentjeinél szerepelt, hogy a bother kifejezést nehogy felcseréljük a brother vagy brothel szavakkal. Megtoldanám, a butter (vaj) kiejtése is hasonlít hozzá.
S ha már ideráncigáltam a vajat. Említém egykor a sós vaj, margarin ügyét, hogy én otthon a Bords Eve megjelenése óta rabja vagyok, de nálunk mostoha sorsa van a sózott kenyérrevalónak. A tengeri sós Rama is hamar eltűnt a polcokról, ami pedig van, és sós, eszméletlen drága. Itt éppen fordított a helyzet. Nagyítóval kell keresni az olyan vajat, amely nem sózott. A mai napon a cégen belül is beszédtéma lett. Az egyik román srác kérdezte meg az íreket, miért sós minden vajuk? Visszakérdeztek, miért jó ha nem az? A fiú elmagyarázta, hogy ő úgy szereti, ha megkeni, megrakja és a végén sózza meg. Látszott az íreken, hogy nem értik. Ha egyszer megsózza a végén, akkor mi a különbség? Hacsak az nem, hogy így ő szabályozza a sósság mértékét, kockáztatták meg.
Ismételten felvállaltam az ütköző szerepét. Megpróbáltam felvilágosítani őket, hogy teljesen más az ízélmény akkor, ha a kenyér, vaj, feltét, feltét szendvicsnek a teteje sós, teszemazt a paprika vagy a paradicsom, mint amikor a kenőanyag. Arról nem is beszélve, hogy ha az ember a zöldséget (hagyma, paprika) külön, a szendvicstől elválasztva teszi a szájába és azt megsózza vagy sóba mártogatja. Oké, tudom, egészségtelen a sok só, de vannak, akik így szokták meg, így szeretik.
A válasz az volt, miután láttam rajtuk, hogy megpróbálják elképzelni, hogy ez nem magyarázat arra, miért ne lehetne sós a margarin. Erre már nem volt mit mondanom.
Zárásként csak annyit, hogy akár sós, akár nem, a vaj-margarin háború itt is éles. "I can't belive this is no butter" hirdeti az egyik élelmiszerbiológiai termék, míg a másik a következővel vág vissza a margarinoknak: "Better than margarin" és a better szó át van alakítva butter-ré. Ám ha alaposan megnézzük, azt látjuk, hogy itt néhány cég leplezetlenül vállalja, hogy vajat és margarint is gyárt, ergo akármelyikről hisszük el, hogy egészségesebb a másiknál, vásárláskor mindenképp ennek a gyárnak a bevételeit gyarapítjuk. Okos.
S ha már ideráncigáltam a vajat. Említém egykor a sós vaj, margarin ügyét, hogy én otthon a Bords Eve megjelenése óta rabja vagyok, de nálunk mostoha sorsa van a sózott kenyérrevalónak. A tengeri sós Rama is hamar eltűnt a polcokról, ami pedig van, és sós, eszméletlen drága. Itt éppen fordított a helyzet. Nagyítóval kell keresni az olyan vajat, amely nem sózott. A mai napon a cégen belül is beszédtéma lett. Az egyik román srác kérdezte meg az íreket, miért sós minden vajuk? Visszakérdeztek, miért jó ha nem az? A fiú elmagyarázta, hogy ő úgy szereti, ha megkeni, megrakja és a végén sózza meg. Látszott az íreken, hogy nem értik. Ha egyszer megsózza a végén, akkor mi a különbség? Hacsak az nem, hogy így ő szabályozza a sósság mértékét, kockáztatták meg.
Ismételten felvállaltam az ütköző szerepét. Megpróbáltam felvilágosítani őket, hogy teljesen más az ízélmény akkor, ha a kenyér, vaj, feltét, feltét szendvicsnek a teteje sós, teszemazt a paprika vagy a paradicsom, mint amikor a kenőanyag. Arról nem is beszélve, hogy ha az ember a zöldséget (hagyma, paprika) külön, a szendvicstől elválasztva teszi a szájába és azt megsózza vagy sóba mártogatja. Oké, tudom, egészségtelen a sok só, de vannak, akik így szokták meg, így szeretik.
A válasz az volt, miután láttam rajtuk, hogy megpróbálják elképzelni, hogy ez nem magyarázat arra, miért ne lehetne sós a margarin. Erre már nem volt mit mondanom.
Zárásként csak annyit, hogy akár sós, akár nem, a vaj-margarin háború itt is éles. "I can't belive this is no butter" hirdeti az egyik élelmiszerbiológiai termék, míg a másik a következővel vág vissza a margarinoknak: "Better than margarin" és a better szó át van alakítva butter-ré. Ám ha alaposan megnézzük, azt látjuk, hogy itt néhány cég leplezetlenül vállalja, hogy vajat és margarint is gyárt, ergo akármelyikről hisszük el, hogy egészségesebb a másiknál, vásárláskor mindenképp ennek a gyárnak a bevételeit gyarapítjuk. Okos.
2011. március 1., kedd
No bother
A "no bother" a "no problem" itteni szinonimája. Az urban dictionary szerint (melyet bőszen bújok, mióta van netem az apartmanban) Írországban használatos. Van skót változata is: nae bother. Azaz, ha valakinek megköszönünk valamit és azt mondja, no bother, csupán annyit közölt, hogy szóra sem érdemes. Egyéb formulák: no problem, no worries, no sweat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)