Barack Obama

Tudom, hogy nagyon sz*r, de nem tudom megállni... Ma a Dunnes-ban (itteni bolthálózat) kiszúrtuk, hogy lehet kapni Obama kenyeret. A felirata szerint azt ünneplik vele, hogy az amerikai elnök a városba átogatott. Nem tudtam, nem tudom megállni, hogy el ne süssem azt a poént, hogy ha az írek kenyeret neveznek el Obamáról, mi magyarok egy gyümölcsöt neveztünk el róla. :-D

Barack / Obama
Ééééééérted!? :)

Egyébként az Obama kenyér nagyon finom. Természetesen melaszos barnakenyér, sokféle magból, egész szójababbal és - bár a cimkéjén nem látom, de szerintem van benne - mazsolával. Az egészre az ember ráküldi a jóféle sós vajat és alig bírja abbahagyni. Yummi.

Sean Walsh Park (a csavargó meg a térképe)

Ez a park csak úgy az utamba került. De örülök neki, hogy az utamba került. Imádom a tavas, vizes, hidas helyeket. S bár itt a fém dominál - mind a tó vizéből kiemelkedő állatszobrok, mind a hidak esetében - mégis valahogy a japán kertek jutottak eszembe, amikor először körbejártattam a szemem a területen.

Tallaght-ba igyekeztem, mert több jóakaróm is azzal kecsegtetett, hogy a Homestore And More nevű áruházlánc üzleteiben biztosan találok porzsákot a porszívómhoz. Sajnos az albérlethez olyan porszívó járt, melyhez sehol, de sehol (Dunnes, Tesco, Woodies...) nem kapok belevalót. A HaM üzleteit viszont többen ajánlották. A legközelebbi a 15 kilométerre levő Tallaght-ban található, úgyhogy felnyergeltem a drótszamaram (fékállítás, keréknyomás), aztán uccu neki!

Mit mondjak?! Még életemben nem kerékpároztam 30-50 kilométer/órás szélben (ennyit írt a google weather), hát nem is szeretnék többé. Nem kellemes érzés, amikor a kerékpársávból csak úgy befúj az autók közé. Még szerencse, hogy itt többnyire vigyáznak ránk, biciklistákra.

Ahogyan az lenni szokott, időnként megálltam, hogy a térképkönyvben lecsekkoljam, jó irányba haladok-e. Ennek az irgalmatlan sok körforgalomnak az az átka, hogy mégha négy útvonalat is kapcsol össze, az átellenes utak nem mindig pontosan egymás folytatásai. Néhány fokos eltérést nem venni észre a nagy kanyar megtétele után, így sokszor fordult már elő, hogy két-három körforgalom után derékszögben haladtam az előre tervezett útirányomhoz képest. Nagyon kellene már egy GPS(-es telefon), de ahogy a költségvetésemet nézem, idén már semmiképpen nem lesz rá keret. Marad a jó öreg (és bazi nehéz) térkép az előre beragasztott kis post-itekkel ("Itt a bolt", "Itt fordulj fel!" stb).

A mai második pihenőmet terveztem épp, mert úgy éreztem, vagy már ott kéne lennem, vagy megint eltévedtem, amikor megláttam ezt a parkot balkéz felé. Ha már megállok, soha rosszabb környezetben ne kerüljön rá a sor - gondoltam. Az öröm még nagyobb lett, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen helyben vagyok. A HaM üzlet a parktól pár percnyire van.

Azt már nem szívesen osztom meg a világgal, hogy nemhogy nem kaptam porzsákot az én masinámba, de semmilyen porzsákot nem árulnak. Nulla, nyisto, kein. Úgyhogy most fordulok a kedves olvasóközönségem (hah!) felé. Aki tud olyan boltot, ahol széles választékban találni porzsákot, ossza meg velem. Köszi.

Következzenek a képek. Akit idegesít a diavetítősdi, annak itt a link az albmhoz: https://picasaweb.google.com/102784025938826552374/SeanWalshParkTallaght

Intermezzo

Beköltözésem után nem sokkal történt egy eset, melyről úgy döntöttem végül, hogy hallgatok, ezért nem jegyeztem le eddig. Gondolataimba merülve jöttem fel a lépcsőházban, ajtó kinyit, ismerős puha szőnyeg, jobbra, előre, balra, ajtó, kulcs bedug... Bentről hallom, hogy valami kisgyermek karattyol, miközben konstatálom, hogy a kulcs nem fordul a zárban. Rögtön rájöttem: rossz emelet! Spuriztam ezerrel, mert ha kijönnek és kérdőre vonnak még magyarul sem jut eszembe semmiféle védőbeszéd, nemhogy angolul.

Bénázok épp eleget, a mókásabb részét meg is osztom a világgal. Ezt a közjátékot inkább a feledés kútjának ítéltem.

Öt perccel ezelőttig, amikor valaki az én záramat próbálgatta kintről. Aztán a megvilágosodás hangja hagyta el a száját (a homlokra csapást nem hallottam) és a kulcscsörgés abbamaradt.

1:1

Hangulatjelentés

Midőn ezen sorokat írom, egy másik böngésző ablakban az Eurovíziós Dalverseny döntőjét nézem. Annak is a legvégét, amikor a különböző országok műsorvezetői egyesével felolvassák, mely országnak ítéltek pontokat. Az adás akadozik, szakadozik. A sávszélességet most inkább sávkeskenységnek nevezném. Arra tippelek, az egész Európára kiterjedő érdeklődés miatt az átlagosnál is terheltebbek a bitcsövek. Akárcsak nemrég, a királyi esküvő során.

A vicc az egészben, hogy előre tudom, a felzselézett hajú ír versenyzők mikor jutnak ponthoz. A lakótelepen sokan nézik a valódi, élő közvetítés tévén (mely beelőzi a döcögő netet) és örömittas riogásuk a zárt ablakon keresztül is behatol az apartmanba. Sose legyen rosszabb hangulat.

Free Comic Book Day (FCBD) Dublinban

Mindennek van ünnepe. Az ajókának, a víznek, az ejtőernyőzésnek. Május első vasárnapja például a világ számos pontján, így Magyarországon is az Édesanyák napja. Május első szombatja viszont, immáron tizedik éve, az ingyen képregény napja. Természetesen az amerikai képregénykiadókra kell jelen esetben gondolni. A Free Comic Book Day (röviden FCBD) alkalmával a képregényt terjesztő üzletek a kiadók által külön erre a napra nyomott füzeteket osztanak szét a boltba tévedő gyanútlan, és a nyitás előtt akár órákkal sorban álló, jól tájékozott vendégek között. A kiadók saját vérmérsékletük és pénztárcájuk szerint szállítják a reprezentációt. Van cég, amely egy régebbi kiadványát látja el új FCBD feliratú és ár nélküli borítóval, mások igényes preview füzeteket állítanak össze, így több kiadványukba engednek betekintést két-tíz oldal erejéig. A nagyobb kiadók (DC, Marvel) pedig természetesen több füzettel is képviseltetik magukat a jeles napon.

Az FCBD alapelve, elsődleges célja olyasmi lehetett, hogy becsábítsa azokat is a boltba, akik egyébként nem vagy csak nagyon ritkán látogatnak képregény-üzletet. Ha csupán azért megy be valaki, hogy felmarkoljon pár füzetet, megérinti ezeknek a helyeknek a hangulata. Esetleg körülnéz. Esetleg vásárol. Esetleg odaszokik. Emellett természetesen maguk a füzetek is ama célt szolgálják, hogy bemutassák a kiadók kínálatát, felhívják a figyelmet az új címekre stb. Egy újabb oldalról szemlélve az eseményt: nem szabad elfeledkezni a gyűjtőkről. Azon embertársainkról, akik nem átallnak egy képregény füzetet többször is megvásárolni, ha az különféle borítóval újra és újra megjelenik. Eme hobbit űzők számára égő máglya az éjszakában az esemény, mert ha épp az általuk kedvelt sorozatból jelenik meg valami FCBD borítóval, az máris egy újabb becserkészendő áldozat a szemükben.

A Forbidden Planet Dublin

Az ingyen képregény ötletének sikere nem csak abban mérhető, hogy tízedik alkalommal van FCBD, hanem abból is, hogy immár a különböző fesztiválok (San Diego comic-con, New York comic-con) is saját borítójú, ingyen képregény-felhozatallal rendelkeznek.

Engem idén Dublinban ért eme nap, így volt alkalmam ellátogatni a Forbidden Planet elnevezésű szaküzletbe és megtekinteni, hogyan is zajlik egy ilyen esemény. Az FCBD szervezői hivatalosan a résztvevő boltok hatáskörébe helyezik, hogy milyen formában adják közkézre a portékát. A Forbidden Planet Dublin mintegy ötven, előre fóliázott füzetcsomaggal készült, ezekből minden személy egyet választhatott, vásárlási előfeltétel nem volt. A legnagyobb csomagban - melyből pár darab volt csupán - tíz képregény volt. A második fajta csomagban négy, az utolsó fajtában két füzet. Így megvolt a jutalma a korán érkezőknek, nyitás előtt az ajtóban várakozóknak, de akik később jutottak el a boltba azoknak is jutott.

Az FCBD honlapján megtekinthetők az idei kiadványok. Dublinban nem volt mind a tíz beszerezhető. Legnagyobb csodálkozásomat a 2000AD váltotta ki. Tudomásom szerint az első alkalom, hogy a brit hetilap részt vesz az eleddig tisztán amerikai kampányban. A legszexisebb kiadvány természetesen az Aspen cég preview füzete sok-sok fürdőruhás leányzóval. Kiemelni mégis inkább a Lady Mechanika című sorozatot szeretném. Manapság divatos steampunk kitűnő rajzokkal. a Marvel és a DC két-két kiadványát lapozgatva nem tudtam nem észrevenni a párhuzamot. Mindkét kiadó egy-egy füzete a fiatalabb korosztálynak szól. A DC-nek egyszerűbb a dolga, a szomszéd szobában ücsörög a Cartoon Network, számtalan közös sorozatból tudtak válogatni. A Marvel az Avengers fiatalos (gyermeki) verzióját promózza természetesen az idei év két mozivászonra varázsolt hősével (CapAm, Thor) a főszerepben. A másik füzetükben pedig az idősebbekhez szólnak. A Spider-Man füzet az idei Marvel esemény a „Fear Itself” beharangozója, a másik oldalon a DC idei mozihőse Green Lantern osztja a pofonokat. A Dark Horse és a BlueWater kiadók flipbookkal készültek (mindkét irányból olvasható füzet, gyakorlatilag két félfüzet.) Az előbbi horror vonalon (Mignola Baltimore-ja és Criminal Macabre), a másik történelmi-horror (Things to come) és paródia (Misadventures of Adam West) történetekkel készült.

A Red5 Comics három címet bemutató füzettel örvendeztette meg a népet.  Az IDW hanyagolva az idei zombis eventjét, a megállíthatatlan Joe és Transformers dömpingjét, a szűk körben kultikussá vált Locke & Key sorozat bemutatójával kedveskedett.

Bár előre tisztában voltam vele, hogy a majd’ negyven ingyenes kiadvány töredékéhez jutok csak hozzá, szívfájdalmat mégis csak az okozott, hogy nem sikerült megkaparintanom a Dark Crystal és az Inspector Gadget bemutatkozó számait. Ezen felül messzemenően elégedett vagyok. Apropó, említettem már az THOR filmplakátot? : )

All Free! 1 plakát, 1 bábu, 10 képregény

Magyar pólósok Dublinban

Valahogy így készülnek a tévhírek. Ma azt hallottam, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott két hét múlva tiszteletét teszi Dublin vizes sportarénájában. Kicsit utánaolvasva a dolgoknak, úgy tűnik ez épp egy hónap múlva, június 5 és 8 közt történik majd. Mindenesetre felvillanyozó a hír. Holnap megpróbálok utánajárni, hogy változott-e valami az áprilisban kiadott hírekhez képest vagy valóban júniusban lesz. Valamint ideje küldetnem magamnak egy magyar zászlót levélben (made in China), ahogyan anno én küldtem másoknak.

Three Rock View

Vettem fél literes, ízesített ásványvizeket. Akciósan. Túrára jó lesz - gondoltam. Az egyetlen gond, hogy az itteni citromos, málnás, barackos stb. ásványvizek legfőbb ízfokozója a cukor. Az összes fajtának egyeníze van, melyet egy szóval jellemezhetek: geil. (Nyákos, nyúlós, szirupos.) Én barom pedig megvettem egy négyes csomagot. Elhatároztam, hogy olyan helyzetbe hozom a szervezetemet melyben annyira fáradt és annyira szomjas leszek, hogy még ez is jól fog esni.

A másik ösztönzőm a mai túrára az időjárás-előrejelzés volt. Ahogyan Magyarországon holnaptól derülni fog az idő, itt szépen beborul és vasárnapig esni fog. Úgyhogy uccu neki, munka után kitekertem a közeli hegycsúcsra. Közeli, mert alig 10 kilométer. De mire kiér az ember fia, alaposan leizzad, zihál és valóban, még a nyákos üdítő is jól esik neki.

Szégyellem, de képtelen vagyok kimenni egyhuzamban a Three Rock View-ra. Háromszor is le kellett szállnom legutóbb is, most is. A célom, hogy még idén olyan formába jöjjek, hogy pihenő nélkül ki tudjak tekerni, mint az összes mai sporttárs tizenévestől ötvenévesig.

A Three Rock a tengerparthoz hasonlóan kedvelt kiruccanó hely. Rengeteg a kerékpáros, ritka holló a kocogó, de nagyon sok a sétáló, kutyát sétáltató. Mondjuk ők kocsival mennek egészen a sorompóig. Illetve, amikor nyitva van (este nyolcig nyitva van), akkor a sorompón túl is. A hegycsúcs valószínűleg a három sziklatömbről kapta a nevét, melyek a kopár tetőn díszelegnek. Méretük emberes, két emberes, mászhatóak, felületük szélkoptatta, sima. Valaha már messziről látható tájékozódási pontok lehettek. Ma szerényen bújnak meg a tetőn felállított tucatnyi rádiótorony árnyékában. Ezek sci-fi filmek díszleteként meredeznek kisezer parabolaantennával tekintve minden égtáj irányába.

Jöjjön pár kép a helyről. A felfelé vezető, fenyveserdőn át kanyargó útról most nem készült kép. Felfelé tartani nem tudtam volna a kamerát a zihálástól, lefelé menet pedig már sötétedett, igyekeztem vissza. És jól tettem, mert mire lefürödtem és ezen sorokat írom, már zuhog az eső. További képek egy derűsebb időszak beköszöntével várhatók.

A képek teljes méretben megtekinthetők a Picasa albumban.

Sea Life

A Sea Life olyasmi, mint Budapesten a Tropicarium. Csak éppen - az egyedül nem megy és a vadkapitalizmus jegyében - franchise. Tehát Sea Life található Franciaországban, Finnországban és megannyi európai és amerikai államban. Németországban és Angliában pedig több helyszíne is van. Gyanítom, a Tropicariumunk ideig-óráig marad független, pár év és besorol a Sea Life katonái közé. De ez nem veszi el az értékét annak, hogy milyen élményt nyújt a több száz tengeri és édesvízi állatfaj ilyen kis helyre összezsúfolva.

ui.: Ennek a bejegyzésnek a képei március 27-én készültek, de csak most jutott időm összeválogatni, kitenni.

Napfelkelte Dún Laoghaire-ban

Természetesen lekéstem. Fél perccel talán, de lekéstem, s mire megfelelő helyre értem a mólón, a korong már kiemelkedett a tengerből. Lesz miért visszamenni máskor. Sokszor. Felemelő érzés. Tényleg az, de nem próbálom szavakba önteni. Ott kell lenni. Kevesen voltunk. A mólón gyakorlatilag senki. A szokásosnál is nagyobb volt a szél, talán ez volt az oka az emberek hiányának. (A késésemnek mindenképp, mert nem számoltam azzal, hogy ekkora ellenszelet kell legyőznöm.) Talán a korai időpont. 5:50-kor volt a napfelkelte. És most nyárközépig egyre korábban kel majd.

Nem volt jó álmom. Túl sok volt benne a Magyarország, az ismerős arc, de még ők is ellenségesek voltak. Jó volt felébredni. Természetesen 5 perccel a vekker ébresztése előtt. Már ekkor világos volt. És én mennyit aggódtam, hogy nem fogok látni, nem fognak látni (a világítást nem tudom felfabrikálni a kerékpárra, mellényem még nincs.) Becsapós az egész. 5:20-kor már nappali világosságban tekertem, pedig a nap csak fél órával később kelt. De legalább lemértem az időt. Jobb helyismerettel, jobban meghajtva a bringát éppen fél óra a móló.

A napfelkelte imádók, úgy látom, külön kis kaszt. A DL melletti Seapoint szikláin, ahol tegnap a lábam áztattam a tengerben, ma két alaposan felöltözött, vacogó fiatalt ült és várta a kis csodát. A kerékpárúton egyetlen férfi haladt el velem szemben. A parton egy kutyasétáltató férfi épp önként a szél táncoltatta szemetet szedte össze, és utoljára, napfelkelte után egy mosolygós, hatvan körüli nő érkezett biciklijén. Ami közös bennük a nap emelkedésére vonatkozó kíváncsiságon kívül, hogy hangosan köszöntek. Eleddig ezt nem tapasztaltam, de úgy látszik, ez épp olyan, mint amikor a kirándulók köszöntik egymás az erdőben, a kisebb közösség tagjai, mégha ismeretlenül is, de kifejezik összetartozásukat.

Azt hiszem szeretni fogok napfelkeltét nézni.