Nemere Istvánnak egyik (számomra) örök érvényű párbszéde A kozmosz lovagjaiban hangzik el. Egy gázrobbanás után beszélget a két tinédzser űrhajóspalánta. Az egyik, egy dagi kölök azt mondja, a robbanás keresztürepítette az űrhajón. A másik megjegyzi, hogy kár, hogy nem látta, mert a sárga űrruhában vízszintesen szállva olyan lehetett, mint egy túlméretezett kanári. A dublin feletti hegyekben ma mindenki lemaradt arról, hogy egy túlméretezett szürke veréb (én) kecsesen elszáll, mint a győzelmi zászló. Sajnálhatjátok!
Történt, hogy baráti noszogatásra felkaptattunk a Dublin feletti hegyre. No, nem kellett nagyon noszogatni. ("Munka után felmegyek oda a hegyre biciklivel, jössz?" "Naná!") Felfelé a tüdőm akart kijönni a számon, lefelé pedig olyan élményben volt részem, melyre nem, hogy reggel nem gondoltam, amikor felkeltem, hanem még akkor sem, amikor rábólintottam a rövid túrára. A túrakerékpárosoknak kedvezendő ugyanis jótét lelkek egy jópofa downhill pályát építettek a hegy tetejéről egészen a völgybe. És, ha már ott volt, miért ne próbáljuk ki.
Az persze a sors iróniája, hogy éppen az elmúlt vasárnap fújtam keményre az abroncsokat, mert aszfalton mégis csak az a jobb. Az ülést is felemeltem. És hát a mai napon nem éppen az alkalomnak megfelelően voltam öltözve. Szűk farmer, a hátizsákban pedig fényképező, kis HDD, könyvek, telefonok. Még jó, hogy a délben vásárolt tejet, kenyeret hazavittem gyorsan, este már nem volt nálam. Mindez persze nem mentesít attól, hogy überbéna vagyok és ezt a sportot sem nekem találták ki. De azért élmény volt kipróbálni. Bár sokszor jutot eszembe az "Anyu, nézd, tudok biciklizni egy kézzel, kéz nélkül, fog nélkül" vicc, de azért sokat nevettem lefelé. A szaltó is belefér, bár azóta nem mertem bekapcsolni az elektronikai eszközöket attól félve, és tényleg sajnálom, hogy kölcsön bringával estem. Kicsit görbe lett, kicsit karcos. Bocsi, bocsi.
(Fényképek most nincsenek, majd következő alkalommal, amikor nem lemerült aksis gép lesz nálam.)
Uhh... Jobbulást! Remélem azért nem zúztad össze magad túlságosan.
VálaszTörlésA kütyük meg... nos, azok a legtöbbször sokkal szívósabbak, mint az ember csontjai, szalagjai, ízületei. :)
Amikor az előző fényképezőgépem pár hónapos volt, akkor szaltóztam utoljára bicikliről. Az eset után nagyon örültem, hogy semmi bajom nem lett, a biciklimnek sem, ám otthon derült ki, hogy a hátizsákomban tartott fényképezőm javíthatatlan módon összetört. Epoxigyantával elhúztuk a kidobásának idejét egy évvel, de sajnos azon kívül, hogy a polcomon díszelgett sokáig, másra nem volt jó. Hiába, nincs terméktámogatása a Kodaknak kis hazánkban.
VálaszTörlés