2011. január 10., hétfő

P egykori munkatársam. Úgy 2003 vagy 2004 óta él és dolgozik Dublinban. Azóta agitál ő is, hogy jöjjek. Egy év után hozta ki családját. Két rettentően aranyos kisgyermeke van és útban van a harmadik. Felesége tündéri. Mit mondhatnék még róla. Rengeteg köszönettel tartozom neki. Vannak, akik a lelkemet simogatták, vannak, akikkel nagyszerű szellemi csatákat lehetett vívni, másokkal a fantázia birodalmában bolyonghattam együtt. P-nek az fogom majd az elszámolásnál halmozottan köszönni, hogy két lábbal a valós talaján állva éveken át rendületlenül húzott kifelé. Nem ígért, nem csábított, olyan kifejezéseket használt, hogy „Gyere ki és lásd.”, „Nekem hiszel vagy a szemednek?” A nagyon fontos dolgok kapcsán azt hiszem ilyen emberre van szüksége mindenkinek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése