2011. január 21., péntek

A hely, ahol élek

A lakhelyemre rosszat nem mondhatok. Ezt az elején leszögezem. A fenekem alá tolták, mire kijöttem le volt zsírozva, csak a papírokat kellett aláírnom. Fizetést is kapok majd annyit, hogy fizethessem. Mit mondhatnék rosszat?

Tényszerűen annyit, hogy helyileg az irodaház komplexum közelében épült, ahogyan sok más apartmanház is. Igényes, odafigyeléssel készült. A lakásom modern és teljesen felszerelt. Az épületben van biciklitároló. Az épület akadálymentes. A folyosók szőnyege süppedős. A bejárata modern. A közös udvar parkszerű. De az átadás, vagy igazi beindulás előtt üthetett be a válság, mert az összkép felemás. Minden kész, de a liften belül még ott a faborítás. Az alsó két szint (garázsok) lépcsőháza már burkolat nélküli. A garázs szinte csupasz beton.

(a liftben még ott burkolat)
A közvetlen szomszédságban egy befejezetlen építkezés szomorkodik. Szürke falak merednek az égnek, több tucat ablaknyílással bámulják az általunk belakott testvéreit. Megtudtam, már évek óta áll. Kiváló paintball vagy parkour helyszín lenne, illetve kiválóan sci-fi helyszín. A mi épületünk lakott ugyan, de a földszintjére álmodott üzletsorból semmi nem lett. Üresen konganak.


A munkahelyemre tíz perc alatt jutok el gyalog. De csak azért, mert a fékész épület telkét meg kell kerülnöm. Amúgy öt lenne. És végig félbehagyott épületek közt járok. Az egyik mellékes kis placcot a gördeszkások vették birtokba. Csövekből, rámpákból kiváló gyakorlópályát építettek maguknak. Ezen keresztül közelítem meg minden reggel az irodaházamat. Kedvem lenne ugrálva, szaltózva közlekedni a kiszögelléseken. No, majd pár hónap edzés és kicsit lengébb ruha. (És a szaltó akkor sem.) Van már terepem is. Utam egy nem túl forgalmas betonlépcsőn keresztül vezet. Egy hét alatt még senkit nem láttam ott. Elhatároztam, ezen fogok lépcsőzni. Már csak tornacipőt kell szereznem.


A lakásom modern és vadonatúj. Amíg nem illatosítom be, vagy nem kezdek füstölőzni, minden áthat az újlakás-szaga. Akárcsak három éve Budapesten. Csak ezt nem én rendeztem be. Készen van. Bár nem az én ízlésem, de el kell ismernem odafigyeléssel bútorozták be. Fekete és fehér és üveg. És - nem győzöm ismételgetni - új. A bútorokon, függönyökön még ott a gyártó cédulája. A konyhagépek nincsenek kicsomagolva. Van kenyérpirítóm, vízforralóm, mikróm, sütőm, tűzhelyem, mosogatógépem, hűtőm, fagyasztóm, mosógépem, szárítóm, porszívóm és vasalóm.

Az ágyam hatalmas. Az amerikai szállásom jut róla folyton eszembe. Ott is egyedül foglaltam el a dupla fekhelyet. Ott is vegyes érzésekkel aludtam el benne. Erről is lesz még írás. Ahogyan a fürdőszobáról is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése