Otthon

Március 18 és 22 közt otthon voltam Magyarországon. Ezt azok jól tudják, akikkel találkoztam és talán most (sem) értesülnek, akikkel nem. A napok egyetlen összefolyó pillanat módjára rohantak el. Naponta három találkozóm volt plusz a személyes ügyek intézése. A postának, TB-nek, egészsgépénztárnak, önkormányzatnak kifizettem majd' 150.000 forintot, levezettem majd' 500 kilométert, négyszer ebédeltem, egyszer vacsoráztam társaságban, kiosztottam egy bőröndnyi ajándékot, felköszöntöttem két szülinapost és sikerült eljutnom színházba.

Ennyi a rövid mérleg. Nagyon örültem minden találkozásnak és akikkel most nem sikerült összefutnom, azoktól ezúton kérek elnézést, egyszerűen nem jutott mindenkire időm és, hogy kihez jutottam el, az nem érzelmi vagy rangsor alapján dőlt el, hanem, hogy helyileg merre vezetett az utam és mikor. Gödön, Dunakeszin, Sződön például mindig csak éjszaka haladtam át.

Megint csak azt mondhatom, eddig is tisztában voltam vele, milyen idegenből hazatérni pár napra, hiszen az évek során láttam a barátokon, ismerősökön, de most már megtapasztaltam. Ugyanolyan.