Parádé előtt

Még talán nem említettem, hogy Dublin rettentő lusta város. Vasárnap tíz-tizenegy körül kezd ébredezni. A mai, ünnepnap sem volt kivétel. Az evezősversenyek hajnali nyolckor kezdődtek, és nagyon gyér érdeklődéstől kísérve zajlottak. A felvonulás útvonala kilenckor már állt, de az utcákon alaig lézengtek.

Aztán tíz körül megváltozott a helyzet. A Szent Patrik napi parádé ugyan csak délben kezdődött, ám én is azt a fülest kaptam, hogy legalább két órával előbb foglaljam el a helyemet a korlát mellett. Mert ha elfogy a hely, a második-harmadik sorból már semmit nem látni. És valóban, nem csak én lézengtem tíz körül a korlátok közelében, hanem mások is. Tíz harmincra elfogytak a helyek. Innentől egy helyben álldigálás és csendes rimánkodás következett. Reméltük, nem megy el a pici meleget adó nap, de elment és kemény, hideg szélben kellett kivárnunk a delet, amikor két szpíker (MC) elkezdte a közönséget szórakoztatni.

A parádé csak később, majdnem egy órakor ért oda, ahol álltam.